A legtöbben biztosan emlékeznek a 2017 októberében indult mozgalomra, aminek anyja voltaképpen Alyssa Milano volt. A színésznő Twitteren tett közzé egy bejegyzést, amelyben azt írta:

Egy barát javaslatára: Ha minden nő, akit valaha szexuálisan zaklattak, kiírná az állapotába azt, hogy me too (én is), akkor talán fel tudnánk hívni az emberek figyelmét a probléma fontosságára

A poszt hatalmas lavinát indított el. Civil és híres nők egyaránt megírták a történetüket, csupán azon az éjszakán több ezren, a szám pedig hónapokon át növekedett.

A mozgalom komoly hatást gyakorolt a munkahelyi zaklatások kérdéskörére, a legmélyebb nyomot azonban a szórakoztatóiparban hagyta. Több modell és színésznő állt ugyanis elő azzal, hogy férfi munkatársaik zaklatták őket. A legtöbben pedig egyértelműen Harvey Weinstein nevét említették. Többek között Cara Delevingne, Lena Headey, Angelina Jolie, Ashley Judd és Gwyneth Palthrow is azt vallotta, hogy szerzett kellemetlen élményt a producer mellett.

A Weinstein-jelenségről egyébként dokumentumfilmet is forgattak, ahol az áldozatok mesélnek arról, mi történt közöttük a producer. A film szeptemberben jelenik majd meg.

A botrány természetesen Magyarországon sem maradt el. Elsőként Sárosdi Lilla szólalt fel Marton László ellen. A színésznő arról számolt be, hogy a rendező arra kérte egy kocsikázás alkalmával, hogy puszilja meg a péniszét. Sárosdit több másik nő is követte, de egyikük sem merte vállalni az arcát. Később Kerényi Miklós Gábor neve is felmerült a téma kapcsán, azzal a kivétellel, hogy ő inkább fiatal férfi színésznövendékeit zaklatta.

Martontól és Kerényitől egyaránt elpártoltak a mozgalom elején, de végül mindketten megúszták a dolgot. Egyikük sem ismerte el a zaklatás tényét, sőt, eleinte rágalomnak nevezték az őket ért vádakat. Marton László végül annyit mondott, sajnálja, ha olyat tett, ami nem volt helyénvaló. Bár rövid időre vissza kellett lépniük a színházi élettől, mára már mindketten újra rendeznek. Mivel pedig hazánkban 5 és 8 év után elévültnek számít a szexuális zaklatás bűntette, egyik rendező sem került bíróságra.

A #metoo egyébként nemcsak a Twitteren pörgött, hanem a Facebookon is. Zárt csoportokat hoztak létre, amelyben névtelenül, kivételes esetekben pedig névvel és arccal osztották meg történeteiket a nők. Ezeket a csoportokat böngészni nem volt egyszerű feladat, és néhány történet annyira részletgazdag és szomorú volt, hogy még olvasni is nehézkes volt őket, nemhogy belegondolni a valódiságukba.

Volt olyan történet, ahol az áldozatot egy idősebb rokona, vagy éppen a saját anyjának párja erőszakolta meg rendszeresen, amikor egyedül maradtak otthon. A legszomorúbb pedig az, hogy a legtöbbször nem a zaklató, hanem az áldozat kapta a megtorlást. Sok lány arról számolt be, hogy miután színt vallottak, a szüleik megverték őket, és azt mondták nekik, eszükbe se jusson még egyszer ilyet hazudni. A legtöbb poszt végén pedig ott volt, hogy ezek a mára már nővé érett lányok undorodnak a szextől, az érintéstől, vagy éppen rémálmok gyötrik őket. Némely esetben pedig azt vallották, hogy valószínűleg ezek a zaklatások vezettek ahhoz az állapothoz, hogy képtelenek egyetlen ember mellett megmaradni, és folyamatosan váltják szexuális partnereiket.

A zaklatott nők mellett természetesen férfiak is megszólaltak, de ők jóval kevesebben. Akik megosztották a történetüket ezekben a csoportokban, nem feltétlenül negatív emlékként őrzik a titkot. A beszámolókból gyakran az derült ki, hogy gyermekként nem értették, mi történik velük, felnőtt korukra pedig furcsa fétisek alakultak ki náluk, amiknek okát a zaklatás során szerzett élményekkel magyarázzák.

Bár Amerikában néha még előkerül egy-egy zaklatásos sztori, itthon 2018 óta senki sem beszél a #metoo-ról. A Závecz Research közvélemény-kutatása szerint volt haszna a mozgalomnak, de a résztvevők nagy részének véleménye változatlan maradt, hiszen súlyos problémának tartják és tartották is a szexuális zaklatást. De kétségtelenül voltak olyanok, akiknek megváltozott a véleménye, és komolyabbnak tartják a zaklatás tényét, mint korábban.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta szerint sok országban, köztük Magyarországon is elsősorban az volt a baj a #metoo mozgalommal, hogy nem volt igazi mozgalom. Elsősorban nem a jelenséget figyeltük, csupán azt, ami a hírességekkel történt, így közéleti kérdés helyett bulvár szempontjából vált érdekessé a dolog. Hazai hírességek közül pedig annyira kevesen osztották meg a történetüket, hogy nem volt olyan, aki a mozgalom arca lehetett volna, így szép lassan ki is kopott a hírfolyamokból, és a zárt facebookos csoportokban folytatódott tovább, ami viszont nem volt közvetítve.

Minden nap repkednek az olyan szavak, mint a szexuális zaklatás vagy a molesztálás. Ezeknek nagy súlya van, de minél többet halljuk őket, annál többet veszítenek ebből a súlyból. Végül elcsépeltté válnak, és közömbös lesz irántuk a külvilág. Már nem tudjuk mi a valós, és mi a hamis vád. Így az áldozat nem mer segítséget kérni, hiszen érzi a szégyent, és fél attól, hogy az emberek stigmát raknak rá. Állandó készenléti helyzetbe kerül, azonosul az alárendelt szerepéhez, ez pedig folyamatos személyiségromboláshoz vezet.

– mondta a Velvetnek Makai Gábor, aki szerint azzal lehetne újjáéleszteni és életben tartani a #metoo mozgalmat, ha tágítanánk az áldozatok lehetőségeit a segítségkérés irányában. Ha tudnák, hogy kihez fordulhatnának, ezek a szakemberek pedig valóban érzékenyek lennének az ügyükben, valószínűleg visszatérne a zaklatottak elveszített biztonságérzete, és a trauma okozta személyiségrombolást is meg lehetne állítani.

Szerencsére nem volt igaz a „minden csoda három napig tart” elv, de itthon azért elég hamar lecsengett a #metoo. Ennek oka lehet az, hogy a téma egyszerűen kifulladt, de valószínűleg az is nagy szerepet játszott benne, hogy hazánkban csupán egy ismert nő volt, aki az arcát is vállalta története mellett.