Pöcsmácsik, angyalbögyörő, görhe – sokaknak elsőre talán fejtörést okozhat rájönni, mit is jelentenek ezek a szavak. A kevésbé ismert, népi magyar fogásokhoz azonban legtöbbször valamilyen furcsa, különleges név is társul, amiből nehéz kikövetkeztetni, mik is lehetnek valójában.

Bizarr név ide vagy oda, az alábbi gasztronómiai különlegességek – amelyek elnevezése és elkészítési módja megyénként, tájegységenként változhat – finomabbak, mint gondolná. Alább olyan hazai ételekről olvashat, amelyeket érdekes, már-már nevetséges névvel illettek, de nagy eséllyel ön is kóstolhatta.

Cicege

Cicegeként talán nem sokan ismerik, de lapcsánka, krumplipalacsinta, tócsni, beré, cicedli, görhöny, krumplimálé vagy krumpliprósza néven talán ismerős lehet. Ez az étel reszelt krumpliból készül, amelyet tojással, liszttel, sóval, borssal és fokhagymával kevernek el. Az így kapott lágy masszát olajban szokás megsütni. A régi időkben jobbára a szegények készítették, mára azonban rengeteg felturbózott változata létezik.

Vakarcs

A vakarcs egy kutya neve is lehetne, de éppen ebben az esetben egy laposkenyérhez hasonló ételről van szó, amelyet a szegények kenyerének is becéznek. Látványra olyan, akár egy sütemény: tésztájába liszt, tejföl, zsír, sütőpor és só kerül, az ebből készült lágy masszát aztán tepsibe kell igazgatni. Szokás a tészta tetejét késsel bevagdosni, sütés előtt pedig tejföllel elkevert tojássárgájával kell megkenni.

Angyalbögyörő, pöcsmácsik

Viccesen hangozhat, de a régi népi klasszikust, a krumplinudlit angyalbögyörőnek, gyurkamonyának, billemácsiknak, pucunak vagy vucerlinek, angyalpicilinek, pucuhaluskának és pöcsmácsiknak is nevezik. Az elnevezés régiónként más, a lényeg azonban ugyanaz: kifőtt, gyúrt tészta.

Régen szintén a szegények étele volt. Kiadós, laktató és finom, könnyen és gyorsan összeállítható, sósan és édesen is készíthető. Ma leginkább cukros mákkal megszórva vagy pirított, édes zsemlemorzsával összeforgatva fogyasztják, de régen sósan is elkészítették egy kevés olvasztott vajjal és tejföllel meglocsolva, illetve paprikás-hagymás pörköltalappal összesütve, férfiasabb változatban. 

Öhöm

A slambuc, öreglebbencs vagy öhöm egy klasszikus hajdúsági pásztorétel, amely tartalmas, házias és hagyományosan bográcsban, szabad tűz fölött készül. Utóbbi nevét onnan kapta, hogy amikor a pásztorok végre meleg élelemhez jutottak és slambucot tettek eléjük, arra a kérdésre, hogy ízlik-e nekik az étel, teli szájjal csak annyit tudtak mondani, hogy „öhöm”. A következő neveken ismerik még: öhön, handabakáré, galaburgyi, galabugyri, betyáros, topogó, tanyai levetlen, tésztakása, cserászka.

Ökörszem

Ha valaki azt mondja, ökörszem, akkor az egy ökör szemére, a madárra és egy finom retró süteményre is utalhat. Utóbbit Karlsbaldi túrósnak is nevezik, amely egy kelt briós tészta, túrós töltelékkel. Egyes helyeken pávaszemként vagy bagolyszemként ismerik. A foszlós tésztát fánkszaggatóval kell kiszúrni, majd be kell nyomkodni a tészta közepét, ahova a bőséges túrótöltelék kerül.

Görhe

A görhe nem más, mint a kukoricapite, vagyis egy kukoricalisztből készült egyszerű, finom és laktató desszert. 

+1: Nyögvenyelő

A szlovák eredetű sztrapacskát nyögvenyelőnek is szokták nevezni. Idevág egy Jókai Mórtól származó idézet, miszerint „A palóc legény azért házasodott meg, mert az édesanyja mindennap »nyögvenyelőt« főzött neki ebédre." Jókai ezzel rámutatott a burgonyás-lisztes, nehéz étel lényegére, vagyis hogy nehéz nyelni és nagyon hamar eltelít. 

(Dining guideSóbors, MindmegetteBlog, Cookta)

(Borítókép: tócsni. Illusztráció: Getty Images)