Szeptember eleje óta van a belvárosban, az Arany János utcai metróállomáshoz közel egy olyan különleges hely, a Cat Museum Budapest, ami még a macskák legnagyobb ellenségeiből is képes cicabarátokat varázsolni. Ehhez nincs is másra szükség, mint otthonos hangulatra, vendéglátói kedvességre meg persze nyolc cicára, akik minden, a macskákkal kapcsolatos negatív sztereotípiát eloszlatnak, annyira barátságosak, bújósak, játékosak és szelídek. Stresszlevezetés céljából sem utolsó ellátogatni a Cat Museum Budapestbe, hisz a dorombolás lelket gyógyít.
Az emberek többsége – valamilyen közelebbről meg nem határozott indok alapján – vagy kutyásnak, vagy macskásnak tartja magát, ráadásul azt is vallják, hogy a két csoport közti átjárás lehetetlen. Mintha a kutyák és a macskák között tényleg létezne valami ősi, a világ kezdetéig visszanyúló, antagonisztikus ellentét. Talán azért, mert az ebek minden állatra – még egymásra is – rárontanak, persze nem feltétlenül azért, hogy bántsák a másikat, inkább játékból, elvégre ők falkaállatok, a macskák pedig még egymással is távolságtartók és bizalmatlanok, mert ők meg magányos harcosai az állatvilágnak. Hogy miért alakult ez így, régi dilemmám, mert véleményem szerint lehet egyszerre szeretni egy macskát és egy kutyát is. A Cat Museum Budapestben a cicák iránti hódolatnak áldozhatunk – még úgy is, ha magunkat kizárólag kutyásnak tartjuk. Könnyen lehet, hogy itt lepereg rólunk az ellenállás.
Aki ide belép, azt nyolc darab cica dorombolása, bújása, látványa és játékos meg barátságos természete fogja levenni a lábáról. Úgy fogunk eljönni a Vadász utcai helyről, hogy a csapatból legalább három cicát hazavinnénk, amit persze nem lehet, hisz nekik ez az otthonuk, a múzeum, ahova viszont bármikor vissza lehet menni, hogy újra és újra cicázzunk egy jót. Például azért, mert otthon nincs, mivel ilyen-olyan okból nem tarthatunk.
Ám Maki, Vattacukor, Leonardo, Cicero, Szimba, Neytiri, Maya és Kalóz visszavárnak, és bármikor szívesen játszanak egyet veled, vagy dorombolnak neked.
Ám Maki, Vattacukor, Leonardo, Cicero, Szimba, Neytiri, Maya és Kalóz visszavárnak, és bármikor szívesen játszanak egyet veled, vagy dorombolnak neked.
A Cat Museum hétfő kivételével bármelyik nap látogatható. Keddtől péntekig 14 órától 20 óráig lehet menni cicázni, míg szombaton és vasárnap 10 órától 13 óráig, majd (egy hosszabb ebédszünetet követően) 14:30-tól 19 óráig. Amíg a macskás kávézókban nincs vendéglimit, addig a Cat Museumban van: egyszerre maximum húszan lehetnek bent, de ők sem nyitástól zárásig. Belépőt kell ugyanis váltani, amivel egyszerre másfél órát tartózkodhat az ember a macskák között. A gyerekek és a nyugdíjasok 2490 Ft-ért, a felnőttek 2990 Ft-ért válthatnak jegyet, de van családi (2 felnőtt és 2 gyerek) belépő is, ami 9900 Ft, illetve kilenc alkalomra szóló, ún. Cicasimogató bérlet, ami 17 900 Ft, és ezt többen is összedobhatják, mert nem személyre szóló. A belépők mellé egyébként jár egy ajándékital is. Azt is fontos megjegyezni, hogy bár beeshetünk ide az utcáról is, de a legjobb és legbiztosabb módszer az, ha a weboldalon előre foglalunk időpontot, különben lehet, hogy várakoznunk kell, amíg kevesebben lesznek bent, mint húszan.
