Fillérekért dolgozik az aranylabdás nemzeti hős

Alexia Putellas az első spanyol labdarúgó – akár férfi, akár nő –, aki elnyerte a világ legjobb játékosának járó díjat, a The Best-trófeát. Ezzel fantasztikus sorozatot tetőzött be a 27 éves, szőke fedezet: augusztusban ő bizonyult Az év játékosának az UEFA-nál, megválasztották a Bajnokok Ligája legjobb középpályásának, természetesen övé lett a France Football Aranylabdája a női mezőnyben, a Globe Soccer díja és most a The Best. Eközben a Barcelonával elhódította a Bajnokok Ligáját – a göteborgi döntőben 4–0-ra felülmúlva a Chelsea-t –, megnyerte a spanyol bajnokságot és a kupát is. Az egyetlen szépséghiba a páratlan kollekcióban, hogy Putellas rejtélyes módon kimaradt az év legjobb európai tizenegyéből...

Még fel sem tudom fogni mindazt, ami az utóbbi hónapokban történt velem – mondta Katalónia új büszkesége, miközben átvette a The Best-trófeát Sergio Busquetstől, a Barca egyik utolsó, még aktív legendájától. – Nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok erre a szintre. De ha eléggé fanatikusan dolgozik az ember, és bízik a sikerben, akkor az meg is érkezik. Mindig is azt mondtam, megvan a tehetség a spanyol női labdarúgókban, csak türelmesnek kell lenni. Nem véletlen, hogy a szavazás harmadik helyezettje is egy honfitársam lett, a szintén Barca-játékos Jenni Hermoso. 

Putellas a női futball olyan legendái után nyerte el a The Best-díjat, mint Carli Lloyd, Lieke Martens, Marta Vieira, Megan Rapinoe és Lucy Bronze. És eközben sikerült ledönteni a trónról a női labdarúgás hosszú ideig egyeduralkodó klubját, a korábban Marozsán Dzsenifert is a soraiban tudó Olympique Lyont. 

A rokonszenves szőke katalán hölgy nemcsak a két barcelonai sportlap, a Sport és a Mundo Deportivo címlapját ékesítette, hanem a madridi Marca és az As borítóját is – azaz azt hihetnénk, hogy kiteljesedett a sportágban a női egyenjogúság.

Sajnos azonban ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. 

Mindez a számok nyelvén így fest: a Barca jelenleg legjobban fizetett férfi játékosa, a holland Frenkie de Jong éves bére 20 millió euró, Putellas kisasszonyé 150 ezer...

Ilyenkor az a szokásos mantra, hogy a kutya sem kíváncsi a női focira, a meccsek látogatottsága elenyésző a férfiakéhoz képest. 

Csakhogy már ez sem igaz. Közismert adat, hogy a március 30-án esedékes női el Clásicóra, a Barcelona–Real Madrid mérkőzésre a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében mind a 85 000 jegy elővételben elkelt a Camp Nou stadionba. 

Nemrégiben az ausztrál női válogatott, a „Matildas" Sydney-ben 36 000 néző előtt fogadta az Egyesült Államokat, majd pár nappal később Newcastle-ben is húszezren voltak kíváncsiak a két nemzeti együttes összecsapására. Összehasonlításképpen: novemberben az ausztrál férfiválogatott világbajnoki selejtezőjén Szaúd-Arábia ellen 25 ezren voltak jelen. 

Az Egyesült Államokban több nő futballozik, mint férfi, a válogatott sikerei is bőven elhomályosítják a férfiak eredményeit, mégis az MLS-ben az átlagfizetés évi 300 000 dollár, míg a női bajnokságban csupán 20 000, azaz egy tizenötöde a férfiakénak. 

Szóval szó sincs egyenjogúságról. 

Bizony!

Egészen az első világháborúig kell visszamennünk az időben, amikor az angol férfiak a lövészárkokban senyvedtek. A gyárakban a nők vették a kezükbe a szerszámokat, ahogy Liverpool közelében, Preston városában is, ahol gőzmozdonyokat szereltek össze a hölgyek. És unalmunkban, hogy valamivel megtörjék a gyári meló monotonitását, futballcsapatot szerveztek Dick, Kerr Ladies F. C. néven. És a csapat olyan sikeresen szerepelt, hogy olykor a férfiakat is legyőzte, a meccsek bevételét pedig a fronton harcoló bakák megsegítésére fordította. 

Aztán vége lett a háborúnak, de a csapat tovább játszott, és elképesztő népszerűségnek örvendett. 1920-ban például a St. Helen’s Ladies elleni rangadót a Goodison Parkban, az Everton stadionjában 53 ezren látták, és azért csak annyian, mert ki kellett tenni a Megtelt! táblát.

Jogosan vetődik fel a kérdés: most mégis miért tartunk ott 2022-ben, ahol?

Aki konteót keres a háttérben, az jó helyen kapirgál. Az 1863-ban alapított FA, a Football Association 1902-ben megtiltotta a tagszervezeteinek a női szakág művelését. Így természetesen a fent említett 1920-as  Dick, Kerr Ladies F. C.– St. Helen’s Ladies rangadónak, amelynek 53 ezer nézője volt, két úgymond szakadár csapat volt a résztvevője, olyan klubok, amelyek nem voltak az FA tagjai. Az ok? Roppant prózai: a klubok megijedtek a nők konkurenciájától, panaszkodni kezdtek az FA-nél, hogy a női meccsek elszipkázzák előlük a fizetőnézőket...

A dolog odáig fajult, hogy az iskoláknak is megtiltották, hogy lányok futballozzanak, így pár év alatt sikerült megfojtani Angliában a női labdarúgást. 

De nem csak Angliában. A FIFA-ban óriási befolyással rendelkező FA kieszközölte, hogy a nemzetközi szövetség is betiltsa a sportág női változatát. 1971-ig a FIFA-ból történő kizárás fenyegette azokat az országokat, amelyek megengedték a pályáikon női meccsek rendezését. 

Ekkora hendikeppel kellett újraindulnia fél évszázada a női futballnak – senki se csodálkozzon tehát, hogy a mai napig nem sikerült nemhogy ledolgoznia, de legalább csökkentenie a férfifocitól elválasztó hátrányt. 

Ezért tűnik álságosnak a Barca és a spanyol sportsajtó hirtelen felbuzdulása most Alexia Putellas elképesztő sikerei láttán, hiszen a vak is látja, hogy mi van a háttérben.

Hiszen most, amikor a katalán klub fennállása legsúlyosabb – szakmai és pénzügyi – válságát éli, minden aprócska siker úgy kell, mint egy falat kenyér. Már nincs Lionel Messi, nincsenek BL-diadalok, de még a spanyol bajnokságban is csak a középmezőnyben szerénykedik a férficsapat. A női szakosztályt viszont Barca-szinten fillérekből ki lehet stafírozni, az egész csapatot fel lehet futtatni Frenkie de Jong egyheti fizetéséből...

Országos szinten is hasonló a helyzet: mivel nincs Aranylabdára esélyes férfi, hát fényezzük Alexiát! (Amúgy is eddig mindössze egyszer kapta meg spanyol labdarúgó az Aranylabdát, még 1960-ban Luis Suárez.)

Summa summarum: akkor lenne hiteles a spanyol média hatalmas felhajtása Alexia Putellas trófeái láttán, ha a hölgyek fizetése legalább csak megközelítené Sergio Busquetsékét.

(Borítókép: Alexia Putellas.  Fotó:  Alex Caparros / Getty Images)