18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Péntek esti láz

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Petya, Karesz, két jó barát, együtt issza búját, s borát. A mondás, persze, nem így van, ám miután Petya kitalálta, hogy a kocsmában ezúttal tegyenek úgy, mintha idegenek volnának, és beszéljenek lengyelül, úgy érezték, miért ne szólhatna így.

Karesz ugyan egy büdös szót nem tudott lengyelül, és mint kiderült, Petya sem, azon a péntek estén mégis úgy léptek be a Béke úti kocsma ajtaján, mintha nem is a közeli munkásszállón öltöztek volna italozáshoz.

Dozsderebsem, mondta Petya, amikor a pulthoz állt, Karesz meg bólogatott, bár fogalma sem volt, miért. Talán félelemből, mert a söntésnél már ott álltak a szenesek. Aznapra letették a munkát, szénporosan, koromfeketén vedeltek. Főleg sört meg pálinkát, máskor meg pálinkát és sört. A szenesek, a munkásosztály csúcsragadozói dölyfösen pöffeszkedtek. Őket mintha a Minótaurosz nemzette volna: vékony láb, keskeny csípő, az öv fölött szárnyként nyílt a hátuk, de olyan szélesre, hogy arra ráfért volna Kádár János portréja is, amint éppen a szövőüzem dolgozóival találkozik. De a szenesek nem ezért voltak félelmetesek. Inkább azért, mert hét-nyolc sör után egymást is könnyedén szétütötték, csak úgy barátságból – nem úgy, mint más vendégeket. Őket szórakozásból.

Pivovizski pozsemor, doplá flazskuju, hadarta Petya, és a forintot pontosan számolta a pultra, mert érezte, hogy nyurga szobafestő-mázolóként mégsem volt jó ötlet beszépelegni a szenesek közé. Karesz kontrázni próbált a maga halandzsás képzetével, és valami olyasmit mondott, hogy dzsundolkulu barzsóni, ami szerinte annyit jelentett, hogy köszönjük szépen. A sört eléjük tették, habja a pultra folyt. Éppen nekiláttak volna, már a korsó fülét fogták, amikor két szenes kivált a pokol falkájából.

Farkasvigyorral az arcukon közeledtek, és azt ordították, hogy idegenek itt nem isznak semmit. Előbb Petya visított fejhangon, majd Karesz vonyított. Testük elemelkedett a padlótól, és a korsó fülét markolva átrepültek a kocsmán. A járda kövén feküdve már azon tűnődtek, hogy ebből a korsóból a munkásszállóra is elkelne néhány darab. Az ugyanis kizárt, hogy ezt a szárnyalást repedés és törés nélkül megúszták.

Még ott, fektükben eldöntötték, hogy soha többé nem beszélnek lengyelül. De nem azért, mert nem tudnak, hanem mert a jó habos sört állva illik inni, nem pedig az angyalföldi flaszteren elnyúlva.

Nadrágjukat leporolva átsétáltak az úton, beültek a szemközti csárdába. Halászlevet kértek, hozzá friss kenyeret vágattak, majd, hogy megédesítsék a Szenes kocsma keserű kortyait, a Szegedi úti női munkásszálló épületéhez sétáltak. Nem siettek, pedig már jócskán benne voltak az estében. Tudták, a munkásszálló ablakában, jó időben, akár éjfélig is kint könyökölnek a lányok. Erős csontozatú, széles csípőjű, izmos tenyerű nők laktak ott, akik éppúgy szerették a péntek estét, mint a Béke úti férfimunkásszálló lakói. A péntek estékben ugyanis benne remegett a feledés és az öröklét ígérete. És fiatalon ki ne szeretne úgy áldozni a remény oltárán, hogy közben ne akarna belehalni a gyönyör pillanatába? Vagy a pillanat gyönyörébe.

Petya és Karesz úgy nézett fel az ablakokra, mintha az újságok társkereső rovatát böngészné. A nők meg úgy bámultak a két legényre, mintha a herceg jött volna értük. Petya a második emeletről választott, Karesz az elsőről, de az is lehet, onnan esett rájuk a választás.

Azon a pénteken Petya jobbra, Karesz balra sétált a patakparton, majd miután visszatértek a szobájukba, végignyúltak az ágyon. A mesét Petya kezdte, majd Karesz következett, és ahogy a nyolcfős körlet minden ágyának matraca megsüllyedt, türelmesen végighallgatták illékony boldogságuk történetét. Az sem zavarta őket, hogy tudták, hogy olyan könnyedén hazudtak szépséget és szerelmet, ahogyan arra csak az ember képes. Az olyan ember, aki tele van vággyal és vágyakozással.

Hajnalban könnyű álom szállt rájuk. Betakarta őket, mintha paplan volna, és hagyta, hogy elképzelt világában mindenki úgy élhessen, ahogyan szeretne. Álmában Petya lengyelül beszélt, pedig akkor sem tudott. Karesz meg nyitott szemmel bámulta a plafont, és arra gondolt, hogy már csak egy év, és felszabadul. Elköltözik innen. Háza lesz a Gellért-hegyen vagy Zugló valamelyik csöndes utcájában; feleséget is talál, de nem olyan tenyeres-talpas malterlaboránst, mint aki esténként az ablakban könyököl, hanem finomat és puhát, mint az álom, ami már hetek óta nem jött a szemére.

Dunaújváros, 1961. szeptember 4. A portás nyújtja át egy lakónak a kulcsokat a Dunai Vasmű 220 személyes, új munkásszállójában. Ez az első munkásszálló, melyben kizárólag kétágyas szobák vannak és mindegyikhez külön mosdófülke tartozik.
Dunaújváros, 1961. szeptember 4. A portás nyújtja át egy lakónak a kulcsokat a Dunai Vasmű 220 személyes, új munkásszállójában. Ez az első munkásszálló, melyben kizárólag kétágyas szobák vannak és mindegyikhez külön mosdófülke tartozik.
Fotó: Tormai Andor / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1959. július 18. Hegedűs Imre gépkezelő (b) átadja a szappant Imre József asztalosnak az Építésügyi Minisztérium 45. számú Építőipari Vállalata Frangepán utcai munkásszállójának zuhanyzójában.
Budapest, 1959. július 18. Hegedűs Imre gépkezelő (b) átadja a szappant Imre József asztalosnak az Építésügyi Minisztérium 45. számú Építőipari Vállalata Frangepán utcai munkásszállójának zuhanyzójában.
Fotó: Marosi László / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1977. november 10. A Ferencvárosi pályaudvar vidéki dolgozói korszerű munkásszállóba költöztek. A 402 személyes szállodának könyvtára, klubja, tv-s játékszobája, valamint 200 adagos konyhája van. A képen: az egyik hálószobában.
Budapest, 1977. november 10. A Ferencvárosi pályaudvar vidéki dolgozói korszerű munkásszállóba költöztek. A 402 személyes szállodának könyvtára, klubja, tv-s játékszobája, valamint 200 adagos konyhája van. A képen: az egyik hálószobában.
Fotó: Benkő Imre / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1980. február 20. Egy fiú rexezik, néhány férfi olvas az Építőipari Szolgáltató Vállalat 1040 fős, 160 millió Ft-os beruházással megépített új munkásszállóján, a békásmegyeri lakótelepen.
Budapest, 1980. február 20. Egy fiú rexezik, néhány férfi olvas az Építőipari Szolgáltató Vállalat 1040 fős, 160 millió Ft-os beruházással megépített új munkásszállóján, a békásmegyeri lakótelepen.
Fotó: Balaton József / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1988. szeptember 8. Sakkparti a Kerepesi úti munkásszálló aulájában (X. kerület, Kerepesi út 87.)
Budapest, 1988. szeptember 8. Sakkparti a Kerepesi úti munkásszálló aulájában (X. kerület, Kerepesi út 87.)
Fotó: Demecs Zsolt / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1988. szeptember 8. Bajusznyírás a Kerepesi úti munkásszállón (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Budapest, 1988. szeptember 8. Bajusznyírás a Kerepesi úti munkásszállón (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Fotó: Demecs Zsolt / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1988. szeptember 8. Fésülködő munkás a Kerepesi úti munkásszállón (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Budapest, 1988. szeptember 8. Fésülködő munkás a Kerepesi úti munkásszállón (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Fotó: Demecs Zsolt / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1988. szeptember 8. Ételét viszi egy férfi a Kerepesi úti munkásszálló folyosóján (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Budapest, 1988. szeptember 8. Ételét viszi egy férfi a Kerepesi úti munkásszálló folyosóján (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Fotó: Demecs Zsolt / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1988. szeptember 8. Tévét néző férfi a Kerepesi úti munkásszálló egyik szobájában (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Budapest, 1988. szeptember 8. Tévét néző férfi a Kerepesi úti munkásszálló egyik szobájában (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Fotó: Demecs Zsolt / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1988. szeptember 8. Pihenő lakó a Kerepesi úti munkásszálló egyik szobájában (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Budapest, 1988. szeptember 8. Pihenő lakó a Kerepesi úti munkásszálló egyik szobájában (X. kerület, Kerepesi út 87.).
Fotó: Demecs Zsolt / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1988. szeptember 8. Söröző munkás a Kerepesi úti munkásszálló folyosóján (X. kerület, Kerepesi út 87.)
Budapest, 1988. szeptember 8. Söröző munkás a Kerepesi úti munkásszálló folyosóján (X. kerület, Kerepesi út 87.)
Fotó: Demecs Zsolt / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1990. szeptember 17. Vietnámi vendégmunkásnő ül az ágyán a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat (PFV) lőrinci gyáregységének munkásszállóján. A gyárban dolgozó 180-200, képesítés nélkül érkező vietnámi 2-3 év múlva szakmunkásként térhet haza.
Budapest, 1990. szeptember 17. Vietnámi vendégmunkásnő ül az ágyán a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat (PFV) lőrinci gyáregységének munkásszállóján. A gyárban dolgozó 180-200, képesítés nélkül érkező vietnámi 2-3 év múlva szakmunkásként térhet haza.
Fotó: Talum Attila / MTI Nemzeti Fotótár

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport