Mese a forradalomba vesző 12-es találatról

Béla, a pesti munkás egy kis bérlakásban élt a feleségével, a gyerekeivel, az anyósával és Rózsikával, a táncdalénekesnőnek készülő albérlőjükkel. 1956 októberében aztán Bélára rámosolygott a szerencse, és egy 12-es telitalálattal több mint 640 ezer forintot nyert totón. De hiába az akkori mércével óriási összeg, Béla pechére épp október 23-án, a forradalom kirobbanásának napján vehette át a nyereményt. A nagy pillanatra a pénz védelmében két ávós is elkísérte. Visszafelé viszont belebotlottak a tüntető tömegbe, akik azt hitték, hogy az államhatalom gyűlölt képviselői őrizetbe vették a polgártársat, ezért a segítségére siettek, és “kiszabadították”.

A szerencsés nyertes nem tudta, mihez kezdjen a kezében tartott vagyonnal. A bankok bezártak, Béla pedig félt, hogy kirabolják, ezért elásta a pénzt egy játszótéren. Később a sógora segített volna neki aranyra és valutára váltani, de a rokont útközben lelőtték. Mire pedig hazaért a pénzzel, a család már elutazott.

Hát mit is tehetne ilyenkor az ember? Béla beköltözött a kocsmába. Igazi úriemberként véget nem érő mulatozást rendezett a lakóközösség számára a pénzből, közben pedig még Rózsikával is egymásba szerettek. A borgőzös idillnek viszont hamar vége szakadt, amikor a bevonuló szovjetek szétlőtték a kocsmát. Béla ugyan életben maradt, de Rózsikát is elvesztette, a pénz is elúszott, őt pedig visszahelyezték targoncavezetőnek. A történet körbeért, a kisember a történelem vihara után is kicsi maradt.

Csakhogy mindez valójában nem Radspiller Béla, az 1956-os óriásnyeremény valódi nyertesének története, hanem az abból készült regény főhőséé, H. Béláé.

Nem az a Béla

A Telitalálat 2002-ben jelent meg levélregény formájában, amelyben három nézőpontból: Rózsika, Béla felesége és egy Kőfejtő kódnevű besúgó leveleiből bomlik ki a történet. 2003-ban még film is készült belőle Szabó Illés és Kardos Sándor rendezésében, Gáspár Sándorral a főszerepben. Szabó viszont bevallottan fiktív elemekkel színezte ki az amúgy sem épp szürke történetet, úgyhogy az igazi események rekonstruálása szempontjából a fenti történet nem éppen telitalálat.

Sokkal többet viszont nem tudni a valós eseményekről. Néhány éve az Urbanlegends.hu kérdezte Szabó Illést, mit tud a története ihletőjéről. Az író szerint Radspiller a forradalom kitörésekor valóban nem tudott mit kezdeni a pénzzel, és végül a helyi kocsmában tartotta, amiről az egész utca tudott, mégse nyúlt a pénzhez senki. Szabó szerint a forradalom leverése után Radspiller eltűnt, és se vele, se a családjával nem tudta felvenni a kapcsolatot.

Magáról a pesterzsébeti Radspiller Béláról mindössze annyit tudni, hogy a forradalomig a manapság hányattatott sorsú Illatos úti Hungária Vegyiművekben dolgozott. Az Urban Legends megpróbálta felkutatni a családját, és végül az unokán keresztül el is jutottak Radspiller Béla fiához. Ő viszont nem akarta megbolygatni apja emlékét, ezért nem volt hajlandó nyilatkozni. Azt viszont határozottan állította, hogy az apja valójában nem tűnt el. A munkahelyét tényleg otthagyta, de máshol talált állást, és nem verte el a hirtelen jött vagyont. Ezt a pletykát a munkatársak találgatásai szülhették, ami megmagyarázza, honnan vette Szabó Illés, akinek az apja szintén az Illatos úti telepen dolgozott. Radspiller fia állítólag meg is kereste az írót, aki azonban nem volt hajlandó kegyeleti okokból közelíteni a történetet a valósághoz. A forradalmi totónyeremény által híressé tett férfi még megérte a rendszerváltást, 1994-ben halt meg.

Radspiller történetéről megkérdeztük Pálffy Lászlót, a Szerencsejáték Zrt. játéktörténeti szakértőjét is. Pálffy szerint ők se tudnak többet a férfi sorsáról, a nyeremény átvétele után az OTP sportfogadási osztálya (a totó akkori szervezője) nem hallott róla többet. Pálffy szerint egyébként is ritkán vállalták a nyertesek a nyilvánosságot, és még ritkábban nyilatkoztak, pedig Kudlik Júlia többször is próbálkozott a tévével, és gyakran el is beszélgetett egy-egy nyertessel, de a kamera bekapcsolása után már kevésbé voltak lelkesek az alanyok.

