Michelisz a túraautózás csúcsán, történelmet írt

Pedig nehezen indult a szezon, az első öt futamon messze maradt a dobogótól, a Hungaroring harmadik versenyén viszont már összejött a második hely, onnantól kezdve pedig megállíthatatlan lendületre tett szert, és a szezon tíz versenyhétvégéjéből sorban kilencen mindig felállt legalább egyszer a dobogóra, ez a mezőnyből egyedüliként neki sikerült 2019-ben.

A szezonban eleinte Esteban Guerrierivel (Honda) Thed Björkkel (Lynk & Co) csatázott, utóbbit a negyedik versenyhétvége elején, a Nürburgringen előzte meg végérvényesen, a sokáig hanem is toronymagasan, de magabiztosan vezető argentint pedig a nyári szünet után, Kínában fogta be, innentől kezdve a szezonzáróig ádáz csatában voltak. Közben csatlakozott hozzájuk a nyári pihenő után megtáltosodó korábbi négyszeres világbajnok, Yvan Muller is, Malajziában viszont Michelisz bírta a legjobban a nyomást, illetve a Hyundai találta el a legjobban a beállítást a szepangi pályára, így végül nem férhetett kétség hozzá, hogy

Irtózatosan messziről jött

Hogy mekkora utat járt be Michelisz Norbert a túraautó-világkupa (WTCR) 2019-es megnyeréséig, azt talán az jelzi a lehető legjobban, hogy 2005-ben, a WTCR elődjének nevezhető túraautó-világbajnokság feltámasztásának évében még csak szimulátoron ismerte közelről az autóversenyzést, versenyautóban pedig még sosem ült.

Érzékeltetésül, Michelisz 2019-es végső kihívói közül Yvan Muller már a brit túraautó-bajnokság bajnoka és négyszeres ezüstérmese volt 2005 végére, a háta mögött több mint 200 túraautós futammal, Esteban Guerrieri már két bajnoki címet nyert formaautókkal, Thed Björk pedig az első érmét nyerte a svéd túraautó-bajnokságban, vagyis mind komoly versenyautós tapasztalttal bírtak, Michelisz viszont csak monitoron tapasztalta meg, milyen is versenyautót vezetni.

Már gyerekként álmodott, de tényleg

A szimulátorozás előtt Michelisz rövid időre azért belekóstolt a versenyautók világába, nagybátyja, a ralis berkekben Mifú becenéven ismert Bajor Zoltán épített neki egy egyfajta terepgokartot, benne egy 3,5 lóerős Simson-motorral és egy Kispolszki váltójával. A 12 fokozatúra megcsinált gépet Michelisz az unokatestvérével, ifj. Bajor Zoltánnal felváltva vezette, ahogy egyre ügyesebbek lettek, úgy állították egyre magasabb fokozatokba a gépet, a korai próbálkozást viszont jó ideig nem követte valódi versenyzői lehetőség.

Michelisz Pécsre költözve, 17 évesen kezdett szimulátoros játékokkal próbálkozni, hamar ráakadt a magyar szcénában rendkívül népszerű, 1998-ban kiadott Grand Prix Legendsre (GPL), és fejébe vette, hogy bármennyi gyakorlásba is kerül, legyőzi az egyik legjobb magyar indulót, a GPL első világbajnokát: az akkoriban éppen a Zengő Motorsportnál túraautósként is szereplő, már F1-szakkommentátorként ismert Wéber Gábort.

Wéber gyorsan felismerte Michelisz nyers tehetségét, és meggyőzte Zengő Zoltánt, hogy valódi versenyautóval is adjon lehetőséget a feltörekvő fiatalnak: 2005-ben előbb egy 100 lóerős Opel Astrával, majd egy 180 lóerős Renault Clióval bizonyított, és ennyi elég is volt Zengőnek, hogy további közös munkában gondolkodjon.

