Schumacher útján indult, dobogó nélkül száll ki az F1-ből

GettyImages-1183844807
2019.12.08. 15:01 Módosítva: 2019.12.08. 15:02
Vezetett a Force Indiánál, a Williamsnél, a Saubernél és a Reanult-nál, újoncként pole pozíciót szerzett, a középmezőny legjobbja volt, viszont élcsapatnál sosem bizonyíthatott Nico Hülkenberg. 179 versenyen indult, egyszer sem állt dobogón, ami negatív rekord a Forma–1 történetében. Valószínűleg ez volt az utolsó éve a sportágban, a Renault dobta, máshol sem kellett a 32 éves német pilóta. Hol siklott félre a pályafutása?

2010 novemberében járunk, a Forma–1-es szezon utolsó előtti versenyén, Brazíliában. A bajnoki címért öten voltak versenyben: Fernando Alonso a Ferrarival , Sebastian Vettel és Mark Webber a Reb Bull-lal és a két mclarenes pilóta, Lewis Hamilton, valamint Jenson Button. Az időmérőn a felszáradó pályán hatalmas meglepetésre nem valamelyik toppilóta szerezte meg a pole-t, hanem a Williams 23 éves német újonca, Nico Hülkenberg. Majdnem egy másodpercet vert a másodikként befutó Vettelre, annak köszönhetően, hogy ő tudta legjobban felmelegíteni a gumikat a mindent eldöntő utolsó körre. 

A tehetség érdemeiből semmit sem vont le, hogy a rajt utáni körökben hamar megelőzték az élcsapatok autói. Végül nyolcadikként futott be, ami a Williams az évi formáját nézve jó eredménynek számított. Összesen 22 pontot szerzett első szezonjában, és a 14. helyen végzett a világbajnoki pontversenyben. 

Kevesen gondolták volna akkor, hogy Hülkenberg soha többé nem szerez pole-t. sőt, később közelébe sem kerül az első rajthelynek. Az pedig elképzelhetetlennek tűnt, hogy dobogós helyezés nélkül fejezze be pályafutását.

Pedig ez történt: Hülkenberg tartja azt a rekordot, amit egyetlen versenyző sem akar magáénak:

a legtöbb F1-es verseny dobogó nélkül.

Összesen 179 nagydíjon indult, és egyszer sem ért oda a top 3-ba, ez negatív csúcs a sportág lassan 70 éves történetében. Egy másik német, Adrian Sutil a második ezen a nem túl hízelgő listán: ő is a Force India és a Sauber korábbi pilótája, de csak 128 futamot fejezett be dobogó nélkül.

A Renault nem hosszabbított szerződést Hülkenberggel idén, ami azt jelenti, hogy jó eséllyel az Abu-dzabi Nagydíj volt élete utolsó F1-es versenye, és már nem fog javítani a statisztikán. 32 éves, szóval nehéz elképzelni, hogy egy év múlva egy feltörekvő tehetség helyett őt válassza valamelyik csapat. 

Pedig nem úgy indult a Hülkenberg-sztori, hogy ilyen dicstelen véget érjen. A jövő nagy tehetségeként érkezett a Forma–1-be, megnyert több utánpótlás-kategóriát. 2009-ben bajnok lett a GP2-es szériában, 25 ponttal előzte meg az orosz Vitalij Petrovot, aki ugyanabban az évben mutatkozott be a Forma–1-ben. Sokáig a hétszeres világbajnok Michael Schumacher korábbi menedzsere, Willi Weber egyengette pályafutását. Weber többször a fiatal Schumacherhez hasonlította Hülkenberget, tőle kapta a Marvel szurperhősére utaló becenevét is: Hulk. Hülkenberg tehetségét bizonyítja az is, hogy 2015-ben a Porschéval megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt, ami aktív F1-es pilótaként azelőtt legutóbb Johnny Herbertnek sikerült, még 1991-ben.