A Cat Museum lakói a macskákkal kapcsolatos összes negatív sztereotípiát eloszlatják. Először is nagyon barátságosak, keresik az ember társaságát, bújnak és dugják a fejüket, szinte kérik a simogatást. Egyik sem kapja meg az embert, nem karmolnak, nem harapnak, és bár sokat rohangálnak le-föl, mind a nyolc szembetűnően nyugodt cica. Persze nem véletlenül ilyen rendes cicák ők mindahányan, ugyanis nagyon gondosan lettek összeválogatva az ország különböző pontjairól. Kifejezetten olyan cicákat kerestek, akik se egymással, se a vendégekkel nem mufurcak vagy harciasak, inkább amolyan kezes bárányok.
Biztos többekben felmerült már a kérdés, hogy miért múzeum a Cat Museum, de amint belép és körbenéz a vendég, azonnal tudni fogja. Itt nemcsak nézhetjük a játszadozó cicákat, akiket simogathatunk is, de a hely – ami egyébként kétszintes, mert van egy méretes galériarész is – minden ízében a macskákról szól. A falakat cicás festmények borítják, melyek között vannak sima hangulatképek, illetve olyanok is, melyek Budapest jellegzetes tereiben (például Halászbástya, Gellért fürdő) ábrázolják a macskákat, de a legötletesebbek azok, melyek klasszikus festmények cicásított verziói. Ezek a képek egyébként meg is vásárolhatók. Van szelfifal is, meg mindenféle ajándéktárgy, a kulcstartótól kezdve a párnákon és az ékszereken át a pólókig, sőt a világ legdrágább kávéja, a cibetmacskakávé is kapható itt.
Mi az a cibetmacskakávé?
A cibetmacska Malajziában őshonos fajta. Egyik fő tápláléka a kávébab, és itt jön a csavar, ami a kávé érdekességét adja. A cibetmacska csak a kávébab héját tudja megemészteni, a termés többi része egy az egyben áthalad az állat emésztőrendszerén, majd kiüríti azt, végül pedig ezeket a szemeket gyűjtik össze. Mindössze a fehérjetartalom egy része tűnik el a kávébabból, ezért nem annyira kesernyés a belőle főzött kávé íze. A cibetmacskakávé hivatalos neve Kopi Luwak.
A falakon nemcsak cicás képek vannak, hanem mindenféle érdekes kultúrtörténeti információk a macskákról, sőt, a galérián egy róluk szóló dokumentumfilmet is megnézhetünk, és van egy olyan felület is, amin tesztelhetjük a tudásunkat a macskákkal kapcsolatban. Ha pedig gyerek vagy, akkor a lenti részen egy rajzsarok is vár, ahol a kicsik lerajzolhatják a saját otthoni macskájukat – ha van –, vagy azt a cicát, aki a legjobban tetszett nekik a Cat Museumban. Amit egyébként nehéz kiválasztani, mert valahogy mindig az a kedvenc, aki érdeklődve mellénk telepszik, pontosabban az ölünkbe. Úgyhogy az ember újra és újra visszamegy, hogy dűlőre jusson, de arra nem jön rá, hogy erre nem kerülhet sor. A macska ugyanis trükkös állat, sosem fogja hagyni, hogy döntésre juss, itt ráadásul nyolcan vannak, nyolc darab bundás cukiság. Ennek ellenére már van olyan vendég, aki kifejezetten az egyik cica miatt jár vissza újra és újra, de hát kivételek mindig akadnak.
Bár a Cat Museum Budapest nem egyedülálló a világban, máshol is találni, például Európában is több helyen, a magyar verzió nem egy franchise része, hanem önálló alakulat, saját arculattal. Bár az eredeti elgondolás az volt, hogy azok járnak majd ide, akiknek nem lehet otthon cicájuk, egyelőre mégis ők vannak kisebbségben, nagyobbrészt olyanok jönnek, akiknek otthon is van. Nemcsak magyarok, de külföldiek is felkeresik a helyet, elsősorban azért, mert hiányzik nekik az otthon lévő macskájuk. Úgy látszik, ilyen, ha valakinek egyszer macskája lesz: sosem szabadul tőlük. De miért is kéne?
