Szilícium-völgyi leszámolás volt a mini-NFL kinyírása

2019.04.19. 11:39

Korábban úgy tűnt, hogy csak a befektetőként beszálló NHL-tulajdonos Tom Dundon gőgjén múlt, hogy már az első szezon közepén bedőlt az amúgy működőképes modellre épített, a későbbiekben akár az NFL fiókligájává is válható Alliance of American Football (AAF), ám egyre valószínűbb, hogy a valós ok a liga megszűnésére egy sokkal hidegvérűbb és kiszámolt terv volt.

Ne maradjon le semmiről!

A hivatalosan csütörtökön csődöt jelentő AAF bedőlése kvázi egy személyben az NHL-ben szereplő Carolina Hurricanes tulajdonosán, Tom Dundonon múlt, bár tény, hogy az AAF indulásakor az alapító Charlie Ebersol és Bill Polian nem rendelkezett a megfelelő tőkével annak működtetésére, ezért kénytelenek voltak elég gyorsan külső befektető után nézni.

Ebersolék egyébként a Szílicum-völgyben a techipar által már bejáratott modell szerint építették volna fel a ligát, ami eleinte veszteséget termel, de beágyazza a nevét, majd amikor már ismert, akkor ki tud lőni. Ironikus, hogy a szilícium-völgyi elven alapított próbálkozás pont egy szilícium-völgyi leszámolással ért véget, merthogy a legfrissebb hírek szerint Dundon nem azon rágott be, hogy nem tudott időben megállapodni az NFL-lel az edzőcsapatok játékosainak megszerzéséről – ez csak ürügy volt a liga bedöntésére –, hanem egyszerűen 70 millió dollárért megszerzett egy sokkal értékesebb kódsort, és amikor ez már megvolt neki, egész egyszerűen elengedte az AAF kezét.

Tom Dundon
Tom Dundon
Fotó: nhl

De hogy miről is van szó?

Az AAF amellett, hogy fejlődési lehetőséget biztosított volna játékosoknak és edzőknek egyaránt, egy radikálisan új modellel kísérletezett, a mérkőzések alatt ugyanis egy jó kódsornak köszönhetően minden játékos és megmozdulás valós időben jelent meg egy számítógépes programban, ami a későbbi bevezetésre tervezett

valós idejű fogadási szoftver alapját képezte.

Ezzel az AAF úttörő lett volna az amerikai piacon azzal, hogy csúszás nélkül kínálta volna az adatokat, tehát a támadások helyett akár ez egyes támadójátékok szintjén is lehetett volna fogadni. Ez a technológia pedig dollármilliárdos piacot nyithatott volna meg a későbbiekben.

Bár a hírek szerint Dundon az AAF-fel együtt nem szerezte meg a fogadási technológia tulajdonjogait, de a szakemberei mindenre ráláthattak, és így az AAF bedöntésével simán megvalósíthatja azt úgy, hogy már pontosan ismeri a működését.

Vagyis a jelek szerint Dundon befektetett 70 millió dollárt, hogy a másik oldalon – egy kis rossz PR végén – akár több száz millió dollárt is kaszálhasson. Az csak a járulékos veszteség volt, hogy egy ligát is be kellett ezért döntenie.