A szimulátoros múlt egyébként sok esetben pluszt is jelent Michelisznek a mai napig, de eleinte leginkább azt tudta kamatoztatni, hogy a szimulátorokkal csak szemmel felmérhető tapasztalatból tanulta meg vezetni az autót, ehhez jött hozzá később a kocsiban érzett erőhatások és hangok tapasztalata.

2006-ban már a magyar Suzuki.kupában indult, és egyből meg is nyerte a 25-27 fős mezőnyt jelentő sorozatot, így 2007-ben indokolttá vált a szintlépés. Következett a magyar Renault Clio-kupa, és az újabb bajnoki cím, ami után világos lett, hogy Magyarországon nem maradt több kihívás Michelisz számára, így 2008-ban a SEAT León Európa-kupában folytathatta szereplést, ez volt az első nemzetközi idénye.

A szezon végi 14. helye nem adta vissza tökéletesen a valós teljesítményét, a hat versenyhétvégéből négyen is Michelisz nyerte az időmérőt, a szezonzáró monzai futamon pedig az első nemzetközi győzelmét is megszerezte. Egy évvel később, 2009-ben már nem volt kérdés, Michelisz nyerte a sorozatot, ami után már a legkomolyabb szintre lépés is indokolttá vált - következett a túraautó-világbajnoki (WTCC) szereplés a Zengő Motorsporttal.

Minden év újabb bizonytalanság

Bár az eredmények folyamatosan jöttek Michelisztől, minden évben kérdőjel volt a folytatás, hiszen a szereplés anyagi hátterének egy részét saját erőből kellett előteremtenie, ami sosem volt könnyű. 2010-ben már mindent a versenyzésnek alárendelve lépett a világbajnoki mezőnybe, egy időre az egyetemet is szüneteltette, bár a második diploma megszerzésében  a versenyzés sem okozott nagyobb bukkanót.

A WTCC-ben már az első szezonban sikerült bombameglepetést okoznia, amikor az idényzáró makaói versenyen a negyedik helyről indulva megszerezte első világbajnoki futamgyőzelmét. A következő nagy siker 2012-ben jött, előbb a Hungaroringen, hazai közönség előtt nyert, majd a szezon végi hatodik helye mellett megszerezte a privát pilóták bajnoki címét, a Yokohama-kupát is (amit 2015-ben újra megnyert).

A privát csapattal való indulás persze anyagi kötöttségeket is jelentett, egyáltalán nem ugyanúgy versenyzik valaki, ha szabad kezet kap a pályán, mintha végig arra kell gondolnia vezetés közben, hogy egy komolyabb ütközés okozta kár akár a szezon végét is jelentheti.

Nem mondom, hogy tilos volt ütköznöm, de mindig tudtam, mert sokat beszéltünk erről Zengő Zoltánnal, hogy a szezon második felében egy nagyobb törés akár azt is jelentheti, hogy nem tudjuk befejezni a szezont. Akik nem látnak bele a dolgokba, gyakran alábecsülik ennek a súlyát

- árulta el Michelisz egy 2016-os anyagban.

Az első csúcstámadás elbukott

A biztosabb hátteret 2015-ben a Mol szponzorációja jelentette, velük lett újra privát bajnok a 2015-ben, egy évvel később pedig már a túraautó-vb legjobbjai közé került: a Honda adott neki gyári szerződést, és esélyt arra, hogy a privát elsőség után az összetett bajnoki címért mehessen. Első gyári szezonját egy futamgyőzelemmel és további hét dobogós hellyel az összetett 4. helyén zárta, egyetlen ponttal maradt le a bronzéremről a csapattárs Tiago Monteiro mögött, részben azért, mert az idényzáró katari hétvége első futamán kiesett.

Egy évvel később ismét peches volt Katarban (persze nézőpont kérdése, hogy egy vb-ezüstérem pech-e): 2017-ben a világbajnoki címre esélyesként, a bajnokság második helyén érkezett az idényzáróra, ám egy technikai probléma miatt már az időmérőn elszállt az esélye arra, hogy megelőzze a későbbi világbajnok Thed Björköt.

