Halomszám születtek Rómában a magyar csillagok

DEBRE20220816050
2022.08.18. 06:45
A magyar úszóválogatott 15 éremmel – közte öt arannyal – fejezte be a római Európa-bajnokságot, ami Sós Csaba szövetségi kapitány szerint is a duplája az előzetesen remélt és várt produktumnak. Sikeresen megtörtént a nemzedékváltás, most már csak világszintű sikerekké kell transzformálni a kontinentális eredményeket – ez lesz az embert próbáló feladat. Értékelő interjú Sós Csaba szövetségi kapitánnyal.

Sokkal jobb eredményeket hozott magyar szempontból ez az Európa-bajnokság, mint amire számítottunk. Ezt kimondhatjuk?

Meg annál is, amire én számítottam. Ekkorát sohasem szoktam tévedni a jóslásaimban, most előzetesen 2-3 aranyat és összesen 7-9 érmet tippeltem, ennek pedig durván a duplája a megvalósult öt arany és a tizenöt érem. De bárcsak mindig ekkorát tévednék, és nem lefelé! Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy nem szándékosan fogtam vissza magam, hogy aztán büszkén verjem a mellem a terv túlteljesítése okán, hanem tényleg csak ennyire számítottam.

Egy kicsit alábecsülte a magyar úszósport erejét?

Még az is lehet, a fiatalok ilyen szintű előretörése még engem is meglepett.

Milák Kristóf két aranyérmével a 100 és a 200 méter pillangón, ugye, kalkuláltunk, de az ezüstérme a 100 méter gyorson nem volt biztosra vehető.

Pontosan. Bármekkora klasszis is Milák, az ilyesmivel, egy számára, ha nem is idegen, de kevésbé otthonos úszásnemben nem lehet számolni. Ő azonban virtusból behúzta az ezüstöt.

A 4x200-as gyorsváltó győzelme papírforma volt?

Fogalmazzunk úgy, hogy nem számítottunk rá, de azért reméltük. A kettő nem ugyanaz.

Mihályvári-Farkas és Kós Hubert pedig klasszissá nőtte ki magát, ugye?

Mihályvári inkább visszatért, mert ő már a tokiói olimpián ezen a szinten volt a hatodik helyével és az idejével a 400 méter vegyesen. Nála az idei budapesti világbajnokság – ahol lemaradt a döntőről – csak egy kisiklás volt, ilyesmi mindenki életében előfordul. Viszont Kósnál minőségi ugrás következett be, mert eddig csak ezüstérmei meg negyedik helyei voltak minden szinten, beleértve az ifi-Eb-ket is. Volt neki egy olyan EYOF-ja, amikor négy ezüstöt szerzett arany nélkül! Már azt hitte, hogy el van átkozva, és ez látszott is a nyilatkozatain. És most, Rómában, az utolsó napon komoly, férfias csatában, remek versenyben, nagy mezőnyben megnyerte a 200 vegyest, többek között azt a Razzettit maga mögé utasítva, aki itt győzött 400 vegyesen, és tavaly Milákot is megverte a 200 pillangón a rövid pályás vb-n. Kós – bár elmaradt egyéni csúcsától – mindenkit bedarált, a címvédő Desplanches-t, sőt, még a portugál meglepetésembert, Lopest is, aki az elődöntőt nyerte!

Na és Márton Richárd, a budafoki zsenikeltető terméke, aki ma már Virth Balázsnak és a Honvédnak szállítja az Eb-arany- és -ezüstérmet?

Róla nyugodtan leírhatja, hogy az élő cáfolata azoknak a szövegeknek, hogy Milák nélkül nincs magyar úszósport. Kérem szépen, ha nincs Milák, akkor Márton nyeri a 200 pillangót! Ricsi gyakorlatilag ugyanúgy megverte teljes Európát, ahogy Mihályvári és Kós, csak nála akadt egy jobb, történetesen egy magyar, akit Milák Kristófnak hívnak.

Azért amit Márton művelt, az több volt, mint minőségi ugrás.

Nem, ez egy valódi áttörés volt, amire régóta vártunk. Itt nem lehet mellébeszélni. 

Itt van még Késely Ajna bronzérme az utolsó napon 400 méter gyorson. Az ő lelkének, gondolom, nagyon kellett ez a siker.

Fogalmazzunk úgy, hogy megállt a lejtőn a zuhanásban, és talán elkezdte a visszakapaszkodást. Mert ez az igazság.

Összegezve: messze a várakozás feletti volt ez a római produktum?

Nyugodtan írja le, nem azért jósoltam két-három aranyat és hét-kilenc érmet, hogy utána fényezzem magamat a túlteljesítés miatt. Tényleg nem számítottam ilyen szép éremtermésre. Mert tegye szívére a kezét az a szurkoló, aki már hallott korábban Molnár Dóráról, Kovács Benedekről, Márton Richárdról! És ők valamennyien Európa-bajnoki éremmel mennek haza Rómából. Halomszám tűntek fel az új csillagok.

A 200 háton ezüstérmes Kovács Benedekről meg is feledkeztem, olyan régen volt, pedig ő is egy fantasztikus sportember!

Rátapintott a lényegre, ezek a fiúk és lányok nemcsak remek úszók, hanem remek emberek is. Összeadtam én itt kutyafuttában, és kijött, hogy a harmincfős csapatunkból tizennyolcan éremmel térnek haza. 

Szóval akkor nem kell aggódni a magyar úszósportért?

De, kell, mert a világszint az följebb van, mint az európai. Európai szinten véghez vittük a generációváltást, de ahhoz, hogy ezt világszinten is elmondhassuk, még egyet lépni kell. Hiszen már olimpiai bajnoka van az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada mellett Új-Zélandnak, Brazíliának, Tunéziának, az isten tudja még, hogy kinek… De nyugodtan írja le, Molnár Dóra már döntős volt a budapesti vb-n, Kovács Benedek szintén, csak ez egyelőre még az a szint, amit a magamfajta szurkoló – mert én szurkoló is vagyok – nem nagyon vesz észre. Úszásban nem könnyű kimagaslani a világból. Itt brutális a konkurencia. De az látszik, hogy a magyar rendszer az utánpótlás kitermelésében továbbra is hatékony.

Hosszú Katinkáról mondjunk egy-két mondatot, vagy inkább…?

Itt nem lehet mellébeszélni, ez pályafutása leggyengébb szereplése volt. Nyugodtan idézhetjük néhai Széles Sándort, aki azt mondta, hogy a kiélezett helyzetek büntetik az edzetlenséget. Márpedig az élsport kőkemény üzem…

(Borítókép: Az aranyérmes Milák Kristóf (b) és a második helyezett Márton Richárd a férfi 200 méteres pillangóúszás döntőjének eredményhirdetésén a római vizes Európa-bajnokságon a Stadio Del Nuotóban 2022. augusztus 16-án. Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI)