Mindegy, hogy gyilkolt, ha utána boldoggá tesz

Arról már beszámoltunk, hogy a szaúd-arábiai állami befektetési alap (PIF) Mohamed bin Szalmán szaúdi uralkodó vezetésével nyolcvanszázalékos részesedést vásárolt a klubból, az új vezetőség összvagyona pedig több mint tízszerese a Manchester City tulajdonosaiénál.

És hogy milyen érdekes a szurkolói lélektan… Azok a drukkerek, akik korábban a St. James’ Parkban lázadtak például a City tulajdonosai ellen, most már nem tehetik meg. Nem azért, mert tilos, hanem mert ugyanabban a cipőben járnak.

A vasárnapi Tottenham elleni bajnoki találkozón rengeteg szurkoló öltött magára arab viseletet, ezzel fejezve ki hódolatát az új tulajdonosoknak, akik felemelhetik a klubot. Később a Kick It Out szervezet jelezte, hogy párbeszédet sürget a klubbal, és arra kéri az egyesületet, hogy tolmácsolja a szurkolók felé, hogy ne viseljék a jelmezt, mert az kulturálisan sértő lehet.

A Spurs-meccs előtt a legnagyobb tapsot az új tulajdonosi kör, illetve Amanda Staveley kapta, aki segített az üzlet lebonyolításában. Az angol médiában is sokat lehet olvasni arról, hogy az együttes szurkolói között van-e nagyobb ellentét, de a hírek szerint egyelőre nincs, a nagy többség örül a hatalomátvételnek. Tavaly – amikor még nem nem jött létre a megállapodás – egy felmérés szerint a szurkolók 97 százaléka támogatta a klub szaúdi kézbe való kerülését.

A marketing tehát működik, és az sem kétséges, hogy a Newcastle-üzlet politikai stratégiát szolgál. Nem ez az első eset, hogy egy gazdag magánszemély vagy egy autokráciához köthető szervezet neves sportklubokat vagy sporteseményeket vásárol annak érdekében, hogy javítsa imázsát a nemzetközi színtéren, és növelje a befolyását.

A Paris Saint-Germaint például a katari állam tulajdonában lévő Qatar Sports Investments nevű cégen keresztül Nasszer al-Kelaifi irányítja, a Manchester City első embere pedig Manszúr sejk, az Abu Dhabi United Group vezetője.

Mohamed bin Szalmán módszere is ez, a sport kifejezetten fontos szerepet játszik a stratégiájában. Az autósport (Formula–1, Dakar-rali) és az ökölvívás (Anthony Joshua–Andy Ruiz Jr. második felvonása 2019 decemberében) mellett immár a futball is. Egyébként spanyol és olasz szuperkupa-mérkőzést is rendeztek már az országban.

A látszólagos nyitottság mögött azonban sok a felszínen nem mutatkozó probléma. A szaúdi nőknek jelenleg valamennyivel több szabadságuk van, mint volt az utóbbi években, évtizedekben, de a hátrányuk még így is rettenetes. Arról nem is beszélve, hogy 2018-ban Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírót meggyilkolták Törökországban, mert több cikkében is bírálta a szaúdi monarchiát. A kegyetlen vérfürdőben Mohamed bin Szalmán is erősen érintett.

A profi futball hatalmas üzlet, a pénzvágy pedig óriási, elég, ha csak a nemrégiben befuccsolt szuperliga ötletére gondolunk. Az erkölcsi értékek és a tradíció sok helyen eladóvá vált.

A Premier League-csapatok képviselői hétfőn este tartottak titkos ülést, amelyen szabályváltozást sürgettek. Arról határoztak, hogy mostantól megtiltják az olyan szponzori szerződések kötését, amelyekben a támogatónak köze van a klubtulajdonoshoz.

A szurkolók tulajdonképpen patthelyzetben vannak. Nem az ő hibájuk, hogy a sport és a politika egyre jobban átfedi egymást. Az pedig megint más kérdés, hogy helyenként folytatólagos szimpatizálásukkal részben diktatórikus rezsimek működését legitimálják.

A kérdés örök: a klub mindenek felett, de milyen áron?

(Borítókép: Ian Forsyth / Getty Images Hungary)