Az új kezdet

Michelisz érthető módon rendkívül csalódott volt a vb-cím elbukása után, 2018. pedig pont pont jó alkalom volt arra, hogy tiszta lappal kezdjen mindent. Az új szabályrendszer szerint épült autókra váltott, túraautó-vb-ből túraautó-világkupává (WTCR) váló sorozatban a Honda helyett már a Hyundai versenyzőjeként indult a WTCR-ben.

Az új sorozatban viszonylag későn jött meg az első siker, a 30 futamos idény 18. állomásán, Szlovákiában nyert, nem sokkal később viszont világos lett, nem neki, hanem a Hondától már ismert Gabriele Tarquininek van nagyobb esélye a bajnoki címre, így a szezon legvégén az olasz segítése lett a fő feladata.

Egy évvel később visszakapta a kölcsönt: a 2019-re 26 fősre duzzadó, minden idők legerősebb túraautós mezőnyét összehozó WTCR-ben gyorsan az esélyesek közé lépett elő Michelisz, akit már májusban, a hollandiai Zandvoortban elkezdett egyre jobb helyzetbe hozni a négy autót indító Hyundai - akkor Augusto Farfustól kapott egy dobogós helyet ajándékba, felkészülve a lehetőségre, hogy a végén akár minden egyes pont is számíthat.

Hasonló gondolat miatt Makaón két csapattársát is 5-6 hellyel rendelték hátrébb, hogy az időmérős (vétlen) balesete után a mezőny közepére szoruló Michelisz minél több pontot szerezzen, a segítségnek pedig meg is lett az eredménye: 9 pontos előnnyel utazott a malajziai szezonzáróra, ám mögötte erős kihívók sorakoztak fel, a négyszeres világbajnok Yvan Muller, a 2017-es világbajnok Thed Björk, illetve a korábbi csapattárs, a mezőny egyik legtehetségesebb tagja, Esteban Guerrieri, de egyikük sem tudta megállítani a magyart.

Közben a szezonban a Hungaroringtől kezdve egyre jobb eredményeket hozott Michelisz, volt, hogy sorban négy egymást követő versenyhétvégén (Németország, Portugália, Kína, Japán) is futamot tudott nyerni, amik mellett a dobogós helyek is nagyon kellettek.

Michelisz a csúcson

A 2019-es végre Michelisz éve lett. A túraautózás topkategóriájában töltött pont 10. szezonja ugyan nem a legjobban indult számára - csak a hatodik futamon, a Hungaroringen állt először dobogón egy második hely után - a harmadik versenyhétvégétől kezdve viszont egyre magasabb fokozatba kapcsolt Michelisz, és a malajziai szezonzáróra már úgy érkezett, hogy az idény vége előtt összehozta addigi legsikeresebb szezonját négy futamgyőzelemmel és öt további dobogóval, amit még tudott fokozni a legfontosabb pillanatban.

A szezonzáró hétvégén, kulcspillanatban kapcsolt rá, és végül drámai végjáték után nyerte meg a bajnoki címet: az első futamot megnyerve előbb 27 pontra növelte az előnyét, ám a második futamon a hatalmas esőben kicsúszott, és a 13. helyről kellett felkapaszkodnia a 8. pozícióba, miközben Guerrieri egy győzelemmel 10 pontra vágta vissza a hátrányát.

A bajnoki cím végül az utolsó futamon, az első és második helyről induló Michelisz és Guerrieri között dőlt el - a magyar az elején a negyedik helyig esett vissza az élre törő Guerrieri mögött, amivel az argentin lett volna a bajnok, de végül motorhiba miatt nagyon visszaesett, így Michelisz bebiztosította a bajnoki címet.

Valahol szimbolikus, hogy amíg a Hondánál a gyári csapat tagjaként váltotta Tarquinit 2016-ban, addig négy idény elteltével a WTCR bajnokaként vette át a már 57 éves, korábbi F1-pilóta olasztól a stafétát. A Hondától kapott gyári szerződés után azt írtuk, hogy „ Michelisz megkapott mindent, amit egy autóversenyző elvárhat ”. Négy szezonnal később kicsit változott a képet: