Nem elég felmenni a hegyre – pakisztáni hegymászó az Indexnek

„Aki azzal nyugtázta Szilárd eltűnését, hogy minek ment oda, az nem tudja, de nem is akarja megérteni, mi motivál minket, hegymászókat” – mondta az Indexnek Sajid Ali Sadpara, aki két nappal ezelőtt első pakisztániként mászta meg a Mount Everestet pótlólagos oxigén használata és magashegyi teherhordók segítsége nélkül. „Tisztában vagyok azzal, hogy mit érez most a családja, hiszen apámat is a hegyen érte a halál, 2021 februárjában, a K2-n. Minden embernek más a szenvedélye, mi a 8000 méter feletti hegycsúcsokra vágyunk vissza újra és újra.”

Példaként felhozta, hogy aki repülőgépre száll vagy csak pusztán autóba ül, azt is érheti baleset. Aki felmegy a hegyre, az pontosan tudja, nem biztos, hogy le is jön onnan. A kaland része a veszély, úgy véli, a kockázatokkal mindannyian tisztában vannak.

A Sardu városából származó pakisztáni hegymászó lapunknak felidézte: 2019 óta ismerte Suhajda Szilárdot, jó kapcsolatot ápolt vele, ahogy két évvel ezelőtti haláláig az édesapja is. „Én még csak 25 éves vagyok, ő már túl volt a 40-en, rendkívül tapasztalt mászó volt, fizikailag a topon.

Találkoztunk, beszéltünk most is, mielőtt elindult a csúcs felé, jó erőben, kifogástalan állapotban volt.

Az edzettsége és a felkészülése jó alap volt ahhoz, hogy sikerrel járjon” – emlékezett vissza Sajid Ali Sadpara. Hangsúlyozta, hogy nem véletlenül indul 8000 méternél a halálzóna, de 8700 méter felett azon belül is egy másik világ kezdődik, az pedig egyetlen más hegy megmászásával sem modellezhető, hiszen a K2 is „csak” 8611 méter.

Egyre nehezebb tiszta fejjel dönteni

„Benne van a pakliban, hogy órákon keresztül kettőt lépsz előre, egyet hátra, oxigén nélkül pedig egyre nehezebb tiszta fejjel dönteni. Ráadásul ha az időjárás nincs veled, hiába érzed azt, hogy visz még előre a lábad” – avatott be a részletekbe a pakisztáni sportember. Túl azon, hogy minden hírt elolvasott, ő maga is igyekezett információkat gyűjteni Suhajda Szilárd helyzetéről, próbálta rekonstruálni az eltűnését. „Nehéz megmondani, pontosan mi történt, de alighanem a magashegyi agyödéma okozta a vesztét, büntetlenül nem lehet abban a magasságban a tervezettnél jóval hosszabb időt eltölteni” – tette hozzá.

S hogy mit jelent Sajid Ali Sadparának első pakisztániként, oxigénpalack nélkül meghódítani a Csomolungmát? „Tíz-tizenöt percet töltöttem a csúcson. Csodálatos volt, nehéz szavakba önteni, amit a világ legmagasabb pontján állva érez az ember. Bevallom, elsírtam magam. Készítettem néhány fotót, aztán elindultam lefelé. A laikusok sokszor erről feledkeznek meg: nem elég felmenni a hegyre. Ereszkedés közben többször én is azon kaptam magam, hogy alszom. Pedig már nem volt olyan jó az idő, aki ködös-szeles időben nem elég koncentrált, odaveszhet.”

Halmozza a nyolcezres csúcsokat

A sikeres Everest-csúcstámadás előtt idén már megmászta, ugyancsak pótlólagos oxigén használata és serpák segítsége nélkül az Annapurnát is (8091) Sajid Ali Sadpara, akit az Index Katmanduban ért utol. Elmondta, hogy

„Amióta az eszemet tudom, kirándulok, túrázom, mászom, pakisztáni hegyek között nőttem fel. Szerintem 30-35 éves korra lehet a legjobb egy hegymászó, addigra ér össze benne a tudás, a tapasztalat, de ha valaki nagyon odafigyel magára, 40-45 évesen is képes lehet a maximális teljesítményre” – jegyezte meg a sportoló.

(Borítókép: Sajid Ali Sadpara. Fotó: A Balti / AFP)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!