Elfogytunk, de csak pozitív oldala van a szereplésnek

A hazai kézilabdaszövetség (MKSZ) szakmai alelnöke, Nagy László az egyik segítője volt Gulyás Istvánnak, és a kispadról követte végig az Európa-bajnokságot. A portugálok elleni vereség után úgy értékelt, hogy nagyon elégedett az összteljesítménnyel, igaz, a záró tíz percért kár volt.

A fáradtságból jövő hibáink voltak a hajrában. Megvolt az olimpiai esélyünk, reméljük ez csak az első volt a megfiatalított csapat előtt, és lesz még a jövőben. Erőn felül teljesítettek jó néhányan, ezért is vagyok pozitív. A 2022-es, részben hazai Eb lehet a csapat fő száma.

Mikler Roland csapatkapitány arra mutatott rá, hogy óriási volt a tét, és ugyan mondhatjuk azt, hogy ez nem így volt, hogy próbálták jól érezni magunkat, de egy rendkívül jó csapattal találták szembe magukat.

„Nagy lehetőség volt, de ahhoz még kevesek vagyunk, hogy ezt az egyébként óriási lépést megtegyük. Már nem volt meg a szufla a második félidőben a fordításra. Így is büszke vagyok, hogy egyáltalán eljutottunk idáig.”

A csapatban a 32 gólos Bánhidi Bence mögött 28 góllal második legeredményesebb Balogh Zsolt megerősítette, hogy most ugyan keserűség van bennük, de összességében nagy tettet hajtottak végre, mert az utolsó meccsig volt esélyük az Eb-elődöntőbe kerüléshez. Eddig egy hatodik hely a magyar válogatott legjobbja erről a tornáról, még 1998-ból, ezt most sem sikerült felülmúlni.

„Elfogytunk”

– állapította meg Gulyás István. Hét embert próbáló meccset játszottak, ezek között egyik sem volt olyan, amin esetleg spórolni tudtak volna. Szita Zoltán kiválása miatt beszűkültek a lehetőségek a portugálok ellen, Sipos Adrián is kapott egyet a térdére, ezért nem tudott annyit pályán lenni, amennyit terveztek.

„Bármennyire is mondtuk, hogy jó erőben vagyunk, mindenki tudta, hogy az ereje végét járja. 8-9 játékosra esett a terhelés javarésze. Megpróbáltak mindent a srácok, de a portugálok, ha óramű pontossággal játsszák az emberfölényes játékukat, akkor bármelyik ellenfelük játékát meg tudják nehezíteni. A szlovénok ellen belehibáztak, ellenünk nem. Van csalódottság bennem, mert két lehetőség is volt az olimpiára, és tudjuk, milyen előnyökkel járt volna, ha ott vagyunk a selejtezőben, mennyi figyelmet kapott volna a sportág. Annyi örömet és boldogságot kapott a stáb a csapattól a két hét alatt, és remélhetőleg annyit adott a szurkolóknak, hogy csak a pozitív oldalát lehet nézni ennek a szereplésnek” – magyarázta a kapitány.

Ligetvári Patrik nem leplezte csalódottságát, kereste a szavakat. Elmondta, hogy van jövője ennek a csapatnak, lehet építeni rá hosszú távon, és vitte őket szerdán is előre a szívük, de az a löket, ami a második félidőben segítette őket, most nem jött meg. Nem tudták eddig sem, honnan jött, de most nem lendítette át őket a holtponton. A huszadik magyar gólnál, amit éppen ő lőtt, akkor volt meg utoljára az esély.

„Egy passzal mindig előrébb jártak, és nagyon fegyelmezetten játszottak. Valahogy mindig lemaradtunk a fontos passzokról, hetest kaptak, vagy gólt lőttek. Ha lett volna időnk, és felkészülünk, meg lehetett volna ez a meccs.”