A Legyen ön is milliomos! legnagyobb botránya egy szuper sorozat lett

Annyira bombabiztosnak tűnik a Legyen ön is milliomos! című kvízjáték formátuma, hogy csoda, hogy vannak, akik meg merték lépni, hogy kijátsszák. Vagyis az igazság az, hogy ez nem teljesen biztos, lehet, hogy nem játszották ki egyáltalán, csak éppen egy csomó, nagyon gyanús körülmény játszott össze úgy, hogy Charles Ingram 2001-ben elsétált az egymillió fontos főnyereménnyel a műsor eredeti, brit változatában. Vagyis ez sem teljesen igaz, hiszen Ingram csak azt hitte, hogy elsétált, miközben a háttérben a műsor készítői őrülten keresték a megoldást arra, hogyan lehetett az, hogy ez a furcsán viselkedő, a válaszait látszólag ok nélkül változtató, nyilvánvalóan semmilyen különleges szakterülettel rendelkező őrnagy bezsebelt ennyi pénzt. Aztán meghallották a köhögést a háttérben.

A Kvíz Nagy-Britannia, de valószínűleg az egész világ egyik legérdekesebb kvízműsoros botrányát dolgozza fel, ami ha az egyik oldalról nézünk, egyértelmű csalás, a másik oldalról nézve pedig egy ártatlan ember meghurcolása. 2001-ben Charles Ingram – miután a sógora és a felesége is részt vett a műsorban – bejutott a Legyen ön is milliomos! székébe. Ingram az első napján egy szerencsétlen mázlistának tűnt, de minden kérdésre tudta a választ. Amikor visszahívták, mintha megváltozott volna: a válaszokat úgy találta el, hogy gőze nem volt, kicsodák vagy micsodák a lehetőségek, sőt, ő maga is teljesen értelmetlenül váltogatott az opciók között, és az utolsó pillanatban mindig eltalálta a helyeset.

Eljutott a fődíjig, de nem volt egyedül, ott volt a közönségben, illetve a szereplésben reménykedő játékosok között felesége, Diana, és egy wales-i egyetemi előadó, Tecwen Whittock, akik a vád szerint köhögéssel segítettek Ingramnak elérni az egymillió fontot, egyszerűen köhintettek egyet, amikor a férfi sorolta az opciókat, és a helyes válaszhoz ért. A kérdéses két adás nem ment le a tévében, az Ingram-házaspárt letartóztatták, miközben a tradicionálisan kegyetlen brit bulvársajtó elkezdte támadni őket, az utcán nem mehetettek nyugodtan végig, a gyerekeiket vegzálták, a kutyájukat lelőtték. Enyhe ítéletet kaptak, de a nyugodt életüknek örökre lőttek, ők lettek a közvélemény szemében a köhögős őrnagy és felesége, akik megpróbáltak egymillió fontot lenyúlni mindenki szeme láttára.

Az Ingram-botrányról még 2015-ben jelent meg a Bad Show: The Quiz, The Cough, The Millionaire Major (Rossz műsor: A kvíz, a köhögés, a milliomos őrnagy) című könyv, aminek az írói először megpendítették azt, hogy mi a helyzet akkor, ha a házaspár ártatlan. Ugyanis lehet, hogy Whittock és Diana Ingram 19 jól időzített köhögéssel segítették a férfit, de az egész műsor során összesen majdnem 200 köhögést vettek fel a műsor mikrofonjai, többet akkor, amikor a rossz válaszokat mondták. Honnan tudta Ingram, hogy melyik köhögésre kell hallgatni? Találkozott egyáltalán Diana Ingram és Whittock valaha? És hogy nem vett ebből észre semmit a műsorvezető, Chris Tarrant? A Bad Show-könyvből James Graham írt egy színdarabot, amiből most az eredetileg a kvízműsort is adó ITV készített egy háromrészes minisorozatot, ami pont ezt a vékony vonalat járja az egyértelmű csalás és a szerencsés véletlenek között.

Vicces, hogy pont az a csatorna készítette ezt a sorozatot, amit gyakorlatilag átvertek Ingramék nem egészen húsz évvel ezelőtt, de az ITV eddig is kisajtolt mindent a sztoriból, amit csak lehetett, nem sokkal az eset után a csalásról készült dokumentumfilmet is ők sugározták, nézőcsúcsokat döntve. És most, 2020-ban egészen naivnak tűnik az elképzelés, hogy egy egész ország, majd később az egész világ rápörgött valami olyan egyszerű dologra, mint a Legyen ön is milliomos!, ami nagyjából annyiból áll, hogy egy ember egy kérdés négy lehetséges válaszából kiválaszt egyet. De a műsor vonzereje több dologból állt össze.

Először is ott volt a szimbolikus méretű nyeremény, ami Nagy-Britanniában addig hallatlan volt. Ezt a Kvíz főcíme jól össze is foglalja, addig a tévében mikrosütőt, meg edénykészletet lehetett nyerni, nem ekkora pénzt. A másik a rizikófaktor volt, hiszen minél tovább jutott el a versenyző, annál nagyobb összeget bukhatott, ezért is volt a kvíz eredeti címe Cash Mountain, azaz Pénzhegy, mert a gyártók elképzelése szerint ez a küzdelem olyan volt, mint a hegymászás. A harmadik, talán legnagyobb vonzerő pedig a feszültségkeltés volt: a székek kényelmetlenek voltak, a fények drámaiak, a hangok pedig úgy dübörögtek, mint kevés másik vetélkedőben. A rizikó és a feszültség miatt érdemes volt leülni a tévé elé, a pénznyeremény pedig a játékosoknak volt vonzó. Annyira, hogy a versenyzők előzetes válogatását kiismerte egy csapat, és elkezdték százalékért cserébe felkészíteni azokat, akik szerették volna megméretni magukat a játékban.

A Kvíz főszereplői Charles és Diana Ingram, de nagyon sokat dob a minőségén az, hogy betekintést nyújt abba, hogyan finomhangolták a műsort, és hogyan alakult ki a rajongóknak az a rétege, akik a rendszer kiskapuit megtalálták, és kíméletlenül próbáltak besurranni rajta. Nekem a Milliomos! csak egy kvízműsor volt, amit lehetett nézni este a tévében, lehetett hangosan kiabálni a helyes választ, vagy éppen ordítozni elég egyoldalúan Vágó Istvánnal, hogy már megint beleviszi szerencsétlen játékost a zsákutcába, de a Kvíz elég jól megmutatja, hogy mekkora jelenség volt: a tévében és Nagy-Britannia utcáin egyaránt.

A háromrészes sorozat, ami egyhuzamban sem több két és fél óránál, nem vállalkozik különösebb mutatványokra, egyszerűen be akarja mutatni, hogyan lehet egyszerre két olvasata ennek a történetnek, és hogyan illik bele az egyik vagy másik megfejtés abba, ahogy a brit társadalom működik. Ha Ingramék tényleg csaltak, akkor egy nagyon fifikás, körmönfont, de mégis amatőr módját választották a csalásnak. Ha pedig nem, akkor egyszerűen meghurcoltak a műsorgyártók és a hatóságok valakit, aki egy picit gyanúsnak tűnt. Pedig még csak nem is ő volt az első, aki milliomos lett a műsorban. (Itt amúgy meg lehet nézni Ingram szereplését a műsorban, ami végül nem került adásba.)

A Kvíz-t Stephen Frears rendezte (Veszedelmes viszonyok, A királynő), aki mindig megtalálja a módját annak, hogy furcsán érezzük magunkat azoknál a jeleneteknél, amik a műsor forgatásán készültek. Az ember ugyanis annyira hozzá van már szokva a Milliomos! díszletéhez és plánozásához, hogy egészen meghökkentő, amikor megváltozik egy kamera szöge, vagy a szereplőt érő világítások. A színészek mind remekek, még úgy is, hogy teljesen különböző stílusban játszanak, míg Michael Sheen (Masters Of Sex) a műsorvezető Chris Tarrant szerepében egyértelműen beleveti magát minden egyes tikkelésbe, hangsúlyba és szájmozdulatba, addig Matthew MacFadyen (Utódlás) nem adja vissza egy-az-egyben Ingram habitusát.

Ami azt hiszem, hogy lehetetlen is, hiszen ki az ördög tudja, hogy mi járt a fejében annak az embernek, azon kívül, hogy egy zavarban lévő, logikai bakugrásokkal gondolkodó versenyző volt. Ugyanennyire rébusz marad Sian Clifford (Fleabag) is, aki a kvízrajongó Diane-t játssza, és aki potenciálisan belerántotta Charles-t az egészbe. Szerencsére James Graham forgatókönyve végig csak lebegteti az értelmezéseket, jeleket mutat, de konkrét bűnjeleket nem. Nem látjuk, ahogy a szereplők kifundálják a köhögést, ahogy mesterkednek együtt, és ahogy eldöntik, hogy végül kifosztják az ITV-t.

Ha a Kvíz-re azt gondoljuk, hogy valami olyasmi lesz, mint az Ocean's Eleven, akkor csalódni fogunk. Mert az Ocean's Eleven végén sosem volt vita tárgya, hogy George Clooney és bandája kipakolta azt a kaszinót. Az egyik legszórakoztatóbb rész az egész sorozatban, amikor a felvétel után összeülnek a tévés fejesek, és próbálják eldönteni, hogy mi is történt valójában. Lopás az egyáltalán, ha egy kvízműsorban történik, és még nem kapták meg a nyereményt? Ugyanannyira beszédes az, ahogy nem mindig szándékosan, de a műsorkészítők elkezdik manipulálni a felvételeket, hogy minden annak az elméletnek feleljen meg, hogy Ingramék csaltak. De ha manipulálni kezdik a valóságot, akkor nem csalnak ők is?

A Kvíz-t milliók nézték, amikor tavasszal debütált Nagy-Britanniában, és ezt nem feltétlenül a koronavírus számlájára kell írni (paranoiásoknak mondom: ebben a sorozatban nagyon-nagyon sokat köhögnek), hanem annak, hogy az egész annyira bizarr és megfejthetetlen, hogy még húsz évvel később is bőven érdekelheti az embereket. Abban az országban Ingramék olyan botrányhősök lettek, akiket újra és újra elő lehetett venni, de néha maguk szolgáltatták az okot – Charlest pár évvel a botránya után elítélték biztosítási csalásért, amiért hazudott egy betörésről. De azt még mindig fenntartja, hogy ott, a székben tudta a helyes válaszokat.

A Kvíz július 11-től látható az HBO műsorán.

(Borítókép: Sian Clifford és Matthew Macfadyen mint Diana és Charles Ingram a Kvíz című sorozatban. Fotó: HBO.)