Szakítás után elrepülni a Holdra

Azután, hogy a Kasabian közleményben rúgta ki énekesét, Tom Meighant, nehéz a nélküle készült dalokból nem kihallani a szakítást, még akkor is, ha egy-egy dal éppenséggel szerelmes szerzeménynek tűnik. A The Alchemist's Euphoria című új album Alchemist című számában azt énekli Serge Pizzorno, hogy mindezek után el kell engednünk... A hazugságok mögött a hazugságok tovább ragyognak.

Bár a Tom Meighan-ügy alapvetően a bulvárlapokra tartozik, mégsem mehetünk el mellette. Közismert, hogy a részeg énekes bántalmazta a szintén alkoholos befolyásoltság alatt álló barátnőjét, a fejét egy hörcsögketrecnek nyomta, amihez hasonlót Ellis Amerikai psychójában olvashattunk, sőt bottal is ütötte, mindezt látta egy gyerek, aki kihívta a rendőrséget.

A barátnő, Vikki Ager következetesen kiállt amellett, hogy ez egyszeri eset volt, a férfi mindennap bocsánatot kér tőle. Nem is jelentette fel őt, és azóta már össze is házasodtak. Meighant 200 óra közmunkára ítélték, ami nem is olyan súlyos büntetés.

Az igazi büntetés az volt, hogy a zenekar gitárosa és dalszerzője, Serge Pizzorno kirúgatta a Kasabianból, hiába nyilatkozta Meighan, hogy teljes mértékben ő a hibás, és minden felelősséget vállal. Vikki Ager megbocsátott szerelmének, Serge Pizzorno viszont nem. Hogy milyen lesz a gitáros majd frontembernek, az idő eldönti.

Egy tévés show-ban, olyan melegítőben énekelt, hogy a kecskeméti maffiaper során a tárgyalóteremben is komoly tekintélyt vívott volna ki magának. Puzzio nem klasszikus frontember. A hangja sem olyan karakteres, mint Meighané, de amit hallunk, az minden kétséget kizárva Kasabian.

Indie tűzijáték

A The Alchemist's Euphoria borítója is figyelemre méltó. Nem egy alkalommal láttunk már szkafanderszerű maszkokat coveren, ilyen például a Daft Punk kilenc évvel ezelőtt megjelent Random Access Memories című albuma, vagy a Turbonegro Party Animals című 2005-ös lemeze. Persze ettől még lehet eredeti az űr tematikára épített lemez, annak ellenére, hogy idén legalább tíz album játszódik éppen a jövőben.

Az énekesétől megszabadult zenekar új albuma majdnem olyan jó, mint a korábbi lemezeik, még ha nincsenek is rajta olyan ötcsillagos slágerek, mint az Underdog, a Club Foot, L.S.F., Shoot The Runner vagy éppen a You're In Love With a Psycho. Ugyanakkor szerepel itt néhány négycsillagos dal, ami pont elég lesz a túlélésre, és arra, hogy sorra kapja majd a zenekar a fesztiválmeghívásokat. Az ALCHEMIST, az ALYGATYR, SCRIPTVRE is az év nagy slágerei, ugyanakkor semmi meglepetés nincs a lemezen, ugyanaz a Hacienda house-ból és a brit popból kikelt indie tűzijáték van itt is, mint a korábbi lemezeken.

Rockerek az űrben

Egy olyan világűrben zajló rave partyn vagyunk, hol a földre hulló ecstasytablettákra John Lennon és Ian Brown arcképének sziluettjét nyomták. A zenekar hetedik lemezén erősebbek az elektronikus hatások, a zajok, effektek, mint a korábbiakon, van itt kozmikus house, Prodigyre emlékeztető elektromos sokkolók, autotune hatású hiphop, szintipop, filmzenés hangszerelés, sci-fi rave, focihimnusz, Jack White-féle karcos ősrock, nyomokban brit pop, és talán sok is ennyi hatást integrálni egy lemezre.

A Kasabian mindig is az elszalasztott lehetőségek zenekara volt, simán lehetett volna belőlük az Oasis után a nagy nemzedéki formáció. Tele volt a padlásuk hatalmas himnuszokkal, korszerűbbek voltak, mint az Oasis, jól keverték a szezont a fazonnal, mégis elmaradt nagy áttörés, talán mert a 2004-es bemutatkozó albumuk némileg megkésett volt a The Strokeshoz képest, és a 2000-es évek new wave robbanásakor már nem születtek olyan bandák, amelyek megadták volna a nagy nemzedéki illúziókat, a kontinentális státuszokat.

A Kasabian megérdemelte volna, és ez kiolvasható volt Meighan nyilatkozataiból, és tényleg: a zenekar sosem volt a helyén, és sokkal jobb banda volt annál, hogy mondjuk Liam Galagher előtt játszanak Knebworthben. (A Kashabian háromszor volt headliner a Szigeten is – 2011, 2015, 2017) –, de ennél is fontosabb, hogy azon kevés friss indie-rock zenekar közé tartoztak, akiket meg mertek hívni önálló Pecsa-koncertre is, még 2007-ben.)

A leicesteri rockerek űrutazása túlzsúfolt és trendi, inkább Spotifyon érdemes hallgatni a kocsiban, mint otthon egy minőségi hangrendszeren. Az újrakalibrálás sikerült, működik az is, amikor azt énekli Serge Pizzorno a Rocket Fuel című slágerben, hogy te vagy az üzemanyag a rakétámban, de nekünk ez a súlytalanság állapotához még kevés.

Kasabian: The Alchemist's Euphoria

Sony/Columbia, 40 perc, 14 szám