Ne röhögjenek ki, tényleg ebből a sitthalomból lesz egyszer a megye egyik menősége

Két és fél év után nemrég újra elutaztam egy városszéli, temető melletti, szemetes, elhagyatott, gazzal benőtt mocsárhoz Heves megyében.

2020 júliusa van, a nap éget, békák brekegnek, Heves városának peremén vagyunk egy hepehupás földúton. Az út végében temető, a másik irányban épületromok és rossz állapotú, mégis lakott házak látszódnak. Egy ócska fotel hever fejjel lefelé a mellettünk lévő nádasban, félig már zöld az algától, traktor pöfög felénk az úton, egy oldalra kilógatott vasszerkezettel vágja maga mellett a gazt, de még ő is manőverezésre kényszerül a hatalmas kerekeivel, hogy kikerülje az út közepén heverő, látszólag minden ráció nélkül odahajított, malomkőszerű, kerek akármit, aminek a pórusaiból már kihajtott a gaz.

Elvileg ez a Vicán-tó (néhol cz-vel írják) széle, némi vizet valóban láthat az, akinek jó helyezkedéssel sikerül átnéznie a nádasos, gazos, zöld növényparavánon nyíló réseken. A helyiek húsz-harminc éve még horgászni jártak ide, most már ez a lehetőség fel sem merül. A kiszáradással-mocsarasodással-elhanyagolással egy időben állítólag elkezdtek mindenféle szemetet odahordani egyesek, volt, aki még döglött kutyát is dobott a vízbe.

2018 februárjában már voltam itt. Akkortájt zajlott egy nagy politikai belháború a megyében. Sokat írtam róla, a lényege az volt, hogy a hatvani polgármester összeveszett egy Hatvanban szintén jól beágyazott akkori fideszes államtitkárral, Szabó Zsolttal, aminek az lett a vége, hogy a fejlesztési pénzek valahogy mindig úgy kanyarodtak Heves megyében, hogy Hatvan nem nagyon kapott belőle, még véletlenül sem.

Ennek lett aztán az eredménye, hogy Heves városa megfogta Szabó Zsolt, akarom mondani az Isten lábát, és gigantikus összeget zsákolt be úgy, hogy még a hivatalos pályázat – és a választások – előtt bejelentette az államtitkár, hogy ő majd hova rakja a pénzt. Az egyik projekt az lett, hogy a lepukkant, 2006 óta zárva lévő helyi strandot a környezetével együtt, azaz Vicán-tavastul, 2,5 milliárdból teljesen felújítják. Hát, valahova tenni kellett azt a sok pénzt, ugye, ha már Hatvanba nem lehet.

„A komplexum átadására 2020 nyarán kerül sor”, írta az újság a helyi nagyemberek bejelentése alapján tavaly, szóval itt most egy hipermodern, csillivilli tavat kellene látnunk, tanösvénnyel, kis szigettel, odavezető cuki híddal, mellette egy vadiúj strandot, felújított kastélyt, uszodákat, parkot, apartmanokat, rendezvénytermet. Jól hangzik, valami ilyesmit kell elképzelni:

Ilyet egyelőre nem látunk, a környék pont ugyanúgy néz ki, mint 2018 februárjában, csak akkor nem volt ennyire zöld a tó. Mármint a tavat és a színét úgy értem, hogy a dzsuvából kinövő növények akkor sokkal sárgásabbak voltak, míg most láthatóan erejük és klorofilljuk teljében vannak. Meg talán az egyik villanyoszlopon nem volt még felszerelve két kamera, mint most, de erre nem mernék megesküdni. Logikusnak tűnik, hogy az ipari mennyiségben ide szemetelők ellen telepítették őket.