Azt viszont nagyon valószínűtlennek tartja Pálffy, hogy az ávós vonalból bármi is megtörtént volna, mert akkoriban se volt szokás kísérgetni a nyerteseket. Sőt, mint elmondta, a gyakorlat inkább az volt, hogy a pénzt valóban nagy kupacba hordták és bőröndbe pakolták a fényképekhez, de utána általában ki se vitték az ajtón, maradt az intézetben betétek formájában.

De mennyi pénzről nem tudunk semmi?

Nemcsak a nyertes sorsáról, de a nyeremény összegéről is többféle változat kering. Az biztos, hogy a mai értéken több mint 35 millió forintos összeg a legnagyobb nyeremény volt a 12 találatos játékforma történetében – vagyis 1947-től 1964-ig, amikor átálltak a 13+1 találatos rendszerre. De mennyit is vihetett haza Radspiller pontosan?

Az MTI 1956-os archívumából előbányászható október 15-i sporthírből kiderül, hogy a 42. héten az egy szem telitalálat mellett további 550-en nyertek még kisebb-nagyobb összegeket, a 12 találatos szelvény pedig 623 210 forintot érhet, ez viszont még csak tájékoztató eredmény volt. Szabó Illés a könyvében a Népsportot idézi, amely szerint 644 ezer volt a valódi összeg, és ugyanez található a Szerencsejáték.hu totótörténeti gyorstalpalójában is.

Pálffy László viszont utánanézett, hogy a pontos és hiteles végösszeg 648 789 forint volt. Az eltérések abból adódnak, hogy az akkoriban szokásos kézi számolás nem volt tökéletes, és az előzetes eredmények utáni újraszámolásnál gyakran találtak még néhány korábban elvétett szelvényt. Ebben az esetben az újraszámolás több mint tízezerrel dobta meg a játékban résztvevő szelvények számát. Mivel a nyereményalap mindig az adott játékhéten totószelvényekre költött összegből (és ma már az előző hetekben esetleg felhalmozódott nyereményekből is) áll, ezért minél többen játszanak, annál nagyobbat lehet nyerni. Így az újraszámolás után növekedett a nyereményalap, de mivel nyertesből nem lett több, Radspiller még nagyobb összeget vehetett át október 23-án.

Mindennapi verkli és rendes kerékvágás

A rekordnyeremény Pálffy szerint elsősorban annak köszönhető, hogy sok nagy meglepetés született a heti meccseken, például a magyar és osztrák B-válogatottak budapesti meccsén minden szakember hazai győzelmet várt, de csak egy döntetlent sikerült összehozni. Radspiller itt is résen volt, bár a Telitalálat azzal színesíti a sztorit, hogy a fiktív H. Béla elrontotta a kitöltést, és csak véletlenül tette x-re a meccset.

A másik ok az volt, hogy akkoriban rekordokat döntögetett a totózók száma. 1955-56-ban egymillió felett volt a hetente átlagosan eladott szelvény, 1956-ban pedig egyszer kétmillió felett is járt – ezt a forgalmat egészen 1968-ig nem is sikerült utána elérni. Ehhez Pálffy szerint hozzájárulhatott az is, hogy akkoriban sok embernek szinte az egyetlen lehetősége a totónyeremény volt, hogy kitörjön a mindennapi verkliből, ráadásul a sportot már akkor is övezte az a lelkesedés és felfokozott hangulat, amely aztán a melbourne-i olimpia vízilabdás vérfürdőjében forrt fel igazán.

Ha már Radspiller és nyereménye valódi sorsára jó eséllyel soha nem fog fény derülni, megkérdeztük Pálffyt, tud-e valamilyen valóban megesett nagy totónyeremény-elköltésről. Egy ilyen hiteles történetet mesélt el, ez Horváth Istváné. A MATEOSZ kosárlabdacsapatának ügyvezetője még a totó hajnalán, 1948-ban nyert, a nyereményéből pedig egy óriási ezüstserleget készíttetett, amelyet felajánlott az 1947-48-as szezon legeredményesebb góllövőjének. A történet külön érdekessége, hogy a “magán Totó-kupát” 32 meccsen lőtt 50 góllal nyerte el egy ifjú tehetség, aki később egész szép karriert futott be. Úgy hívták, hogy Puskás Ferenc.

Bár Radspiller nyereménye a leghíresebb, nem ez volt az utolsó, amelyet még a forradalom előtt kihirdettek. A 43. heti nyerteseket október 22-én jelentették be, aztán hónapokig csend volt totófronton, mielőtt november közepén folytatódtak az elmaradt kifizetések. Végül december 23-án, 8 hetes kényszerszünet után maga a totófogadás is újraindult, ami a finoman szólva is óvatos korabeli híradás szerint “a mindennapi élet rendes kerékvágásba kerülésének egyik bizonyítéka” volt.

A Telitalálat 2003-as filmváltozatát most itt az Indafilmen is megnézhetik: