Kipróbáltuk a VR-pornót, de a hullámvasút jobb

A virtuális valóságnak alapvetően két nagy trükkje van:

• Nem egy monitor, tévé, vagy mozivászon méretű ablakon át nézzük, hanem a szó szoros értelmében körülvesz, nem zavar az élményben még a perifériás látásunk sarkaiból se semmi
• Interaktív, vagyis amerre fordítjuk a fejünket, arra fordul a kép is, amit látunk

Akinek az átlagnál kicsit is élénkebb a fantáziája, abban már ennyitől, de legkésőbb a VR-szemüveg első kipróbálása után merül fel a gondolat: de hát ezt az Isten is pornóra teremtette. A pornó régóta számít a technológiai fejlődés motorjának, gyakorlatilag a Gutenberg és könyvnyomtatás feltalálása óta a felnőtt tartalmak azok, amik minden újonnan megjelent médiumból először tudnak pénzt csinálni, és aktívan segítenek az elterjedésében. VHS, és otthoni videózás, fizetős kábeltévék, digitális kamerák, DVD - valamilyen szinten mindet a szex adta el. Nem is beszélve az internetről, ahol a videostreameléstől az online fizetésig szinte minden fontosabb technológiát a pornóipar használt először. Nem meglepő, hogy a 2016 slágereként beharangozott virtuális valóságra is rástartolt a felnőtt szórakoztatás iparága. Annak ellenére, hogy a VR-szex valójában abszolút nem új találmány, 25 éve például így képzelte el a dolgot Hollywood a méltán elfeledett Fűnyíróemberben:

Jó, ennél azért a mostani próbálkozások tényleg szexibbek.

Elemzők szerint a VR-pornó öt éven belül egymilliárd dolláros iparággá növi ki magát. Ennek a folyamatnak a legelején vagyunk most, egy elég fura helyzetben, hiszen a VR-kütyük közül egyelőre csak a filléres Google Cardboard és a közepesen olcsó Samsung Gear VR érhető el, a csúcskategóriás, élményben új szintet ígérő Oculus Rift, HTC Vive és Sony Playstation VR csak valamikor később az évben jelenik meg (és elég drágák is lesznek). A gombamód szaporodó VR-pornós próbálkozások így bizonyítékok és ígéretek mixével szlalomoznak a technológiai kihívások között, és próbálják kiszolgálni a kíváncsi érdeklődők tömegét. Mert érdeklődés az persze van bőven, a népszerűbb VR-pornós oldalak forgalma havi milliós nagyságrendben jár, és évi 200%-os növekedéssel számolnak. Iparági elemzők 2016-végére 20 millió VR-pornónézőt jósolnak az erre szakosodott weboldalakon. Nem túlzás, hogy a videojátékok mellett a felnőtt tartalmak jelentik ma a VR fő vonzerejét: van olyan VR-szemüveg-gyártó, aminek a webshopjába a látogatók több mint a fele pornóoldalakról érkezik.

Drága mulatság

A pornóipar nagy nekibuzdulása persze nem csak annak köszönhető, hogy innováció folyik az ereikben; úgy kell nekik ez a lehetőség, mint egy falat kenyér. Az iparág ugyanis komoly válságban van, úgy is mondhatnánk, hogy évek óta döglődik. Az embereknek egyre kevésbé akarózik pénzt adni a felnőtt tartalmakért, amikor azokat szinte végtelen mennyiségben és változatosságban megtalálják ingyen is online. VR-pornót viszont alig-alig lehet találni ingyen a neten, és ami az, az is leginkább beetetésként működő demó és trailer. Ennek az oka, hogy VR-pornót csinálni nem olcsó mulatság, a The Next Web forgatási riportja szerint egy jelenet nagyjából 6000 dollárból jön ki, ennek a felét az utómunka, a VR-formátumra alakítás viszi el, vagyis nem nagyon lehet elspórolni. A felvételekhez egyébként jellemzően két, halszemoptikával felszerelt Sony a7RII-ből eszkábálnak össze egy kameraszörnyet; ezeknek darabja 3200 dollár (kb. 900 ezer forint), objektív nélkül. És ez még nem is igazi, 360 fokos VR, ahol maga a nézőpont is könnyen mozgatható - egy ilyesmire képes, profi kamerát 60-70 ezer dollár, vagyis 16-19 millió forint körül mérnek.

A színészek eközben végeláthatatlanul panaszkodnak, hogy milyen iszonyú kényelmetlen és fárasztó ezekkel a cuccokkal dolgozni. A férfi, akinek a nézőpontját igyekszik általában a kamera rögzíteni, gyakorlatilag semmit nem lát, és úgy kell a nyakát kitekernie, hogy a kamera minél közelebb legyen ahhoz, ahol az ő fejének kéne lenni. A partnerének eközben folyton a kamerával kell tartania a szemkontaktust, és úgy mozognia, hogy ne ütközzön bele a monstrumba. Igazán intim élmény lehet. Mindenesetre így tényleg nem csoda, hogy a profik lecsaptak a lehetőségre, hiszen az amatőrök ide még jó ideig nem tudják követni őket, hogy levigyék az árakat. Az uralkodó üzleti modell az előfizetés; az erre specializált oldalak jellemzően havi 20 dollár körüli havidíjért cserébe korlátlan streamelést és letöltést kínálnak. Hogy mennyi fizető vendégnek, azt persze egyikük sem árulja el, de már az az apró infómorzsa is sokat mond, amit a BadoinkVR nevű, VR-pornó készítésében és terítésében egyaránt utazó cég ejtett el: az előfizetőik több mint fele rögtön az egy éves csomagot választja. A pornófogyasztók early adopterei, a minden trendi újdonságot először kipróbálni akaró réteg tehát nem csak kíváncsi a VR-re, de be is jön nekik annyira, hogy kinyissák a pénztárcájukat, és hosszú távra tervezzenek vele.

Jó, jó, de MILYEN?

Oké, pornót mindenki látott már, 3D-filmet is, és talán azt is el tudja képzelni, hogy milyen, az, ha annyira körberakja magát kijelzőkkel, hogy nem is lát mást a világból. De milyen ez az egész egyszerre? Gyanútlan indexes kollégák fejére húztuk a felnőtt filmekkel élesre töltött Samsung Gear VR-t, és az első reakció általában az önkéntelen hátrahőkölés volt. Ez minden VR-filmnél így szokott lenni, egyszerűen minden túl közel van, szokatlanul életnagyságú, benne az intim szféránk közepében. Elvileg az ilyesminek a pornó esetében épp hogy a hatást, a beleélést kellene fokoznia, de a gyakorlatban, első kipróbálásra inkább kényelmetlen és zavaró. Ezt fokozza, hogy a kamera egyszerűen fizikailag nem tud ott lenni, ahol kellene (vagyis a férfi főszereplő szeme helyén), és így a perspektíva is szükségszerűen torz lesz picit, éppen csak annyira, hogy természetellenesnek tűnjön.

A VR-pornófilmek - mivel a kamerát mozgatni, vagy több kameranézetet használni praktikus okok miatt nemigen tudnak - szinte kivétel nélkül a teljesen passzív férfi szereplő nézőpontját rögzítik. Ha lenézünk, a saját testünk helyén látjuk a férfi színészét, aztán egy vagy több hölgyet, olyasmiket művelni rajta-rajtunk, amiket egy pornófilmben szokás. A legtöbb videónál előre jelölik is, hogy milyen pózban (hanyatt fekve, ülve, stb) kell nézni az optimális élményhez. Persze, ízlések és pofonok, de akikkel mi kipróbáltattuk, azok összességében inkább bizarrnak érezték a passzív-mozdulatlan virtuális szexet, és nem érezték, hogy bármi pluszt adott volna az egészhez, hogy közben ide-oda lehet nézelődni.

Nem sokat segít az sem az összhatáson, hogy a képminőség erősen a VHS-időket idézi. Bár a felbontás elvileg simán hd, vagy afölötti (1920×960 és 2880×1440 a két standard), ebbe egyrészt a két szemünknek szóló két képnek kell beleférnie, másrészt az aktuális látómezőnkön kívüli képrészletnek is. A Gear VR 96 fokos szögtartományban tárja elénk a virtuális valóságot, ami egy 180 fokos VR-videónál is azt jelenti, hogy a felbontás fele pocsékba megy, olyan dolgokat mutat, amikre éppen nem nézünk. És ez még a bénácska megoldás, ahol oldalra fordítva a fejünket hamarosan feketeségbe ütközünk, magunk mögé meg egyáltalán nem tudunk nézni - az igazi, 360 foros VR-nél még kisebb felbontás jut csak az aktuálisan látott képkivágásra a teljesből. Ráadásul ezt az egészen alig egy-két centi távolságból nézzük, hát persze hogy olyan pixeles a kép, mintha nem egy csúcsmobilból, hanem egy Commodore 64-ból jönne. Az emberi szem egyébként a valóságot kb. 114 fokos szögben érzékeli, a VR-szemüveg a maga 96 fokával kicsit szűkebbre veszi a látóterünket a valódinál (az Oculus Rift és a HTC Vive már 110 fokot ad), valószínűleg tudat alatt ez is zavaró hatású lehet.

A legjellemzőbb kritika a VR-pornóval szemben az volt, hogy a bónusznak bedobott VR-tartalmat, a Cedar Point vidámpark hullámvasút-szimulátorát minden egyes tesztalany jobban élvezte. Magában a technológiában ettől még óriási lehetőségek vannak, de abban a minőségben, amit most tud produkálni a hardver, inkább csak azoknak ajánljuk a VR-pornót, akik már látták a világ összes pornófilmjét kétszer, és unják.