Hulk, a középmezőny bajnoka

Willi Weber és Hülkenberg útjai 2010 végén elváltak, miután a biztató bemutatkozás ellenére nem kapott szerződést a Williamstől, és helyére a venezuelai PDVSA olajipari vállalat dollármillióival megtámogatott Pasto Maldonadót igazolta le a nagy múltú brit csapat. Ekkor derékba törhetett volna Hülkenberg épphogy beindult F1-es karrierje, de a Force India mentőövet dobott neki, leigazolta tesztpilótának, a következő évben pedig előléptették versenypilótává. 

2012-ben azonnal bizonyította, hogy érdemes a bizalomra: 63 ponttal járult hozzá az indiai hátterű csapat hetedik helyezéséhez. Ekkor szerezte meg karrierjének addigi legjobb pozícióját, egy negyedik helyet a Belga Nagydíjon. A következő évben a Saubernél versenyzett, folytatva jó formáját összesen 51 pontot szerzett. Ismét hozott egy negyedik helyezést, Monzában pedig kisebb szenzációt okozva a harmadik helyről rajtolhatott. Mindkét évben legyőzte aktuális csapattársát, stabil teljesítményével és bravúros pontszerzéseivel a középmezőny egyik legjobb pilótájává nőtte ki magát.

A sauberes kitérő után visszatért a Force Indiához, ahol még három évig versenyzett, csapattársa a McLarennél felsülő Sergio Pérez lett. Jó párost alkottak, mert a középmezőny élére repítették az istállót: 2014-ben hatodik, 2015-ben ötödik, 2016-ban pedig negyedik lett a csapat a konstruktőrök között. Hülkenberg kevésbé dominált a mexikói mellett, három közös évük alatt kétszer is kikapott tőle az összesítésben. De ami különösen fájó lehetett számára,

hogy Pérez négy dobogót is szerzett, miközben ő egyet sem. 

2017-ben mégis úgy tűnt, összejöhet Hülkenberg számára a várt áttörés, mert végre egy gyári csapathoz igazolhatott. A Renault felfutóban volt, az előző évi gyászos kilencedik hely után komoly forrásokat mozgósított az F1-es projekt sikeressé tételéért, Hülkenberg megszerzése is ebbe a tervbe illeszkedett. Első renault-s évében tönkreverte Jolyon Palmert, akit gyenge eredményei miatt még a szezon vége előtt kirúgott a csapat.  Carlos Sainz Jr. személyében sokkal erősebb csapattársat kapott 2018-ra, de a Red Bullnál nevelkedett spanyol ellen is bizonyította gyorsaságát:

összetettbeli hetedik helyével Hülkenberg lett a best of rest, azaz a középmezőny bajnoka, közvetlenül az élmenők – a két Mercedes, a két Ferrari és a két Red Bull – mögött. 

Sainz továbbállt a McLarenhez, és a helyére egy igazi sztárpilótát igazolt a Renault Daniel Ricciardo személyében 2019-re, ami jelezte a francia csapat ambícióit. Ricciardo pedig jött, látott és győzött: a döcögős idénykezdet ellenére tizenhét ponttal többet szerzett, mint Hülkenberg, a csapat legjobb helyezését (negyedik hely Monzában) is Ricciardo szállította. Hülkenberg beleszürkült a mezőnybe, és nem voltak kiemelkedő versenyei, a szezon második felében Ricciardo vitte hátán a csapatot. Ha legyőzi Ricciardót, végleg be tudta volna bizonyítani, hogy egy szinten van a legjobb pilótákkal. 

De nemcsak Hülkenberg teljesítménye esett vissza, hanem az egész csapaté. Több pályán is menthetetlenül lassú volt a sárga-fekete autó, a feltámadó McLaren simán elhozta előlük a konstruktőri negyedik helyet. Az év eleji célkitűzés legalább egy önerőből elért dobogós helyezésről szólt, ennek a közelében sem voltak. Közben a McLarennek egy, a mögöttük végző Toro Rossónak kettő is összejött. Megbicsaklott a Renault nagyratörő projektje, és pletykaszinten még az is felmerült, hogy kiszállnak a Forma–1-ből.