Fiatal fiú jön robogóval, csigatempóban, sisak nélkül, tétován lefékez előttünk, és az arcunkba bámul. Kérdezzük, mit tud a fejlesztési tervekről. Semmit. „Mi ki vagyunk zárva az ilyesmiből. Pedig jó lenne már, ha lenne valami itt, hát a szomszéd falvakba járunk strandolni” – mondja. Abban még megegyezünk, hogy egyrészt nemrég bekerítették egy drótkerítéssel és facölöpökkel a strand melletti telket, másrészt ezen a területen friss alapozások vannak, négyet vagy ötöt számolunk, talán ezek lesznek majd a bérelhető kis nyaralók, apartmanok. Kicsit megszakérti még a betonból kikandikáló vízkiállásokat, majd elhajt. Egy középkorú férfi közeledik gyalog, kezében csontok, valamelyik kutyát jött etetni a környező házakhoz, még ő sem tudja, melyiknek adja majd az ebédmaradékot. Itt lakik valamerre, szívesen beszélget, de róla sem mondható, hogy különösebben jól értesült.

Elkezdünk a leendő beruházással szemben lévő házakba becsöngetni, kettőből semmi az eredmény, olyan értelemben, hogy sem egyik, sem másik szomszéd nem tudja, mi és mikor történik majd tőlük 20 méterre, az út túloldalán. „Volt róla szó, igen, de azóta sincs semmi” – mondja egyikük. Másikuk elmeséli, mennyire szeretett a tónál horgászni a párja harminc évvel ezelőtt. Annyit még megtudunk, hogy a tó életében az idei év annyiból különleges, hogy valamiért most nem leégették a nádast, mint szokták, hanem levágták.

Viszont azt elmondják, hogy ha a tónál nem is, a strandról pár hete munkagépeket hallani. Stimmel, a helyi újság is beszámolt róla május elején, hogy elkezdték a bontást az egykori termálvizes, külföldiek által is látogatott, aztán bezárt, évek óta rohadó strand területén. A kerítésen bekukkantva egy munkagépet, egy dömpert és egy embert látunk, amint egy viszonylag szögletes formájú gödrön dolgoznak a letarolt területen. Szerda délben azért óriási energiákat láthatóan nem ölnek az építkezés felgyorsításába.

Sztori a sztoriban a stranddal pontosan szemben lévő ház sorsa. Tábla virít rajta, hogy a Tigázé az épület, és eladná. A neten megtaláltuk a dokumentációját, az úgynevezett információs memorandumot 2011-ből, amelynek pár mondata jól összefoglalja a környék sorsát:

A tárgyi ingatlan eredeti funkciója motel/étterem volt. A strand évekkel ezelőtt bezárt, aminek hatására a közeli éttermek és turisztikai egységek tönkrementek, az ingatlanokat elkezdték árulni. Az eredetileg motelként és étteremként működő ingatlant a TIGÁZ a megvásárlás után ügyfélszolgálati irodává és regionális telephellyé alakította át.

Már nem a Tigáztól, de a ház most is eladó.

Az igazi politikai ínyenceknek pedig a tortán lévő habon lévő koktélcseresznye, hogy az épületet egykor birtokló Tigáz azóta a MET és Mészáros Lőrinc közelébe került. Itt állunk tehát a semmi határában, balra nézünk, EU-s pénzeket kézivezérlő államtitkár, jobbra nézünk, a NER szupervállalkozójának szelleme köszön ránk.

És hogy hogyan áll most a tó 760 millióval induló, végül 530 millióssá lett projektje? Arról már régen letettünk, hogy Szabó Zsolt volt államtitkárt vagy Sveiczer Sándor polgármestert kérdezzük, azt majd akkor, amikor a 2018. februári kérdéseinkre megérkeztek a válaszok. A legutolsó dolog, amit a városi önkormányzat határozatai között találunk, hogy 2018 végén döntöttek arról, melyik tervezőiroda csinálja a terveket. 

A pályázat környékéről úgy tudjuk, ennél frissebb fejlemény valóban nincs egyelőre, a vízjogi engedélyeztetés hatósági malmai őrölnek viszonylag lassan, de leállásról nincs szó. A környékbeliek amúgy is hozzászokhattak a nagyívű bejelentések utáni csúszásokhoz, a tó mellé ugyanis börtön épül majd, de ez is évek óta tolódik, a területen egy kapavágást nem tettek még.

Mindenesetre ha egyszer készen lesz a hipermenő városszéli strand-öko-horgász-fürdő-nyaralóközpont, én tuti visszatérek harmadszorra is.

(Borítókép: Munkagépek a strand területén. Fotó: Rostás Bianka / Index)