A cseh legenda inspirálta az NHL-be vágyó magyar hokireménységet

Hogyan élte meg draftot? Hol és kikkel nézte?

Külön nem ültünk le haverokkal vagy a csapattársaimmal, edzés is volt közben, de a végét még el tudtam csípni. Az, hogy nem draftoltak le, különösebben nem ütött szíven, inkább tavaly esett rosszul.

mert az egyetem befejezése után szabadügynök leszek, és akár olyan helyzetbe is kerülhetek, hogy én döntöm el, melyik csapathoz szerződöm. Szóval nem akadtam ki ezen, csak próbálok az előttünk álló szezonra fókuszálni.

Egy korábbi interjúban elmondta, hogy 2019 novemberéig több NHL-csapat radarjára is felkerült, voltak, amelyek meg is keresték. Hány interjún vett részt, egyáltalán mennyi együttessel került kapcsolatba?

Nyáron volt egy Zoom-interjúm, előző szezon közben kettő, tavaly nyáron pedig szintén egy vagy kettő.

Azt elárulhatja, hogy mely csapatokkal interjúzott?

A nyári utolsó beszélgetésem a Montreal Canadiensszel volt.

Volt olyan csapat, amely tett arra vonatkozó ígéretet, hogy kiválasztja abban az esetben, ha bizonyos pozícióban, későbbi körökben még elérhető lesz?

Ez nem igazán jellemző, legalábbis az én esetemben nem történt ilyen. A családi tanácsadónk azt mondta, több klub is mondott olyat, hogy „lehet”. Épp ezért nem görcsöltem rá túlságosan.

rövid távon pedig az, hogy befejezzem az egyetemet és minél jobban teljesítsek itt. Tudom, hogy nem csak a draft az egyetlen út az NHL-ig. Nyilván jó dolog, meg menő, ha ledraftolnak, de az, hogy ez így alakult, szerintem nem vetett vissza semennyire.

Meséljen kicsit az elmúlt évéről. Idény közben elcserélték a USHL-ben, aztán kitört a világjárvány, most meg itt volt a draft is. Ez volt a legeseménydúsabb időszak az életében?

Az évek során sokat költöztem ide-oda. Los Angelesben kezdtem, aztán Michigan, Madison, Des Moines és most ismét Michigan, szóval már hozzászoktam. Karácsony után cseréltek Madisonból Des Moines-ba, szerintem egész jól beilleszkedtem a csapatba és kezdtem belerázódni a játékba,

Pár órával később szóltak, hogy lehet, hogy egy kis időre a liga is leáll, majd kiderült, hogy vége. Mindenkinek nehéz időszak volt ez, de pozitívum is akadt, hiszen hazajöhettem és három-négy hónapot a családommal tölthettem, amire nagy szükségem volt.

Kilencéves volt, amikor a családjával együtt Los Angelesbe költözött. Azért mentek ki, hogy az ön karrierjét próbálják meg építeni, vagy igazából ez csak egy hozadéka volt az áttelepülésnek?

Szerintem az utóbbi. Anyáéknak mindig is az volt az álmuk, hogy Amerikában éljenek, és nekünk is szerették volna megadni, hogy anyanyelvi szinten beszéljünk angolul. Aztán egyszer Los Angelesben nyaraltunk, ami annyira megtetszett nekik, hogy később kiköltöztünk. Amikor már idősebb lettem, akkor költöztünk át Michiganbe, amiatt, mert nekem akkor már a hoki volt az első.

Ennyi idősen teljesen más világba csöppent, a nyelvet sem beszélte. Hogyan szokta meg az új környezetet, milyen emlékei vannak erről?

Nyilván elsőre szokatlan egy kilencéves gyereknek, de mondhatom a tesómat is, aki akkor még csak hat volt. Viszont mindenki rendkívül befogadó volt, segítettek a beilleszkedésben. 

de ezzel együtt nagyon jó élményként emlékszem rá vissza és hasznos tapasztalatokat szereztem.

Aztán jött Michigan, ahol egy idő után egyedül maradt. Hogyan kezelte, hogy tinédzser létére szinte azonnal fel kellett nőnie?

Először nagyon nehéz volt, hiányzott a családom. Persze most is hiányzik, de mára jóval önállóbbá váltam, belenőttem a feladatba, feltalálom magam egyedül. Próbálom ezt megélni és kamatoztani itt a Michigan State-en, ahol a javamra is válhat, hogy nem okoz gondot az önállóság.

Mikor fogalmazódott meg önben, hogy az NHL-ben szeretne jégkorongozni és ez lesz az életcélja?

Hatévesen kezdtem a hokit, azóta csak játszom és játszom, nem emlékszem konkrét pillanatra. Kicsiként már néztem a meccseket, nagyon tetszett Jaromír Jágr, talán akkor döntöttem el, hogy én is ott akarok játszani.

Ezek szerint ő a példaképe? Van olyan hokis, akinek a játéka közel áll önhöz, vagy akire hasonlítani szeretne?

Kiskoromban ő volt, aztán sokáig Sidney Crosby volt a nagy kedvenc, na meg Anze Kopitar. Ő azért, mert Los Angelesben közelről láthattam játszani, ő is center, megtetszett, hogy kétirányú, védekező-támadó csatár, aki nyugodt a koronggal, sosem kapkod.

Sokan itthon el sem tudják képzelni, milyen egy igazi amerikai óriásegyetem, ahol normál esetben dübörög a sportélet. Most utóbbi sajnos csak részben igaz. Ön mit érez ebből?

A campus óriási, mi a csapatból mopedekkel járunk a pályára, mert úgy viszonylag közel van, gyalog legalább 30-40 perc. Rengeteg diák jár az egyetemre, hétvégente pedig – amikor nincs járvány – mindig van valamilyen meccs, ami miatt a város is folyamatosan lüktet. Most jóval unalmasabb, reggel felkelek, utána nem az előadóterembe megyek, hanem online óráink vannak, aztán edzés, akár jeges, akár kondi, utána jövök vissza tanulni, ha van mit. Ha nincs, akkor elvagyunk a többiekkel a kollégiumban, vagy átjárunk a Hockey House-ba, ahol az idősebbek laknak.

Megengedik ebben a helyzetben, hogy elhagyhassák a campust?

Igen, maszkban ki szabad járni, bár nincs sok értelme, mert nem nagyon lehet beülni semmilyen helyre. De nem tanácsolják, nehogy elkapjuk a vírust.

A Michigan State az egyetemi liga (NCAA) Big 10 nevű főcsoportjában van, amely egyelőre nem törölte az idényt. Mit lehet tudni a bajnokságról, mekkora most a bizonytalanság a világjárvány miatt? Önöknél hogy megy az edzés?

Hivatalosan november 13-ra van kiírva a szezonrajt, mi is ennek szellemében készülünk, igaz, pontos menetrend még nincs. Komolyan edzünk, és mindenki várja már, hogy játszhassunk.

A koronavírus miatt én csak augusztusban tudtam beköltözni a campusra, a többiek már július óta itt vannak és gyakorolnak. Eleinte csak kis csoportos edzések voltak, aztán elkezdtünk teljes csapattal, 

Az utóbbi két hétben viszont ismét teljes értékű munkát tudunk végezni és kezdünk is összeállni.

Tegyük fel, lemegy a szezon úgy, ahogy tervezik. Mit vár magától és a csapattól?

Magamtól annyit, hogy becsüljem meg annak a lehetőségét, hogy egyáltalán itt lehetek, magam miatt és a családom miatt is. Életem legjobb szezonját szeretném produkálni, játszani szeretném a saját játékomat, nyilván pár apróbb változásokkal, amelyek segítik az alkalmazkodást az egyetemi hoki szintjéhez. Nem az a lényeg, hogy melyik sorban fogok játszani, mert az mindig változik,

A csapatot nehéz jelenleg belőni, edzéseken jól nézünk ki, szóval a cél csak az lehet, hogy minél több meccset nyerjük és minél messzebb jussunk.