Egy farmergombon múlt Lőrincz Tamás tokiói aranya

Kevésen múlt, hogy egy lepattant farmergomb miatt el sem indult Lőrincz Tamás a szédítő magasságokba, 2021. augusztus 3-án az olimpiai dobogó legfelső fokáig emelkedő birkózókarrierje. Pedig így történt, és ezt Pap Ferenc, a ceglédi birkózófenomén nevelőedzője mesélte el az Indexnek.

Először is megkérdeztük, emlékszik-e még az első találkozásra Lőrincz Tamással, milyen volt a kis Lőrincz Tomi, amikor először lejött a CVSE birkózótermébe.

Hogyne emlékeznék. 1996-ot írtunk, akkoriban egy kis belharc miatt éppen kettévált a ceglédi birkózószakosztály, a CVSE-ből kivált egy brigád, és nálunk csak a gyerekek maradtak. Attila öcsémmel akkor vágtunk bele az edzősködésbe, és a nulláról kellett felépítenünk a csapatot, az idősebbek mind átmentek az új klubba. Fábián Pál, a régi edzőm keresett meg – sajnos már nem él –, hogy segítsünk neki, és mi örömmel vállaltuk. Sajnos Pali bácsi már nem érhette meg Tamás nagyszerű sikereit... Nos, ő látott bennünk valamit, pedig akkor már jó ideje elszakadtam a birkózástól. A katonaság után befejeztem a birkózást, az öcsém is ugyanígy volt, lefoglalt bennünket a család, a gyerekek, a házépítés. Ekkor keresett meg bennünket Pali bácsi.

Utólag azt lehet mondani, telitalálat volt az idős mester felkérése, pedig valójában ugrás volt a sötétbe Papék részéről az edzői szakma kipróbálása.

Valóban nem tudtuk, működni fog-e a dolog, de hál istennek, működött. Szerencsére nagyon ügyes gyerekekből álló csoport került a kezünk alá, amelyben az egyik legtehetségesebb srác Tomi volt. Viktor öccse akkor még nem jött le, négy év van közöttük, ő csak később kezdett birkózni. Szóval Pali bácsi bemutatott a birkózópalántáknak, hogy mától mi fogjuk tartani az edzéseket. Mi emlékezetből elővettük, hogy annak idején velünk hogyan ismertették meg az edzőink a sportágat. Volt egy kis bemelegítés, hídgyakorlatok, technikázás, a végén meg birkózás. Tamás már akkor kilógott a többiek közül, mármint felfelé. Ösztönösen érezte, hová kell kitámasztani, hová kell nyúlni, fogni, látszott, hogy őstehetség. Csupa olyan finomság, amit nem lehet tanítani. 

Adja magát a kérdés: Tamás teljesen kezdő volt, akkor ismerkedett a sportág alapjaival, vagy korábban belekóstolt-e már a birkózás alapjaiba?

Korábban már egy párszor lejött edzésre, de nem tetszett neki, és abba akarta hagyni. Pali bácsi azonban szólt a szülőknek, hogy jön két új, fiatal edző, és adjanak még egy esélyt a srácoknak. Szóval nagyon kevésen múlt, hogy elmentek egymás mellett, Tamás és a birkózás. De mi nem engedtük. Azonnal láttuk, hogy csiszolatlan gyémánt került a kezünk közé. No de akkor volt még egy buktató, ami majdnem kettétörte Tamás éppen hogy csak induló birkózó-pályafutását. 

Ilyenkor eltöpreng az ember, mennyi mindennek kell stimmelnie ahhoz, hogy valakiből világklasszis legyen, mennyi akadály tornyosul ezen a hosszú, kacskaringós úton, amely a dobogó tetejére vezet. Olykor egészen banális akadályok...

Képzelje, amikor vége lett az első edzésnek, és bementünk az öltözőbe a fiúkhoz, látom ám, hogy Tamás dúl-fúl, csapkod. Kiderült, hogy a vadonatúj farmernadrágját, amit épp akkor vett az édesanyja, valaki lelökte a fogasról, és leszakadt a patentja, amivel be lehet gombolni. Ez annyira kikészítette, hogy kijelentette, ő befejezi, többé nem jön le az edzésre. Mondtam neki, hogy hozok egy gombot a következő edzésre, és hoztam is, ő pedig itt maradt nálunk. Attól kezdve nyerte a korosztályos versenyeket, volt olyan év, hogy négy bajnoki címet szerzett, mert szabadfogásban is elindult, továbbá nemcsak a saját korosztályában, hanem eggyel feljebb is. Mindig a legkisebbeknél indult, el sem hinnénk, mivel most a 77 kilóban versenyez, és több mint nyolcvan kilóról fogyaszt, de annak idején az első bajnoki címét a 26 kilóban nyerte meg! Ráadásul nem volt meg a súlya, nemhogy fogyasztania kellett volna, ellenkezőleg. Aprócska gyerek volt, amikor később egy alkalommal fél kilót kellett volna fogyasztania, ami pedig nevetséges a birkózásban, az édesanyja nem engedte, mert attól félt, hogy belebetegszik. Még a MÁV kórházba is elvitték, hogy nincs-e valamilyen hormonális problémája, hogy nem nő. De az orvos megnyugtatta a szülőket, hogy hamarosan beindul Tomika növekedése, és be is indult. 

Íme a Messi-szindróma, jelzem Pap Ferencnek, megcsillogtatva előtte, hogy ha a mélynövésű argentin labdarúgóból a világ legjobbja lett, szinte természetes, hogy Lőrincz Tamás is ugyanezt az utat járta be.

Ma már persze fogyasztania kell Tamásnak, élete első Európa-bajnokságát a 66 kilóban nyerte 2006-ban, akkor még alig kellett leadnia a súlyából, de manapság már annyira megerősödött, megizmosodott, hogy elég sokat kell fogyasztania a 77 kilóhoz. Egyébként találó a Messi-párhuzam, mert Lőrincz Tamás a világ egyik legtechnikásabb birkózójává érett. A londoni olimpiai ezüst, egy világ- és négy Európa-bajnoki aranyérem szegélyezi ezt a párját ritkító pályafutást. 

Akár fájó pontot is érinthetnék, amikor megkérdezem, miért a Honvéd birkózója Lőrincz Tamás ma, de a nevelőedző a legtermészetesebb dolognak fogja fel, hogy a gazdagabb klubok csábításának nehéz ellenállni egy idő után.

Tamás negyedik éve a Honvéd birkózója, 2018 januárjában igazolt át innen, Ceglédről. Nem tudtunk versenyezni a Honvéd ajánlatával, a mi költségvetésünk a töredéke a Honvédének vagy az ESMTK-énak, noha rendre a dobogón végzünk az egyesületi pontversenyben. Teljesen természetes, hogy egy idő után már nem várhattuk el Tamáséktól – mert Viktor is vele tartott –, hogy anyagi áldozatot hozzanak. Nagyon sokáig ellenálltak, ragaszkodtak Ceglédhez, sőt jelenleg is itt laknak. 

Azt azért megkérdem, hogy a klubcsere nem befolyásolta-e Pap Ferenc és Lőrincz Tamás viszonyát, és nagy kő gördül le a szívemről, amikor megtudom, szó sincs haragról vagy sértődésről, ellenkezőleg. 

Mondtam Tamásnak, hogy most keretbe foglalom a pályafutását. A tokiói indulás előtt felvettem őket kocsival, a két testvért elvittem a Körcsarnokba, mert ott volt még egy átmozgató edzés, majd utána kivittem Tamást és Viktort a Liszt Ferenc repülőtérre. Mondtam Tamásnak, életed első versenyére is én vittelek, most is, ez így dukál. Erre, az utolsóra. Arra gondoltam, nagyon megérdemelné. Egyébként ritkaság, hogy valaki 34 évesen állja a sarat a fiatalokkal, de Tamásnak az a szerencséje, hogy kevesebb meccset kell nyernie egy olimpián, mint egy vb-n, ráadásul az első körben a marokkói nem is tudta hozni a súlyát, és csak két győzelemre volt szükség a döntőbe jutáshoz, aztán meg pihenhetett egy napot. Az idősebb versenyzők már nehezebben regenerálódnak. 

Az meg már csak hab a tortán, hogy egy nappal Tamás után Viktor is olimpiai döntőbe jutott, tíz kilóval magasabb súlycsoportban, mint négy évvel idősebb bátyja.

Viktor hasonlóan tehetséges srác volt, mint a bátyja, de a négy év különbség miatt sohasem birkóztak egy korosztályban – mondta mindkettejük nevelőedzője. – Kedd délelőtt, amikor végignéztem Viktor elődöntőjét, meg kellett csípnem magam, és még most is, amikor önnel beszélgetek, nem tudom eldönteni, hogy ébren vagyok-e, vagy álmodom. De most már egyre inkább elhiszem, hogy mindez nem álom, hanem valóság. 

Ahogy azt az érmek is bizonyítják. Ércnél maradandóbban. 

(Borítókép: Jack Guez / AFP)