Miért fösvények a skótok?

2020.07.07. 05:01 Módosítva: 2020.07.08. 10:23

Magyarországon a skótokat mindenki a fukarságról szóló skót viccekkel kapcsolja össze. De tényleg spórolósak a skótok? Furcsa mód, Nagy-Britanniában - noha korábban valóban elterjedt vélekedés volt, hogy a skótok a fogukhoz verik a garast - mára szinte teljesen eltűnt ez az előítélet. Nálunk azonban megmaradt, sőt sokaknak szinte semmilyen más ismerete nincs a skótokról, mint ez, plusz a férfiak szoknyahordása. Miközben arra nagyon keveseknek adatott lehetőségük a múltban, hogy élőben is találkozzanak egy skóttal.

Vének tanácsa a skót presbiteriánus egyházban (John Henry Lorimer, 1891)
Vének tanácsa a skót presbiteriánus egyházban (John Henry Lorimer, 1891)
Fotó: Scottish National Gallery

A skót takarékosságról szóló történeteket gyakran a skót presbiteriánus egyház megerősödésének időszakára, tehát a 16-17. századra vezetik vissza. A közösségek idős tagjaiból (presbiterekből) álló tanácsok korántsem csak az egyház kormányzása felett gyakoroltak hatalmat, de a mindennapi élet megannyi jellegzetességét is meghatározták. Alapvetően a puritán életet írták elő az egyházközségek minden tagja (tehát mindenki) számára, a takarékosság kifejezetten támogatott viselkedés volt.

Aki nem úgy élt, ahogy az egyházi tanácsok tagjai azt kívánatosnak tartották, annak számos módon képesek voltak megnehezíteni az életét, részben a közösség egyéb tagjainak ellenük hangolása, részben pedig a világi hatalomgyakorlás befolyásolása révén. Így minden skótnak, különösen vidéken, ahol az egyházi hatalom erősebb volt, érdemes volt - legalábbis nyilvánosan - mértékletes, már-már fösvény életet élni, a közhangulat egyértelműen a javak felhalmozását és nem felélését díjazta.

Egy helyi presbiteriánus elöljáró kérdez ki egy lányt az egyházi tanításokról (John Phillip, 1847)
Egy helyi presbiteriánus elöljáró kérdez ki egy lányt az egyházi tanításokról (John Phillip, 1847)
Fotó: Scottish National Gallery

Az egyház tanításai szerinti, időnként már szélsőségesen önmegtartóztató élet a közemberek számára azért is létkérdés volt, mert Skócia egészen a 19. századig az Egyesült Királyság legszegényebb nemzetének számított. A társadalom jelentős részének léte az egyházi hivatalok által szétosztott élelmiszer-segélyektől függött, ők pedig inkább az általuk felelősségteljesebbnek, puritánabbnak tartott embereket részesítették előnyben az élemiszerosztáskor.

A skót parlament 1579-ben elfogadta a szegénységről szóló törvényt (Poor Law), amelyben az egyházközségeket tette felelőssé (vagyis őket ruházta fel a hatalommal), hogy a helyi szegényekről gondoskodjanak. Az egyházközségek döntöttek arról, hogy mely szegények szegények önhibájukon kívül (így jogosultak a segélyre), és kik érdemlik meg a sorsukat, mert az életvitelük okozta a szenvedésüket. Nyilván ilyen helyzetben mindenki próbálta magáról a mértékletesség látszatát kelteni.

De hogy érkezett el a skótokat övező, fösvénységről szóló meggyőződés Kelet-Európába? Ebben szerepet játszhattak a 16-17. századi Lengyelországba járó skót kereskedők ezrei. A skótok nemcsak a Brit-szigetek és a Baltikum közötti távolsági kereskedelemben vettek részt, de skót házalók járták a kisvárosokat és a falvakat, és mindent próbáltak rásózni a lakókra a tűtől a brossokon keresztül a ruhaneműig.

A 17. századi lengyel-svéd háborúban mindkét oldalon harcoltak skót zsoldosok
A 17. századi lengyel-svéd háborúban mindkét oldalon harcoltak skót zsoldosok
Fotó: New York Public Library

Semmi meglepő nincs abban, hogy a külföldről jött, a helyi emberektől látványosan eltérő viselkedésű, ráadásul sikeres emberek negatív érzelmeket gerjesztettek a lengyelek egy részében. Elterjedt a skót kereskedőkről, hogy szívtelenek, csak a profit érdekli őket, és fösvények.

Ettől függetlenül a skótok gyökeret tudtak verni Lengyelországban, sokuk végleg ott telepedett le, és beolvadt a lengyel társadalomba. Számos gyakori lengyel vezetéknévnek lehet skót eredete, ilyen a Czochran, Djiaksen, Forseit, Fraiter (Fraser), Kietzs (Keith). Egyesek szerint a Wałęsa név is a Wallace-ból származik, de ez csak legenda.

Nem minden skót volt fukar a történelemben, sőt az egyik legbőkezűbben adakozó filantróp is skót volt: Andrew Carnegie. Persze, ahhoz, hogy az élete utolsó tizennyolc évében döbbenetes vagyonokat adományozzon jótékony célra, ahhoz az kellett, hogy az első 65 évben könyörtelen mágnásként hideg szívű és kizárólag az üzleti racionalitást szem előtt tartó döntéseket hozzon.

Andrew Carnegie szülőháza a skóciai Dunfermline-ban
Andrew Carnegie szülőháza a skóciai Dunfermline-ban
Fotó: Wikipedia

Így érte el, hogy főként acélipari vállalatbirodalma a valaha élt egyik leggazdagabb emberré tette a világon. (A különböző korok szupergazdagjainak gazdagságát nehéz összehasonlítani, mert egy bizonyos mennyiségű vagyon felett az ember már ugyanígy bármit megtehet, mint az, akinek kétszer annyi pénze van.)

Mindenesetre Carnegie vagyonát 2014-es értékben 372 milliárd dollárra becsülték, és ebből legalább 65 milliárdot jótékonykodott el a halála előtti években. Más számítások szerint a vagyonának 90 százalékát eladományozta. Ő alkotta meg a modern filantrópia elméletét is a 19. század végén írt The Gospel of Wealth [A vagyon evangéliuma] című esszéjével.

Cikkünk megjelenése után írt egy református lelkész olvasónk, aki a következő kiegészítést fűzte a témához:

A takarékosság okát illetően valóban a cikkben leírtak a legfontosabbak. De a skótokról Magyarországon kialakult képnek nem a skót kereskedők az elsődleges okai. Minden valószínűség szerint az ott tanuló több ezer magyar teológus hallgató hozta haza és terjesztette ezt a felfogást elsődlegesen. A 16-18 század folyamán a protestáns teológiai hallgatók körében elterjedt volt, hogy például a debreceni tanulmányaik után akár több évet is külföldön töltöttek a nyugati protestáns egyetemeken. Ezt a jelenséget peregrinációnak hívjuk.

Pontos kimutatások vannak arról hogy hányan tanultak pl. Edinburgh-ben és más skót intézményben. Ők hozták haza a kor legmodernebb tudományos ismereteit és életszemléletét is. Így jutott el a puritanizmus is Magyarországra. Sokkal valószínűbb hogy ők terjesztették a takarékos skót képét idehaza.

A peregrináció annyira fontos volt hogy a diákok akkor ezen keresztül lényegében világszínvonalon tudták tartani a magyar oktatást. Newton gravitációról szóló könyve például pár hónappal a megjelenés után megvolt a Debreceni Református Kollégium Könyvtárában.

Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM