Az oroszlánszívű birkózó lett a nemzet sportolója

A vívó Kulcsár Győző halála után helyére a birkózó Varga Jánost választották a nemzet sportolójának. A most 79 éves Varga mindent megnyert sportágában, mégsem igazán ismert a neve. Kétszer volt világbajnok és Európa-bajnok is kötöttfogásban, pályafutása legnagyobb eredménye pedig az 1968-ban szerzett olimpiai bajnoki cím. Ma már különlegesnek számít, de Varga szabadfogásban is a legjobbak között volt, abban is vb-érmekig vitte. Egy olimpiai éremtől a bírók fosztották meg. 

Varga elég későn, 15 évesen kezdett el birkózni az Abonyi TSZ SK színeiben, ahol egy testnevelő tanár vezette az edzéseket. Egy a Képes Sport által 1974-ben idézett levélváltás szerint elég meseszerűen kezdődött a karrierje.

Kedves Sándor bácsi! Kérem, engedje meg, hogy Jancsi fia rendszeresen látogassa az edzéseket. Szeretnék belőle jó birkózót nevelni. Üdvözlettel: Skultéti Sándor edző.

'Tanár úr! Megengedem, hogy Jancsi fiamból világbajnokot neveljen. Id. Varga Sándor.'

Varga akkor a helyi téglagyárban dolgozott kihordóként, a fizikai munka miatt kellett, hogy erő legyen benne – öt testvére közül az egyikük már birkózott –, Skultéti az alkata alapján gondolta, hogy jó birkózó válhat belőle is. Egy laikus azért nem hitte volna, hogy birkózónak született, mert vékony volt, ami miatt a válogatottban is sokáig Hőscincérnek becézték a légsúlyú, 57 kilós versenyzőt. Sokáig tartotta ezt a súlyt, a fogyasztással sem szenvedett meg. Nem volt nagy titka, azt mondogatta, okosan kell élni. A birkózás elsőre nem nagyon tetszett neki, miután kikapott párszor edzésen, elment a kedve az egésztől, úgy kellett őt visszakönyörögni.

Miután 19 évesen besorozták, a Budapesti Honvéd sportolója lett, és pályafutása végéig nem is váltott egyesületet. Itt a szintén olimpiai bajnok Kárpáti Károlytól tanult meg sok fortélyt a sportágból.

1960-ban lett először válogatott kerettag, de kéztörés miatt nem volt esélye világversenyre kijutni. Egy évvel később viszont már ott volt a jokohamai világbajnokságon, ahol egy szabadfogású ezüstéremmel mutatkozott be. Először volt válogatott, és először járt külföldön is. Egy év múlva újra vb-dobogón végzett, szabadfogású bronzzal folytatta Toledóban.

Utolsó meccsén magával is meg kellett küzdenie, mert míg a szovjet Karavajevvel birkózott, eltört a bordája. Varga óriási fájdalmai ellenére ledolgozta hátrányát, megnyerte a meccset. Utána úgy kellett ölben levinni a szőnyegről. A Képes Sport beszámolója szerint az egyik svéd lap a hälsingborgi vb „legoroszlánszívűbb harcosának" nevezte el Vargát az eset után. A társai közül szorgalmával, munkamániájával tűnt ki, míg mások pihentek, ő addig is hajtotta magát, folyton erősödni akart. A sokoldalú képzés híve, ezért is gyakorolt mindkét fogásban, arra készült, hogy a tokiói olimpián hat-nyolc napon keresztül versenyzik. Ösztönös küzdőnek tartották, aki az akciódús, látványos birkózást űzi.

„Természetes, hogy állandóan támadok, hiszen én birkózni akarok, nem menekülni, »maszatolni«, mindenáron kihúzni az időt. Védekezéssel, meneküléssel még senki nem nyert versenyt" – nyilatkozta vb-aranya után a Népszavának.

1964-ben már a legjobb magyar birkózóként emlegették súlycsoportoktól függetlenül. Ugyan nagy volt a konkurencia az 57 kilóban, első olimpiáján mindenki érmet várt tőle. A felkészülés közben viszont megsérült, újra bordáját törte, pont az olimpiai előtti két hónapban nem végezhetett teljes értékű edzésmunkát. Ezek után nem tudott dobogóra állni, de emlékezetes jelenet részese lett, ő ültette nyakába és vitte körbe a teremben a három olimpiai ezüstérem után végre aranyat szerző Polyák Imrét.

A következő két évben nem szerzett érmet világversenyen sérülései miatt, de 1967-ben már újra ott volt a legjobbak között, először nyert Európa-bajnokságot, majd egy vb-ezüstöt is szerzett.  Az olimpiai érmes várakozások ismét adottak voltak.

Ennél a Jancsinál kimondhatatlanul nyugodt vagyok. Példás sportember, a nap minden pillanatát a siker szolgálatába állítja, a szőnyegen nem ismer pardont, ellenfelei rettegnek tőle, mert ha a szőnyegen áll, örök a feszültség, minden pillanatban történhet valami. Olyan, mint Polyák volt, gyötri, hajtja ellenfelét — a győzelemig

– mondta a mexikói olimpia előtt Matura Mihály, a birkózók szakvezetője.

Varga ezúttal igazolta tehetségét, látványos, magabiztos birkózással gyűrte le ellenfeleit. Akkoriban még nem egyenes kieséses volt a lebonyolítás, körmérkőzéseket vívtak, hibapontok alapján dőltek el a helyezések, így szinte minden meccs döntővel ért fel. Más értéke volt egy pontozásos és egy kétvállas győzelemnek. A magyar légsúlyú jól vette az akadályokat, és meg is szerezte a régóta üldözött aranyat.

„A bajnoki címért a szovjet Kocserginnal vívtam gigászi küzdelmet. A mérkőzésen egyetlen pont született, én csináltam. Kocsergin bivalyerős és rendkívül jó érzékű birkózó volt, a maximumot kellett nyújtanom. És ma is azok nyernek, akik szorgalmasak, jól dolgoznak és nem ismernek lehetetlent" – emlékezett vissza Varga később. Az utolsó körben a román Baciuval birkózott, tudta, akkor is bajnok lesz, ha kikap. Végül 1-1-el zártak a meccsen.

Már Mexikó után közvetlenül azt mondta, hogy Münchenben meg akarja védeni olimpiai bajnoki címét, ezt jól meg is alapozta. 1970-ban megint Eb-nyert, majd az 1971-es edmontoni világbajnokságon is újra aranyérmet szerzett.

Az olimpián is jól indult a versenye, a harmadik körig csak neki és a nyugatnémet Veilnek nem volt hibapontja. Varga előnyben volt két nagy vetélytársával, a bolgár Trajkovval és a szovjet Kazakovval szemben.  Az ötödik körben Veil és Varga birkózott egymással, de hiába volt a magyar jóval aktívabb és kezdeményezőbb, vezetett 4-2-re, a meccs vége előtt 24 másodperccel leléptette a bíró. Ahogy több olimpián is láthattuk, Münchenben is problémás volt a bíráskodás, érezhetően segítették a hazai versenyzőket, érthetetlen és megindokolhatatlan ítéletek születtek.

Varga még kétszer birkózott ezután, egyik meccsét hozta is, de érthető okokból nem tudott mindent beleadni. Kazakovtól kikapott, így végül negyedik lett. Úgy tartja, egy olimpiai aranyat elloptak tőle.

„Nem a szőnyegen elért eredmény számított, a bírákkal nem tudtam megbirkózni. A nyugatnémet Veil ellen hiába támadtam, hajtottam végre akciókat, mégis engem léptettek le. Bizony elkeseredtem, de ezt is legyőzi a birkózás iránti vonzalmam" – mondta később a Népszabadságnak.

Varga 33 éves volt ekkor, elgondolkodott még a folytatásról, de 1973-ban a visszavonulás mellett döntött. Ezután is a birkózás mellett maradt, a Honvéd edzője lett, majd a juniorválogatott mellett is dolgozott 1993-ig. Két tanítványa Európa-bajnoki címig jutott.

A családjában is fontos maradt a sport. 1985-ben például a feleségét (aki válogatott diszkoszvető volt) próbálta meg felkészíteni a még nem hivatalos női birkózó-vb-re, de lánya lett az, aki igazán magas szinten sportolt. Varga Gabriella tőrvívóként kétszeres Európa-bajnok lett, két olimpián (2004, 2008) is részt vett. Előbbin hatodik lett egyéniben, az utóbbin negyedik csapatban.

Bár a Hírességek Csarnokába is beválasztott Varga a sok szabálymódosítás és a sportág elsorvadása miatt kicsit kiábrándult a birkózásból, a mai napig követi a versenyeket és a legjobb hazai birkózókat.

 A korabeli újságok forrása az Arcanum adatbázisa volt.

Borítókép:  Varga János és a román Ion Baciu (b-j) birkózók küzdelme a kötöttfogású birkózás légsúlyú kategóriájának döntőjében 1968. október 26-án a XIX. nyári olimpián. A döntő döntetlennel zárult, a magyar sportoló aranyérmet, a román sportoló ezüstérmet nyert. Fotó: MTI.