Budapest – kalandpark

Varga Benedek Budapesten talált rá a streetfotóra, amikor az egyetemi tanulmányai miatt Pápáról a fővárosba költözött 2012-ben. Fotóin a mindennapi embereket és a mindennapi helyzeteket ábrázolja, azt, ami „csak úgy megtörténik”, miközben az utcákat rója, akár a munkahelyére, akár vásárolni indul. A konceptuális fotó távol áll tőle, képei elkapott pillanatokat örökítenek meg, fotóin nem láthatunk megrendezett jeleneteket.

Eleinte Kálló Péter képei voltak rá nagy hatással, majd a 2011-ben megrendezett André Kertész-kiállítást követően kezdett tudatosan foglalkozni a streetfotózással. Kertész kortársaitól, a hazai streetfotó megalapozóinak tekinthető Benkő Imre vagy Szilágyi Lenke munkásságától a 12 fotóst összefogó BPSPC-ig (Budapest Street Photography Collective) egyenes út vezetett számára.

Varga szoftverfejlesztőként dolgozik, így a fotózás megmaradhatott csak és kizárólag örömfotózásnak, mellyel azokat a pillanatokat hozza közel nézőihez, amik mellett jó esetben elsétálunk. Képeit nem manipulálja, a kiemelt pillanatot a hétköznapok történéseiben keresi és találja meg, közelebb hozva minket, nézőket is a jelenlét tudatosabb megéléséhez. A mindennapok rohanásából kilépve rácsodálkozhatunk arra a valóságra, ami körülvesz minket ebben a hol nyüzsgő, hol kihalt városban.

„A fotográfus képei – a metrókocsi plafonját bámuló gyermek naiv kíváncsiságához foghatóan – megragadják képzeletünket, lapozgatva őket spontán emlékezésre, történetmesélésre késztetnek. Városi életünk nagy részét ilyen köztereken, köztes tereken töltjük, emberek között, magányosan. A streetfotós érzékeny pillanatfelvételei ezekre a budapesti nagyvárosi terekre irányítják a figyelmet. Van-e tipikusan pesti vagy budai ember? Milyen titkaik vannak a budapestieknek? – megannyi feltoluló kérdés, amelyre az utcát járó és azt megfigyelő fotográfustól kaphatunk válaszokat. Varga Benedek szerint a budapesti bizakodó, kedves és barátságos. Talán életkorából és tapasztalatából fakadóan a fényképész az örömteli, boldog, reményteli pillanatokat keresi és örökíti meg” – írja róla Uhl Gabriella a Városháza Kiadónál a Csak képek sorozatban tavaly megjelent kötet előszavában.