Igazi bátorságpróba: következik a Zöld Pokol

További michelisz cikkek

Négyszer versenyeztem a Nürburging Nordschleifén, és még mindig óriási kihívást jelent. Már több mint két hete megkezdtem az intenzív felkészülést rá, rengeteg adatot és belső kamerás felvételt elemeztem, mert ez a pálya annyira hosszú és főként változatos, hogy négy versenyhétvége után sem érzem azt, hogy sikerült teljesen kiismernem. Érdekes, hogy a Hungaroring esetében sokszor megemlítjük, hogy mekkora előnyt jelent a pályaismeret. A Nürburgringen ez sokszorosan igaz:

akinek itt jelentős tapasztalata van, az nagy előnyből indul.

Élen maradni a márkán belüli hierarchiában

Ezért is mondom azt, hogy ha van olyan pálya a versenynaptárban, amelyen Augusto Farfus és Nicky Catsburg jelentheti a referenciát Hyundaion belül, akkor a Nürburgring mindenképpen ezek közé tartozik. Mindkettejüknek komoly múltja van a pályán a GT-karrierjüknek köszönhetően, 24 órás versenyeken is részt vettek itt.

Úgy saccolom, hogy körülbelül hatszor-nyolcszor annyit mentek a Nordschleife sokszor hepehupás részein, mint Gabriele Tarquini és én. Ez a tapasztalat különösen esőben vagy felszáradó pályán érhet aranyat nekik, ugyanakkor egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy száraz időben képes leszek olyan időmérős kört összerakni, amivel a közelükbe érhetek, vagy akár le is győzhetem őket. A legutóbbi három versenyhétvégén én voltam a legjobb pontszerző a Hyundaion belül, és a legfontosabb célom, hogy a márkán belüli hierarchiában megőrizzem a jelenlegi vezető szerepemet. Ezúttal előre nem jelenthetem ki azt, hogy automatikusan csalódott lennék, ha nem én gyűjteném a legtöbb pontot egy Hyundai volánja mögött, de mindenképpen ott akarok lenni a legjobb közelében. Ennek érdekében

mindhárom futamon a pontszerzés, a második időmérőn pedig a top 10-be kerülés a tervem.

A Hyundai a harmadik-negyedik erő lehet

Mindez nem lesz könnyű feladat, hiszen a Hyundai maradt a maximális büntetősúlyon a zandvoorti forduló után is. Ugyan legutóbb Hollandiában egyértelműen nem a mi autónk diktálta az iramot a pályán, a számítási képletben a legutóbbi három versenyhétvége eredményeit veszik figyelembe, amiben benne van a hungaroringi pole pozícióm, a szlovákiai dupla pole és a versenyeken futott gyors körök is.

Ennek hatásait még az ezután következő fordulóban, Vila Realban is érezni fogjuk, de próbálunk kellőképpen felkészülni ezekre a helyzetekre. Mindenesetre a Nürburgring kifejezetten érzékeny a pluszsúlyra, hiszen minél hosszabb egy kör, ennek annál nagyobb jelentősége van. Látva az erőviszonyokat, most az Audit és a Hondát érzem a két legerősebb márkának, plusz ott van a Link & Co, amelyet az eddigiek alapján nagyon nehéz pontosan belőni. Így azt gondolom, hogy a Hyundai csak a harmadik-negyedik erő lehet a pályán, de ennek ellenére is látok esélyt a jó szereplésre, mert a Nordschleife tipikusan az a hely, ahol a versenyzői képességekkel lehet kompenzálni a technikai hátrányokat. Tele van bátorságpróbákkal a pálya, öt-hat olyan gyors kanyar is van rajta, amelyeket 200 km/h feletti tempóban teljesítünk, és amelyeknél nincsen semekkora kifutási lehetőség sem.

Előnyszerzés vagy baleset? Vékony a határ!

Ezeken a helyeken elég csak egy picit elszámítani magad, és máris borzasztó baleset lehet a következmény. Nem mindenki meri kiautózni a maximumot az említett részeken, viszont ha valaki bevállalósabb, tizedeket nyerhet. Ehhez jó érzékkel kell kockázatot vállalni, mert nem könnyű megtalálni az egyensúlyt aközött, ami még belefér és aközött, amivel már átlendül az ember a ló túloldalára. Az egyik ilyen veszélyes hely a Flugplatz, ami egy olyan nagy sebességgel teljesítendő kanyarkombináció, amely előtt közvetlenül egy ugrató is van. Nem padlógázas kanyarról van szó, de 200 feletti a tempó, egy pillanatra el kell venni a gázt, de éppen csak annyira, hogy bevedd anélkül, hogy túl sok időt veszítenél.

Néhány éve halálos baleset is történt itt: egy versenyen túl gyorsan ment rá az ugratóra egy GT-versenyautó, amely aztán kirepült a nézők közé, és ketten életüket veszítették. Ebből is látszik, hogy ezeken a helyeken tényleg nüanszokon múlik, hogy nyersz pár tizedet vagy súlyos baleset lesz a vége. Megértem, hogy emiatt sokan inkább óvatosak maradnak, de én kifejezetten az ilyen semmi máshoz sem hasonlítható bátorságpróbák miatt szeretem a Nürburgringet. Ezért az adrenalinlöketért várom ezt a hétvégét minden évben, és eddig az eredmények is azt mutatták, hogy nem hiába, hiszen a pole pozíciót is sikerült megszereznem korábban. Remélem, újra sikerül helytállnom a Zöld Pokolban!