Az álhírgyártók már nem szégyenkeznek, büszkén vállalják magukat

Próbálkoztam már én is az álhírekkel. Már nem emlékszem. Volt pár dolog. