Senki sem csinált még olyat, mint a női tripladupla-gép

Ionescunak kilenc lepattanó kellett a történelmi statisztikai sorhoz csapata hétfői, Stanford elleni meccse előtt, így szinte biztosra lehetett venni, hogy már ezen a meccsen megcsinálja a rekordot. Még úgy is, hogy órákkal a kezdés előtt még Los Angelesben búcsúzott egykori mentorától, a január 26-án tragikus helikopter-balesetben meghalt Kobe Bryanttől és lányától, Gigitől, akivel a közös felkészülés miatt szintén szoros kapcsolatot ápolt.

Egy éve a USC ellen játszottam a csapatommal. A meccs reggelén az edzői stáb közölte velünk, hogy meglepetésük van számunkra. Akkor azt hittem, hogy a Nike-tól kapunk esetleg új cipőket vagy valami új cuccot. Erre ahogy elkezdődött a meccs, nem sokkal utána Kobe Bryant besétált a lányával, Giannával és két csapattársával. Közvetlenül az oldalvonal mellé ültek le, nekem meg leesett az állam. Végignézték a meccset, akkor találkoztam először Kobe-val.

Szerettem volna, ha tagja leszek annak a generációnak, ami végleg megváltoztatja a kosárlabdaközeget Giginek és a csapattársainak. Ahol az, hogy valaki nőnek születik, nem jelenti azt, hogy hátrányban van, ahol a kiválóságot nem választják szét nemek szerint.

A kosárlabda viszont sok szempontból csak egy metafora volt a kapcsolatunkban. A mai napig küldök neki SMS-eket, bár tudom, hogy már nincs velünk. Az utolsó üzenetben, amit küldtem neki, azt írtam, hogy »Hiányzol, nyugodj békében, drága barátom!«

– mondta egykori mentoráról, Bryantről a február 24-i búcsúceremónián.

Órákkal később már a pályán volt, mert a csapata, a harmadik helyen kiemelt Oregon Ducks a negyedik helyen kiemelt Stanford Cardinal ellen lépett pályára. Ionescu szeme előtt a győzelem mellett persze a történelmi rekord is ott lebegett. Az első félidőben már négy lepattanót megszerzett a szükséges kilencből, a második félidő első négy percében meglett még négy, majd a negyed vége előtt egy stanfordi homályból az 1000. lepattanó is meglett.

Érte csináltam, már az is, hogy február 24-én értem el a rekordot, hihetetlen dolog. Sokat beszéltünk vele erről a szezon előtt, remélem, hogy büszkén tekint le rám, nem nagyon tudom szavakba önteni, mit is érzek

– mondta szintén Bryantre utalva a csúcsdöntés után. A 02. 24-es dátum azért különleges, ugyanis Gianna Bryant mezszáma a 2-es volt, míg Kobe Bryant 24-esben játszott pályafutása második felében, nem véletlen, hogy a búcsúztatót is erre a napra szervezték.

Ionescu csúcsát egyébként a helyszínről figyelte két szupersztár is, a jelenleg sérült NBA-s Stephen Curry, illetve az NFL-holtszezon alatti pihenőjét töltő Russell Wilson is. Curry gyakran üzen neki a Twitteren, és ne feledjük, Kobe Bryant szinte azonnal a szárnyai alá vette, ahogy látta, micsoda tehetség rejlik benne.

Mintha három világsztárt gyúrtak volna össze

Ionescu nemcsak a hihetetlen 2000-1000-1000-es mutatóval rekorder az egyetemi kosárlabdában, hanem a jelenlegi 26 tripla duplájával is, amivel a férfiak között is messze a legjobb lenne, a nők között pedig már övé a Pac-12 főcsoport legtöbb asszisztja. Az egyetemi rekordtól még messze van, azt Suzie McConnell tartja 1307 assziszttal, Ionescu valamivel 1000 fölötti számmal az ötödik helyen áll.

Érdekesség, hogy az őt előző négy játékosból kettő is magyar – az 1999 és 2002 között a WNBA-ben játszó Nagy Andrea 1165 assziszttal a második, a honosított magyar válogatott irányító, Courtney Vandersloot pedig 1118-cal a harmadik. Vandersloot amúgy Ionescuhoz hasonlóan úttörő volt, ő volt az első játékos az egyetemi első osztályban – női vagy férfi mezőnyben egyaránt –, aki 2000 pont és 1000 assziszt fölé jutott. Ionescu lett a második, ám ő az 1000 lepattanóval még egy méretes lapáttal rátett erre.

A számok önmagukért beszélnek, de így szárazon nem adják vissza Ionescu zsenialitását, amit Michelle Smith, az egyetemi sportéletet felügyelő szervezet (NCAA) honlapján így jellemez:

Nem kis nevekkel hozta egy lapon Ionescut:

• Taurasi négyszeres olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok, háromszoros WNBA-bajnok, háromszoros egyetemi bajnok, és nem mellesleg az WNBA történetének legjobb pontátlagát hozó szezonjának (25,3) birtokosa,
• Bird szintén négyszeres olimpiai bajnok, négyszeres világbajnok, háromszoros WNBA-bajnok és kétszeres egyetemi bajnok,
• Whalen pedig kétszeres világ- és olimpiai bajnok, négyszeres WNBA-bajnok, jelenleg pedig már a Minnesota Egyetem női kosárcsapatának vezetőedzője.

Egy meg nem nevezett WNBA-csapat játékosmegfigyelője is Ionescu sokoldalúságára mutatott rá, kiemelte, hogy jelenleg egy profi játékos sincs, aki úgy dobna hárompontost, úgy passzolna és úgy lepattanózna, mint Ionescu, aki egyedül védekezésben marad el talán az átlagtól, de a többi képességével ellensúlyozza azt. Ráadásul Taurasit is rengeteget kritizálták, amiért nem védekezik eleget és elég jól, erre mégis a női kosárlabda valaha volt (talán) legjobbja.

Nem rossz tehát az ajánlólevél, főleg, ha maguk az élő legendák is dicsérik Ionescut. Taurasi például az irányító passzolási tudását emelte ki:

Ha jól passzolsz, és azzal a társaidat is jobbá tudod varázsolni meccsről meccsre, akkor a világ bármely csapatába beférsz. Mindegy, hogy egy WNBA-csapatról beszélünk, vagy egy európai klubról, vagy az olimpián szereplő válogatottról. Ez néha elveszik a látványos videók között, egy okos passz nem ragad meg úgy senkit, de pont ezek miatt ragadhat meg valaki hosszú évekig a ligában.

Taurasi hozzáteszi, hogy az irányítóként irtózatosan sok lepattanóhoz jutó Ionescu a profik között azért némi gyengülésre számíthat. Már csak a mérete miatt is, ugyanis 180 centi magas (és 73 kiló). „Higgye el, a tíz lepattanó [Ionescu idei átlaga 8,7 jelenleg] simán lemegy majd 4-5-re a WNBA-ben, mert ott sokkal nagyobb játékosok közé kerül.”

Ám Ionescu maga is tudja, hogy a passzjátékra kell építenie: „Néha nehéz, mert olyan dobásokat nem vállalok el így, amiket simán megcsinálhatnék, csak azért, hogy jobban bevonjam a játékba a csapattársaimat. Ezen dolgoznom kell, mert mindig a legjobb dobóhelyzet számít, nem az, hogy ki dobja el. Szerencsére a csapat egészét nézve általában a legjobb, legtisztább dobásra megyünk rá, ez nekem is sokat segített a fejlődésben” – mondta.

Taurasit és Ionescut a tehetség és az eltökéltség mellett még egy dolog összeköti. Mindketten bevándorló családból származnak. Ionescu szülei még Romániában születtek, apja az 1989-es román forradalom után kért politikai menedékjogot az Egyesült Államokban, Sabrina pedig már Kaliforniában született 1997-ben. (Taurasi szülei Argentínában letelepedő olasz származásúak voltak.)

„Talán a szüleink nem beszélik elég jól a nyelvet, így gyerekként helyettük kell elintézni sok olyan dolgot, amit más gyereknek nem kell megcsinálnia. De látod, ahogy a szüleid kőkeményen dolgoznak mindennap, ez pedig rád ragad: mindenkinek kettőzött erővel akarod mutatni, hogy beillesz közéjük. Rajtam a mai napig megvan ez a nyomás” – mondta Taurasi az extramotivációról. Ionescuban ez egyébként annyira megvan, hogy az Oregon vezetőedzője, Kenny Graves már félti is: „Amikor edzésen megpróbáljuk kicsit csökkenteni a terhelését, akkor is visszalopódzik a pályára, nem hallgat ránk, hogy pihennie is kell. Már jobban eszik, jobban alszik, de a pályán nem lehet lelőni.”

Még Westbrooknál is rosszabb

Ionescu passzjátéka mögött viszont ott rejlik egy másik tulajdonsága, amit már nem dicsérnek annyian:

akárcsak az NBA tripladupla-gépe, a jelenleg a Houston Rocketsben játszó, az idei szezon előtt sorban három idényt tripladupla-átlaggal záró Russell Westbrook.

Tucatnyi hasonló jelenet van, de Ionescu egyik megmozdulása egy 2019-es meccsen elég nagy körben figyelmet kapott. 2019. március 24-én éppen az Indiana ellen játszottak egy sima, 91-68-as Oregon-sikert hozó meccset, aminek a legvégén Ionescu furcsán gondoskodott karrierje 18. tripla duplájáról. Egyetlen lepattanó kellett ahhoz, hogy ebben a mutatóban is meglegyen a két számjegyű eredménye, így elrontott egy dobást, lecsapott a lepattanóra, majd második szándékra dobta csak be a kosarat.

Arra a kérdésre, hogy direkt volt-e a dolog, így felelt: „Egy kicsit igen. Pontosan tudtam, hova fog pattanni a lepattanó, úgyhogy kicsit jobban megcsavartam a dobást, hogy biztosan visszaszerezzem.” Pont az ESPN-nek nyilatkozva hozzátette, hogy úgy érzi, mindegy is, mit csinál, mert az ESPN-t úgyse érdekli, amikor egy nő tripla duplát szerez, nem törődnek a női sportolókkal.

Két dolog hajtja, az egyik már megvan

A negyedik egyetemi szezonját játszó Ionescu nem meglepő módon az abszolút esélyes az év legjobb játékosa címre, és szinte garantált, hogy a draft legelső helyén kerül majd a női profi kosárligába, a WNBA-be. De igazából már egy éve is vitathatatlanul a legnagyobb tehetsége volt a női bajnokságnak, nem a 2019–20-as szezon kellett ahhoz, hogy észrevetesse magát, szóval nem ezért maradt a negyedik egyetemi idényére. 

Az egyik ok a február 24-én megdöntött rekord volt, a másik fő cél viszont még nincs meg: az Oregon Egyetem első bajnoki címét szerezné meg. Szezon közben az Oregon története során először érte el az első kiemelést, a cél viszont, hogy a szezon végén is a legjobbak legyenek. Ez nem kis ugrás lenne, az Oregon korábban ugyanis sosem jutott a legjobb négybe.

Ennek ellenére szinte minden esélyük megvan a történelmi bajnoki címre. A szezon közben például Ionescu vezetésével idegenben legyőzték a női egyetemi kosárlabda megállíthatatlan csapatát, azt a UConnt, ami 2005 óta először kapott ki hazai pályán. Az Oregon 74-56-ra elintézte őket. Ionescu 10 ponttal, 9 lepattanóval és 9 assziszttal, tehát majdnem újabb tripla duplával zárta a meccset Taurasi és Bird korábbi csapata ellen, ami egyébként 2000 óta 10 bajnoki címet szerzett, és 2008 óta minden szezonban ott volt a legjobb négy között.

Nagyon intelligens játékos, kivár, amíg hibát nem csinálsz. Sok irányító annyira gyorsan játszik, hogy esélyt sem hagy a hibázásra, ő viszont csak vár, csak vár, és amint rontasz, kegyetlenül kihasználja

– mondta róla a február 4-i meccs után a UConn-nal 11 bajnoki címet nyerő Geno Auriemma, aki Taurasit és Birdöt is edzette az egyetemen.

Ionescu egyébként kifejezetten szereti a plusz nyomást, a UConn legyőzése előtt az amerikai válogatott elleni meccsen is egészen pazar volt, 2019 novemberében 30 pontig jutott egy bemutatómérkőzésen, amin az Oregon legyőzte a válogatottat.

Az NBA neki csak álom

Manapság, az NBA és a WNBA világában fel sem merül, hogy kevernék a nemeket a profi kosárlabdában, ám a WNBA 1996-os megalapítása előtt párszor előkerült ez a gondolat. Az 1977-es NBA-drafton például a New Orleans Jazz a hetedik kör 137. választásával egy női játékost, a 191 centi magas centert, Lusia Harrist vitte el.

Nem teljesen véletlenül, Harris a mai napig a valaha volt egyik legjobb női center, egyben egyike annak a 22 női játékosnak, aki bekerült a kosárlabda halhatatlanjai közé a Naismith Memorial Basketball Hall of Fame-be. A Jazz persze inkább csak az újságokba akart bekerülni a lépéssel. Harris maga azt hitte, hogy a bolondját járatják vele, amikor közölték, hogy draftolták az NBA-be. Később terhes lett, és végül még azt is elutasította, hogy a Jazz valamelyik edzésén megmutassa magát.

Harris előtt 1969-ben már draftoltak nőt az NBA-be, a San Francisco Warriors választotta ki Denise Longot, de az NBA törölte a választást, így hivatalosan Harris az első és egyetlen nő, aki elkelt az NBA-drafton.

Források: ESPN | The Guardian

Borítókép: Joe Scarnici/Getty Image