Utolsó olimpiámon az életemért harcolok, de csak vesztes lehetek

Az 1932-es olimpián a kardcsapat fölényes győzelme után jöhettek az egyéni versenyek: a tízes döntőbe három magyar került. Piller György mindössze egy vereséggel állhatott a dobogó tetejére, Petschauer Attila és Kabos Endre öt győzelemmel végzett, utóbbi a harmadik helyet szerezte meg.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Egyéniben a szokások szerint először az azonos nemzetbeliek kerültek a pástra, és mindkét magyar kardvívó kikapott az egri születésű Pillertől, aki olyan napot fogott ki, hogy a riválisai már annak is örültek, ha olykor eltalálták. Kabos ellen 5:4-re nyert, Petschauert 5:2-vel múlta felül.

A német Casmir egyszer sem találta el, az olasz Salafia is mindössze egyszer. Egyetlen vereségét az olasz Guilio Gaudini ellen gyűjtötte be: 7 győztes meccs után 5:2-re kikapott. Mivel Piller utána javított a már említett Salafia ellen, így megszerezte az aranyérmet. Hazatérése után azt mondta, magyar lélekkel, erős magyar akarattal teljesítették kötelességüket:

Piller még abban az évben bejelentette a visszavonulását, és nevét is megváltoztatta Jekelfalussyra. Az 1933-as budapesti Európa-bajnokságra már kapitányként készült, hogy aztán egy váratlan pillanatban önmagát cserélje be, amikor látta, nem megy az egyik versenyzőnek. Nyolc hete nem volt kard a kezében, mert egy betegség kínozta, de mindez nem akadályozta meg, hogy a fontos asszókat ne nyerje meg az olaszok ellen, és fontos részt vállalt a 9:5-ös sikerből. 

Az 1936-os olimpián már Piller irányította a csapatot, és még utána három alkalommal. Olimpián csak győztes csapat szövetségi kapitánya volt.

Harcolt a második világháborúban, mint az egyik zászlóalj parancsnoka, és kétoldali mellhártyagyulladása ellenére is a harcvonalban volt a fronton. Meg is sínylette, mert 20 kilót fogyott, derült ki a felesége naplójából. Később Ausztriában hadifogásba esett, és nagy szerencséjére, amikor a foglyokat szállító vonat Kelenföldnél járt, felismerték – egy magyar vezérőrnagy és egy szovjet alezredes -, közbenjártak miatta, így nem kellett Szibériába mennie, ahová a többi fogolynak. 1946-ban megállapították, hogy nélkülözhető a hadseregben, ezért leszerelték.

1956-ban a Melbourne-i olimpiáról az Egyesült Államok felé vette az irányt, súlyosbodó betegségével ott harcolt. Szeretett volna még az 1960-as olimpián ott lenni, de már nem tudott elrepülni Rómába. A magyar csapat győzelmét már nem érhette meg, öt nappal korábban, 61 éves korában szeptember ötödikén meghalt San Franciscóban. Az alábbi levelet még az olimpia előtt írta, a Hadtörténeti Közleményekben közölték.

"Lélekben veletek vagyok! Féltő aggódással, de ugyanakkor bizakodva küzdöm végig életem utolsó olimpiáját! Sajnálom, hogy nem lehetek Rómában, mint ahogy terveztem, mert megakadályoz rettenetes nagy betegségem, amint azt tudjátok mindannyian! Én is harcolok... Ez a harc nagyon szomorú, mert kimenetele nem kétséges, csak én lehetek a vesztes. Elhagyom örökre a vívóplansot. Nem látlak többé titeket, akikkel úgy összeforrasztott annyi emlék, annyi küzdelem. Itt kell hagynom imádott családom, feleségem, Hajnám. Kérlek titeket, őrizzetek meg emlékezetetekben! Ha igaz a síron túli élet, akkor ott sem szűnik meg szeretetem irántatok, a magyar vívásért, hazámért. Isten áldjon meg mindnyájatokat! Sikert és egészséget kívánok mindeniteknek...”

Lánya, Piller Hajna két év múlva, 1962-ben brutális, savas gyilkosság áldozata lett Amerikában.