Nem mindegy, milyen gyorsan eszik, hamar felszaladhatnak a kilók

Eddig főleg azt figyeltük, mit együnk és mikor, hogy ne hízzunk, de egy új japán kutatás már a rágás és a nyelés szempontjából vizsgálta a hízást és a fogyást. Mindkettő üteme komoly szerepet játszhat az elhízás elleni küzdelemben. Ráadásul a rágásnak abban is nagy szerepe van, hogy érezzük magunkat étkezés után.

Biztos megfigyelte már, hogy ha túl gyorsan eszünk, szinte rágás nélkül, akkor elnehezül a gyomrunk, mert az emésztés már a szájban kezdődik. De ha ott elblicceljük a munkát, akkor mindent a gyomornak kell elvégeznie. A túlsúlyosaknál láthatjuk, hogy hajlamosak gyorsan enni, falni, kevesebbet rágnak, mint akik rendesen átdolgozzák az ételt már a szájukban is. Ha többet rágunk, lassabban eszünk, és így 15 százalékkal kevesebbet fogyasztunk, mintha csak lapátolnánk be az ételt.

Evés után körülbelül 20 perccel érezhetjük, hogy jóllaktunk, a bevitt étel mennyiségétől függetlenül. A lassan rágók nagyjából 10 százalékkal kevesebb kalóriát visznek be. Ez már fogyás, nem is akármennyi.

Japán rágások

A Fujita Egyetemen Katsumi Iizuka professzor és csapata vizsgálta, hogy a lassabb rágás hogyan függ össze a kevesebb étel fogyasztásával. Ezt ugyan már többször kutatták, többnyire ugyanarra az eredményre jutott mindenki, Japánban viszont még nem született ilyen jellegű tanulmány. A kutatók az étkezés időtartamát és az evést befolyásoló egyéb tényezőket vizsgálták: a rágási szokásokat, a zene hatását.

A vizsgálatban 33 egészséges, 20 és 65 év közötti felnőtt vett részt, akiknek egy szelet pizzát kellett elfogyasztaniuk. Feljegyezték az étkezések időtartamát, a rágások és falatok számát, illetve a rágási sebességet. Volt olyan, hogy metronómot hallgattak, miközben ettek, ami 40 ütem/perc sebességgel ütötte a ritmust, más helyzetben csöndben burkoltak.

Az adatok elemzése után kiderült, hogy komoly különbségek vannak a férfiak és a nők között abban, hogy milyen gyorsan fejezték be az evést. A nőknek átlagosan hosszabb ideig tartott egy szelet elpusztítása, körülbelül 87 másodpercig, a férfiaknak 63 másodpercig, és a nők többet rágtak és haraptak, mint a férfiak. Azonban mindkét nemnek hasonló volt a rágástempója, vagyis nagyjából azonos ütemben rágtak.

A testtömeg-indexnek (BMI) és a rágási tempónak ugyanakkor nincs közvetlen kapcsolata az étkezés teljes időtartamával. Talán a legfeltűnőbb eredmény, hogy

A falatonkénti rágások számának növelése meghosszabbíthatja az étkezéssel töltött időszakot. A kisebb falatok fogyasztása lelassítja a fogyasztást. Ezekben a technikákban az a jó, hogy nem igényelnek ráfordítást, semmilyen extra eszközt, csak egyszerű trükkök, amiknek bevetésével megelőzhetjük az elhízást. És ha ez is beválik mint kalóriacsökkentő módszer, akkor felkerülhet a kalóriakontroll és a kiegyensúlyozott étrend mellé, amik sikeresen küzdenek az elhízás ellen.

A korábbi kutatások azt mutatták, hogy a tudatos táplálkozási szokások rendszeres testmozgással való kombinálása hatékonyabb lehet, mintha ezeket a problémákat külön-külön kezelnénk. Kérdés, hogy a különböző élelmiszer-textúrák hogyan hatnak a rágási arányra, miképp alakítják a kulturális étkezési normák az étkezési ütemet, és hogy a lassú étkezésre összpontosító, hosszú távú beavatkozások tartós viselkedésváltozást eredményezhetnek-e. Ha arra biztatjuk az embereket, hogy alaposabban rágjanak, egyenek kisebb falatokat, vagy étkezzenek nyugodt, lassú ritmusú zajjal a háttérben, akkor sikeresek lehetnek a kevesebb kalória bevitelében, vagyis a fogyásban.