Száguldó apokalipszisvonaton is dübörög a kapitalizmus

2013-ban, hat évvel azelőtt, hogy Oscar-díja nyert volna az osztályharcról (is) szóló, csavaros, szórakoztató és remekül összerakott Élősködőkkel, Pong Dzsunho megrendezte a megrendezhetetlent, a szexuális zaklatásba belebukott Harvey Weinstein cégének egyik utolsó nagy dobását, a Snowpiercer című disztópiát. A film alapja egy francia képregénysorozat volt, melynek első, Le Transperceneige című részét 1982-ben adták ki (ezt 1999-ben, 2000-ben és 2015-ben követte még három rész), és arró szólt, hogy az ember addig okoskodott a globális felmelegedéssel kapcsolatban, míg tökéletesen szét nem verte a a bolygót (értsd: konstans jégkorszak köszöntött be), és akik megmaradtak,

És mivel a disznók egyenlőbbek itt is, a szerelvényen belül ugyanúgy vannak prolik és arisztokraták, és persze forradalmak is. A film elég mostoha sorsa (Weinstein ki akart vágatni belőle 40 percet, nem költött a marketingre, stb.) ellenére kultklasszikus lett, a Netflixen most is látható Chris Evans, John Hurt, Ed Harris, Octavia Spencer, Jamie Bell és Tilda Swindon főszereplésével.

A tévés jogokat 2015-ben vették meg és 2017-ben már a pilotepizódot forgatta a TNT nevű amerikai kábelcsatorna Josh Friedman (Terminator: The Sarah Connor Chronicles) forgatókönyvéből, Scott Derrickson (Doctor Strange) rendezésében. Aztán kezdődött a kálvária, a pilot nem jött be a tévének, Friedman kiszállt, mert a TNT féle irány neki nem jött be, Derrickson meg nem volt hajlandó újraforgatni a pilotot, így kirúgták. A Snowpiercert eredetileg 2019-ben mutatták volna be, de a pilotot 2018-ban teljesen újraforgatták (egy jelenet sem úszta meg), és ugyan tavaly májusra már csak az utómunka volt hátra, mégis vártak egy évet a bemutatóval. Az eredeti szereplőgárdából senki nincs benne, Jennifer Connelly, Daveed Diggs, Mickey Sumner, Alison Wright, Susan Park, Katie McGuinness, Sam Otto és Mike O'Malley a főszereplők.

A mozifilmet rendező Pong Dzsunho executive producerként tűnik fel a stáblistán, ami kábé annyit jelent hogy kapott némi pénzt, cserébe nem szólt bele a történetbe, ami a filmjének nem folytatása és nem is remake-je, hanem egyfajta újragondolása. Ez praktikusan annyit tesz, hogy az alapfelállás a vonattal, a hideggel és a kasztokra osztott utaslistával megáll, de ezen túl csak a terminológiát és pár ismerős apróságot emelték át a mozifilmből. Ami egyébként nem olyan nagy baj, csak azok kedvéért jelzem előre, akik azt várják, hogy a sztori az ismert mederben haladjon. Nem abban halad, mert az egy tízrészes történethez nem lenne elég, nemhogy egy több évadra tervezetthez (a második évad forgatásából kb. másfél hét volt hátra, amikor a koronavírus-járvány miatt leállították). És mi az, amit ha nagyon akarunk, egy évadon át húzhatunk?

A vonaton ugyanis megölnek valakit, és mint egy Agatha Christie-regényben, itt sem szállhatott ki a buliból, szóval fent van a fedélzeten, és elkapható, csak éppen annak idején, amikor a szerelvényre jegyeket árult annak építője, Mr. Wilford, a profitmaximalizálás volt a lényeg, és nem az ésszerűség, azaz rendőr túl sok nem került fel a fizető utasok közé (bezzeg prostik és new age guruk annál többen). A vonat biztonságáról egykori futballisták és megfelelően agresszív gyökerek gondoskodnak, egy elsőre sem egyszerű gyilkosság kinyomozása pedig meghaladja a képességeket. Ilyenkor jönnek jól a vonat utolsó vagonjainak lakosai, a potyautasok, akik induláskor rohamozták meg a szerelvényt, és akik között van mindenféle foglalkozású - és főhősünk, Layton, pont gyilkossági nyomozó. Az ügy szövevényes, elviszi a sztorit a szerelvény minden részébe, a második rész végéig megismerjük a bulinegyedet a prostikkal és drogfüggőkkel, és az is kiderül, mi lesz azokkal, akiket valamilyen bűncselekményért elítélnek. Szépen kibomlik, honnan van a kaja, és mivel jár, ha valaki a lavinával oldalba kapott szerelvényen rosszkor hadonászik egy ösztökével, mi nem stimmel a vezetőséggel, ki kísérletezik az utasokon,

És ez a baja ennek a sorozatnak. A gyilkossági ügy csak arra jó, hogy Layton szabadon deríthesse fel a többi osztályt és szervezkedhessen, mert ha nem hátráltatják a nyomozásban, a harmadik részre elkapja a gyilkost. Sok jelenet kínosan idegesítő, azok, melyekben a résztvevők a mi kedvünkért folytatnak expozíciós beszélgetéseket, és nyilvánvaló dolgokat darálnak le, mert az alkotók lusták voltak inkább valami vizuálisan stimulálóbb megoldást választani. A proli szakaszok nyomora stimmel és illik is a sorozat hangulatához, viszont minél előrébb haladunk, annál valószínűtlenebb az egész, és hihetetlenebb az alapkoncepció, pedig az egész hóbelevanc (a kihagyott ziccer a címadásnál) működését is megismerhetjük.

Akikkel semmi baj nincs, azok egyrészt a színészek, különösen Jennifer Conelly, akire ráírták ezt a szerepet (mármint szó szerint) és Daveed Diggs, de a Bess nevű rendőrnőt alakító Mickey Sumnerre és a főrendőrt hozó Mike O'Malley-re, vagy Alison Wrightra sem lehet panasz. A zene, amit a Battlestar Galactica óta szupersztár Bear McCreary jegyez, nagyon sokat dob a hangulaton, ahogy a kameramunka és a trükkmesteri munka is. Utóbbinál egyedül a külső felvételek okozzák a problémát: a tévés büdzsébe egyszerűen nem fér bele, hogy a fizika stimmeljen a jelenetek alatt, miközben mindez a zárt térben, zöld háttér előtt működik.

nem ellőve két-három évadra elegendő sztorit B- és C-szálakra, hanem mondjuk 6-8 részes évadokra elosztják őket, és hagynak maguknak időt a karakterek építésére és az eredeti filmből megörökölt, de istenigazából csak a nyűgnek feldolgozott osztályharc kérdésének rendes feldolgozására. Mert azt lássuk be, hogy van miről beszélni.

Hol látható: Snowpiercer, Netflix, új epizódok vasárnaponként

(Disclaimer: a sorozat epizódjait a cikk írója feliratozta)