A Szex és New York hősnőjéről, Carrie Bradshaw-ról talán kijelenthető, hogy a sorozat mind a hat évadában az határozza meg a személyiségét, hogy éppen milyen pasival hetyeg. Nagyon fontos számára, hogy legyen egy férfi az életében (legjobb, ha Mr. Big az), mivel csak így van némi önbecsülése, és általa képes definiálni önmagát. Megszállottan ragaszkodik minden zátonyra futott kapcsolatához, és roppantul fontos neki a férfi validációja. Ez a karakter pedig teljes mértékben bemutat egy pszichológiai jelenséget, amit bár nem hivatalosan, de róla neveztek el.
Carrie-komplexusnak, más nevén szerelemfüggőségnek nevezzük a megszállott ragaszkodást a szerelem érzéséhez, valamint sokkal inkább a férfivalidációhoz. Egyik sem hivatalos klinikai eset, inkább pszichológiai jelenség, amit a szakemberek elismernek létező problémaként, amivel fontos foglalkozni, hogy ne okozzon nagyobb bajt az adott személy pszichéjében. A hozzáértők leginkább úgy definiálják, hogy az illető teljesen ráfügg a szerelem érzésére, az ezzel járó újdonság izgalmára. Mindez úgy mutatkozik meg, hogy egyszerűen képtelen másról beszélni, mint a pasiról/nőről, akivel éppen kavar, avagy a pasiról/nőről, aki otthagyta. Gyakorta kellemetlen helyzeteket is teremt ezzel, ugyanis teljesen ignorál minden más témát.
nem feltétlenül érdekli, mi történik a másik ember életében, hanem arról akar beszélni, hogy a saját szerelmi életével mi a helyzet.
A Carrie-komplexusos emberek ugyanazokat a köröket futják folyamatosan, berekesztik magukat egy hurokba, ami életük egyéb területeinek akár teljes elhanyagolásához is vezethet.
Annak, hogy valaki hogyan és miért lesz szerelemfüggő, több oka és jele is lehet. A legárulkodóbb, hogy az illető rendszerint piedesztálra emeli aktuális partnerét, bár fontos kiemelni, hogy a kapcsolatok legelején ez akár normálisnak is mondható, akkor válik problémássá, ha már inkább megszállottsággá alakul. Tehát amikor annak ellenére is minden fölé helyezi partnerét, ha az érzelmileg elérhetetlen vagy esetleg bántalmazó. A pszichológusok meglátása szerint ez arra utal, hogy az illetőnek súlyos gyermekkori traumája van a szeretetkapcsolat jelentéséről és manifesztálódásáról. Úgy vélik, ezeket az embereket elhagyhatták gyermekkorukban, így nem egészséges az önbecsülésük, legrosszabb esetben nincs is, és csak akkor képesek jól érezni magukat a bőrükben, ha valaki szereti őket, hiszen így kitöltik azt a bizonyos űrt, amit gyermekkoruk óta cipelnek magukkal.
A legjellemzőbb módok, amelyeken megnyilvánulhat a szerelemfüggőség, hogy megszállott módon csak partnerére vagy potenciális partnerére képes gondolni az illető. Továbbá retteg attól, hogy el fogják hagyni, képtelen egyedül lenni, mindig kapcsolatban van, összekeveri a drámát a szerelemmel és az intenzitást az intimitással, valamin elvonási tünetei vannak, amikor véget ér egy kapcsolata – csak úgy mint egy drogfüggőnek, amikor megvonják tőle a szert.
A szerelem érzése ugyanis droggá is válhat, ha megszállottjává válunk annak az intenzív érzésnek, ami a romantikus kapcsolatok elején jellemző az agyban lévő kemikáliák nagy mennyiségű termelődésének következtében. Ez egy alapvetően természetes folyamat, de pusztító következményekkel jár, ha nem vagyunk képesek elfogadni, hogy a dózis kénytelen lecsökkenni ahhoz, hogy egészségesen funkcionáló emberek legyünk.
A szerelemfüggőségnek, tekintve, hogy különböző okokból alakulhat ki, végeredményben több fajtája is lehet, szám szerint négy:
Ezek elemzését Susan Peabody pszichológus végezte el, és arra jutott, közös jellemzője mindegyiknek, hogy a leghatékonyabb eszközük a szex, amivel az egészségtelen kötődést fenntartják. Továbbá mindegyikükre jellemző a manipuláció, a hazudozás és az elhagyástól való beteges rettegés. Na de vegyük sorba azt is, egyesével mi mindent takarnak.
A megszállott függők esete a legegyértelműbb, szinte képtelenek elszakadni partnerüktől még akkor is, ha az már teljesen elérhetetlen. A társfüggők a legtöbb esetben partnerükben keresik saját magabiztosságukat és önbecsülésüket. Az ilyen kapcsolatok jellemzően egyoldalúak, a függő fél sokkal többet tesz bele, de leginkább öncélú okokból. A nárcisztikusokat a társfüggők ellentéteinek is nevezhetjük, ők ugyanis pont hogy hatalmi pozícióba helyezik magukat partnerükkel szemben, és jellemzően érzelmileg teljesen kizsákmányolják őket. Azért kötődnek partnerükhöz, mert tőle megkapják a szükséges mennyiségű figyelmet, valamint egójukat is simogatja annak gondolata, hogy szeretetkapcsolatban vannak valakivel – nem számít, hogy egészséges-e az, vagy sem. Az ambivalens, vagy más néven elkerülő függők talán a legrosszabbak,
ugyanis ők a szerelem illúziójának megszállottjai,
egyáltalán nincs szükségük intimitásra, konkrétan kerülik azt. Ők azok, akik rendkívül ragaszkodnak múltbéli kapcsolataikhoz, rájuk jellemző a leginkább, hogy viszonzatlan szerelemben legyen részük, és rendszerint szabotálják aktuális románcaikat – igen, ő Carrie Bradshaw.
Több híres nőről is elterjedt a Sarah Jessica Parker alakította karakteren kívül, hogy szerelemfüggő, és nem is alaptalanul. Ott van például Jennifer Lopez, aki többször is hozzáment ugyanahhoz a férfihoz, illetve azt híresztelik róla, hogy újabb és újabb kapcsolatokba bonyolódik. (Logikusan egyébként Ben Affleckről is feltételezhető a szerelemfüggőség.) Taylor Swiftről szintén sokáig feltételezték, hogy karrierje szempontjából szinte nélkülözhetetlen, hogy szerelemfüggő legyen, illetve Meghan Foxról is ezt állították. A színésznő bevallotta, hogy valóban megszállottja lett a szerelembeesés érzésének.
Talán a legnagyobb probléma az, hogy a Carrie-komplexus manapság romantizálttá vált úgy, hogy észre sem vettük. Ha csak a Szex és New York példájánál maradunk, Carrie Bradshaw karaktere szinte normálisnak mutatja be szerelmi életét, úgy tesz, mintha boldoggá tenné az, hogy folyamatosan szenved. Ebben az örömteli szenvedésben teljesedik ki, így a fiatal női nézők egyenesen követendő példának is tarthatják mindazt, amit bemutat.
Ugyanakkor fontos figyelni a jelekre, és ahelyett, hogy belesüppednénk a szerelemfüggőség örömtelinek beállított szenvedéseibe, inkább válasszunk egy számunkra hatékony megoldást. A terápia az, ami kivezető utat biztosít, ez lehet akár egy kognitív viselkedésterápia, amely során felismerjük és feldolgozzuk a mögöttes traumákat, hogy megtanulhassunk egészségesen kötődni másokhoz és magunkhoz egyaránt.
(Borítókép: Northfoto)