Éjszaka edz a vak paralimpikon, Kabóca

A futók közt csak Kabócaként ismert 40 éves Orbán Csaba napra pontosan emlékszik, mikor kezdte a kilométergyűjtést. “A kedvesem hobbi kocogó, ő noszogatott, ha már olyan jó alkatom van, én is próbáljam ki a futást. 2009. május 8-án mentem ki végül először futni a Margitszigetre”.

Orbánnak egy februári orvosi vizsgálat szerint csupán hét százalékos a látása, szemének csak az alsó perifériáján lát, nagyjából azt, ami a lába előtt van.

A kezdés óta is legtöbbször a szigeten edzett, de a külső, a szinte minden kocogó által használt rekortánt el kellett hagynia, nem akart szó szerint összeütközésbe kerülni a többiekkel. Nagyobb tempónál előfordulhat, hogy már csak későn észleli a futó társakat, egy bukásban pedig sérülést szerezhet mindkét fél. Ezért döntött úgy, hogy inkább éjszaka edz a margitszigeti autóúton.

A versenyzésbe először terepfutásokon kóstolt bele, sikeres is volt, de ez nem kis munkájába került. A versenyek előtt sokszor bejárta a pályát. “Akkor voltam hatékony, ha megtanultam útvonalat, van olyan, amit méterről méterre tudok. Általában a lejtőkön voltam lassabb, ott sokkal jobban kellett figyelnem a kövekre, gyökerekre és minden egyéb akadályra. Hamar kiderült, nem úgy futok terepen, amennyit a lábam és a szívem tud. Ezért is tértem át a terepről aszfaltra”.

Egy éve határozta el, hogy maratonit fog futni, és megpróbálja kvalifikálni magát a londoni paralimpiára. A versenyzés előtt azt is tisztázni kellett, milyen kategóriában indulhat. Orbán az nem vállalta volna, ha egyedül kell futnia, a frissítések, éles kanyarok miatt szüksége van segítőre. A vizsgálatok alapján végül a T12-es kategóriába sorolták, itt nem kötelező, de engedélyezett a kísérő futó.

Orbán Csaba Kabóca és Varga József

Orbán már első maratoniján három óra alatt futotta le a távot, az ultratávok után nagyon is “rövidnek és gyorsnak” tűnt számára a pálya. A paralimpia A-szintet az október végi frankfurti versenyen akarta megfutni. A 2:55-ös szinttől egy picivel elmaradt úgy, hogy megsérülő kísérőjét, Varga Józsefet elhagyta az utolsó kilométerekre. “A fő probléma az volt, hogy nem láttam a kilométertáblákat, és nem tudtam, hogy mikor hajrázhatok” - számolt be Orbán.

A pulzusmérős órája csipogására hagyatkozva is beállíthatta volna a tempóját, de azt meg az utcára kivonuló zenekarok miatt nem hallotta. Egy ismeretlen vonalvezetésű pályán neki amúgy is kockázatos gyorsítani, ha nem észlel időben egy utcai akadályt, egy bukással akár a verseny befejezéséről is lemondhat. A frankfurti célba végül a körülötte lévő futókat követve ért be, 2:55:33-as idővel. Ez ugyan csak B-szintet jelent, de a paralimpiai bizottság már biztos londoni résztvevőnek tekinti Orbánt. Az eredményért másfajta elismerés is érkezett, az MKB Bank 1,5 millió forinttal támogatja a maratonista felkészülését.

Orbán kísérő nélkül semmire sem jutna, sokáig úgy tűnt, nem is találnak neki megfelelő partnert. “Nincs túl sok olyan magyar maratonista, aki stabilan tud három órán belül futni, olyan meg még kevesebb van, aki hajlandó a felkészülését is az enyémnek alárendelni.”

Hónapokig kerestek ilyet, végül Varga József korábbi triatlon ironman bajnok bizonyult megfelelő futótársnak. Amikor együtt futnak, Varga mondja be a kilométereket, figyeli az időt és Orbán pulzusértékeit, segít az utcai akadályok kikerülésében, a járdaszegélyre fel- vagy lelépni.

Kabóca itthon nem versenyez látássérült futókkal, nem is igazán tud másról, ezért az épek között indul, sok pozitív tapasztalattal. A futó társak elismerik teljesítményét, a versenyrendezők sem gördítenek akadályt az elé, hogy külön kísérőket, frissítő személyzetet kapjon. Sőt sokan még a nevezési díjat is elengedik neki.

Orbán egyelőre nem tudja, mi várható tőle a paralimpián, neki is új lesz, hogy csak a maratonira készül az edzésein. “Természetesen győzelem a cél, de nem én vagyok a legesélyesebb 12-15 ellenfelem közül, azt tudom, hogy három órán belül ott is illene futnom, de ez a minimum elvárás, egyéni csúcsra törekszem”.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!