Ebből a szempontból nézve logikus döntés volt a Renault részéről, hogy Hülkenberget Esteban Oconra cserélte le a 2020-as szezonra. Túl azon, hogy mégiscsak egy francia pilótáról beszélünk, a 23 éves Ocon jelenti a jövőt. Amellett, hogy nagyon tehetséges, már bőséges F1-tapasztalata van, mert fél évet a már eltűnt Manornál, két évet a Force Indiánál húzott le, idén pedig a Mercedesnél volt tartalékpilóta. Azt is tudni kell róla, hogy a Mercedes neveltje, és valószínűleg ez is segítette abban, hogy versenyzői ülést kapjon 2020-ra. Ironikus módon megint az történik, ami 2017-ben a Force Indiánál, vagyis Hülkenberget Ocon váltja.

Egy elszúrt előzésen múlt a karrier?

Kevés olyan pilóta fordult meg a Forma–1-ben az elmúlt tíz évben, aki Hülkenberghez hasonlóan örök ígéret maradt. Talán a finn Heikki Kovalainent lehet említeni, bár őt annyira azért sosem értékelték, mint a németet, annak ellenére sem, hogy egy futamgyőzelem is összejött neki. Hülkenberg kudarcában az is szerepet játszhatott, hogy Stroll-lal, Ricciardóval vagy Oconnal ellentétben nem állt mögötte tőkeerős szponzor vagy nagy autógyártó. 

Utolsó futama környékén Hülkenberg azt mondta, hogy elégedett a karrierjével, de ha visszatekint, három kulcspillanatot biztosan sajnálni fog. Élete versenye egyértelműen a 2012-es zárófutam, a Brazil Nagydíj volt, ahol az esőben, illetve a száradó pályán ő volt a leggyorsabb pilóta a mezőnyben. Ha túljut a futamot vezető Lewis Hamiltonon, sima ügy a győzelem, annyival jobb volt a többieknél a Force Indiában. Csakhogy Hülkenberg elszúrta élete előzését, nekiment Hamilton McLarenjének, és mindketten kiestek.

Ekkora esélye futamgyőzelemre soha többé nem akadt.

Ha ott nyer, akkor teljesen megváltozik a karrierje, és következő csapata valószínűleg nem a Sauber lett volna, vagy egy évvel később talán rábólinthatott volna a szerződtetésére a Ferrari.

Ez ugyanis a második kulcspillanat, 2013 közepe-vége: az olaszok döntése, hogy ki legyen Fernando Alonso csapattársa a 2014-es szezonra. Minden arra mutatott, hogy Hülkenberget viszik el, úgy tudni, hogy már az előszerződést is aláírták a némettel. Aztán az utolsó utáni pillanatban mégis Kimi Räikkönent választotta a Ferrari, Hülkenbergnek pedig maradt a Force India. Sosem derült ki, hogy mi volt a baj, akkoriban azt pedzegették, hogy miután a Ferrari-mérnökök még Hülkenberg autójának telemetriai adatait is megvizsgálták, találtak ott valamit, ami nem tetszett nekik. Vagyis lehetett valamilyen nagyon szakmai indok, amely miatt visszakoztak.

A harmadik pillanat idén történt, a Német Nagydíjon. Hülkenberg másodikként haladt az aznap verhetetlen Max Verstappen mögött, útban volt első dobogójáért. Esett, majd felszáradt a pálya, majd újra esett, Hülkenberg pedig ott hibázott, ahol előtte már jó páran, az utolsó előtti kanyarban. Ő is lefutott a bukótérbe, ám a többiekkel ellentétben ő meg tudta megfogni a kocsiját, és a bukótérben maradt. Ekkor jött az érthetetlen lépése: ahelyett, hogy hagyta volna kicsit kifutni a kocsit, azonnal keményen a fékre lépett. A kerekek blokkoltak, elveszítette a kontrollt, és ekkor már nem tudta megfogni a Renault-t. A szalagkorláton, a kavicságyban végezte, feladta a versenyt.

