Öt óra, amely megmenthette volna Pompeji lakóit a Vezúv tombolásától

A Vezúv árnyékában fekvő, dél-olaszországi Campania vidékét máig meghatározza a vulkán, amely kitörve eltemette Pompejit és Herculaneumot (ma Ercolano). A katasztrófa több ezer ember életét követelte, és olyan lenyomatokat hagyott hátra, amelyek napjainkban is megragadják a képzeletet. Egy új kutatás most rendkívül részletes képet fest a kitörés dinamikájáról, amely a korábbi becslésekkel szemben nem 19, hanem 32 órán át tartott – és hasonló intenzitással akár újra bekövetkezhet.

Nem is kérdés, hogy amikor vulkánkitörésről beszélünk, a lelki szemeink előtt elsősorban a Vezúv és Pompeji történelemkönyveinkben ábrázolt képei jelennek meg, pedig a vulkán már közel kétezer éve, i. sz. 79. augusztus 24-én (vagy egyes vélekedések szerint októberben) délben tört ki. Az évek távlatából természetesen nehéz bizton állítani bármit is, egy új, a Journal of the Geological Society folyóiratban publikált és a Science által közzétett kutatás azonban most rekonstruálhatta a tragikus események idővonalát, azaz hogy mi történt a vulkán kitörésekor a Vezúvon és Pompejiben. 

Manhattant is eltemette volna a vulkán

A geológusok régóta tudják, hogy a híres Vezúv-kitörés két fő fázisból állt: először vulkáni törmelék hullott az égből, majd halálos piroklasztikus árak – izzó gáz- és törmelékáradatok – söpörtek végig a környéken.

A kitörés idővonalát eddig vulkáni rétegek elemzésével és ifjabb Plinius (teljes nevén Caius Plinius Caecilius Secundus) római író, a katasztrófa szemtanújának leírásaival állították össze. Most azonban a Nápolyi Federico II Egyetem vulkanológusai két tanulmányban olyan részletességgel térképezték fel a kitörés nyomait, amelyre eddig nem volt példa. Claudio Scarpati, a kutatás egyik szerzője szerint az új eredmények lehetővé teszik a kitörés közel percről percre történő rekonstruálását, amely során 17 pusztító piroklasztár söpört végig a vidéken.

A kutatócsoport átfogó terepi felmérést végzett, amely során 2000 négyzetkilométernyi területen vizsgálták meg a vulkáni lerakódásokat, és 876 mintát gyűjtöttek. Ezek alapján kiszámították, hogy

Az elemzés azt is kimutatta, hogy a vulkáni hamu és gázoszlop 34 kilométeres magasságba emelkedett, amely több mint háromszorosa a kereskedelmi repülőgépek szokásos utazómagasságának. „Ez a klímaváltozás szempontjából és a légi közlekedésre nézve is fontos újdonság, hiszen egy repülőgép számára nem mindegy, hogy a vulkáni hamu 5 vagy 35 kilométer magasba emelkedik” – magyarázta Benjamin Andrews, a Smithsonian Institution Globális Vulkanizmus Programjának munkatársa. 

A legfontosabb mégis az, hogy a katasztrófa idővonalát minden korábbinál pontosabban sikerült meghatároznia a kutatóknak. 

Öt órán múlt minden, tízezernél is többen vesztek oda

Ifjabb Plinius beszámolója szerint i. sz. 79. augusztus 24-én délután 13 órakor már egy ernyőszerű felhő lebegett a Vezúv felett, így a kutatók szerint a kitörés valójában egy órával korábban, dél körül kezdődött. Az ezt követő 17 órában a vulkán váltakozó intenzitású oszlopokat lövellt ki, amelyek több mint két és fél méteres vastagságban borították be Pompeji városát. Az omladozó tetők alatt már ekkor sokan életüket vesztették.

Este 7 óra 6 perckor a kitörés jellege megváltozott: megkezdődtek az első piroklasztikus áradatok, amelyek a vulkánkitörések egyik legveszélyesebb jelenségei. Ezek forró gáz- és törmelékáradatok, amik éjszaka körülbelül 80 percenként ismétlődnek. 

A kutatók szerint annak ellenére, hogy meglehetősen tragikusan hangzik,

A legpusztítóbb esemény ugyanis másnap reggel következett be, amikor a vulkáni oszlop összeomlott. A lakosok ekkor rövid ideig még menekülni próbáltak, de 7 óra 7 perckor egy különösen sűrű és gyors áradat végigsöpört a városon, elérve a 25 kilométerre fekvő Lattari-hegységet is. Ez az áradat kilenc órán át tombolt, és a pompeji áldozatok mintegy felét a város utcáin temette maga alá. „Ezt a jelenséget nem lehetett túlélni” – magyarázta a kutatás szerzője.

Délután 4 órakor a vulkán törése érintkezett a talajvízzel, ami finomabb, kevésbé sűrű, piroklasztikus áradatokat eredményezett. Ezek ugyan több mint 15 kilométert tettek meg, de emberi maradványokat már nem tartalmaztak, ami arra utal, hogy a lakosok addigra vélhetően a reggeli árban mind szörnyethaltak. Este 8 óra 5 perckor a kitörés végleg befejeződött.

Az idővonal a fentiek alapján így nézett ki: 

79. augusztus 24.

• 12:00 – A Vezúv kitör, gáz- és hamuoszlopot lövell ki
• 14:00 – Habkő és vulkáni törmelék kezd hullani Pompejire
• 19:06 – A vulkán első piroklasztikus ára lecsap

79. augusztus 25.

• 05:30 – A kitörési oszlop összeomlik
• 07:07 – A legpusztítóbb piroklasztikus ár eléri Pompejit
• 16:00 – A vulkán kevésbé sűrű áramlatokat hoz létre
• 20:05 – A kitörés véget ér

„A kutatás hihetetlenül részletes betekintést nyújt a kitörés lefolyásába” – mondta Paul Cole, a Plymouthi Egyetem vulkanológusa, aki nem vett részt a kutatásban. Szerinte a kitörés ritmikusabb volt, mint korábban gondolták, az egyes piroklasztikus áradatok jól elkülöníthető szakaszokra oszlottak, így ez nem egyetlenegy hatalmas „bumm” volt.

Claudio Scarpati, aki maga is a Vezúv árnyékában él, hangsúlyozta, hogy a kutatás nem csak a múlt tanulmányozásáról szól. A vulkán ugyanis csupán 9 kilométerre fekszik Nápolytól, ahol több mint hárommillió ember él, így a Vezúv a világ egyik legveszélyesebb vulkánjának számít. „Most már sokkal tisztábban látjuk, hogyan hatottak az események az épületekre és az emberekre az egyes órák során” – tette hozzá. Az új ismeretek így nemcsak a történelmi események megértését segítik, hanem fontos alapot nyújthatnak a jövőbeni tervezéshez is, ha, ne adj’ isten, 1944 után a vulkán ismét kitörne.

(Borítókép: Bettmann / Getty Images Hungary)