Egy letűnt kor pilótája

Nagy hiba volt ez, ugyanannyira megmagyarázhatatlan, mint azok a mondatok, amelyeket a glória (halo) nevű fejvédő rendszer bevezetése előtt hangoztatott. Amikor már az összes pilóta és F1-szakember arról beszélt, hogy szükség van a fejvédő keretre, mert életet menthet, Hülkenberg még mindig tartotta magát ahhoz, hogy a glória felesleges. Egészen a tavalyi Belga GP-ig és az Alonso–Leclerc-balesetig kellett várni , hogy Hülkenberg elismerje, a halo hasznos, biztosabbá teszi a Forma–1-et. De még ekkor is úgy nyilatkozott, továbbra is vegyes érzései vannak a fejvédőkerettel kapcsolatban.

Ennyire vaskalapos hozzáállással ma már ritkán találkozni, valahogy Hülkenberget, mint embert ez a régimódiság jellemezte. A vezetési stílusa is ilyesmi volt;  kétségtelen, hogy Räikkönennel együtt ő volt a legkorrektebb figura a pályán. Sőt, még annyi koccanása sem volt, mint a finnek, aki azért került neccesebb helyzetekbe, még ha nem is a saját hibájából.

Hülkenberg legemlékezetesebb, nagyjából az egyetlen felidézhető balhéja két éve a Hungaroringen volt, amikor külső íven akarta előzni Kevin Magnussent, aki a belső ív előnyét kihasználva egyszerűen kivezette a Renault-t a pályáról. Láttunk már ilyet sokszor, aki belül van, az diktál, de Hülkenberg nem tudta ezt elfogadni, ezért a futam után, az interjúk közben odament Magnussenhez, és gratulált neki a „sportszerűségéért”. A dán keményen visszaszólt neki – „suck my balls” –, ezt kevés ember hagyná szó nélkül, de Hülkenberg úriemberként, mintha nem is hallotta volna, elsétált.

Hülkenberg az autóban és sokszor az autón kívül is egy kicsit olyan volt, mintha egy letűnt korból maradt volna itt. Mintha nem tudta, és nem is akarta volna felvenni még pillanatokra sem napjaink sokszor mindenen átgázoló vezetési stílusát. Így olyanok is elé tudtak kerülni, akinél gyorsabb lett volna, ha rendesen odateszi magát. Talán ezért sem akart mindenáron a Forma–1-ben maradni, nem tepert azért, hogy a tök utolsó Williamsnél vagy a szenvedő Haasnál folytathassa. 

Végül összehasonlításképp: Hülkenberg 32 évesen dobogó nélkül száll ki, miközben a jelenlegi F1-mezőnyből már a 21 éves Lance Strollnak és a 23 éves Pierre Gaslynak is van dobogós helye. Egyiküket sem tartották közel akkora tehetségnek sem, mint anno a németet, amikor a Forma–1-be érkezett.

Nico Hülkenberg pályafutása számokban:

  • Összesen 179 F1-es versenyen indult 2010 és 2019 között. 
  • Ezeken 511 pontot szerzett.
  • Egyetlenegy pole pozíciót szerzett (2010).
  • Legjobb eredménye versenyen: 4. hely (3-szor).
  • 20-szor végzett a 6. helyen.
  • 43 kört töltött az élen versenyen.
  • Kétszer futotta meg a verseny leggyorsabb körét.
  • Legjobb világbajnoki helyezése: 7. (2018).

(Borítókép: Nico Hülkenberg a Mexikói Nagydíjon 2019. október 27-én. Fotó: Mark Thompson / Getty Images)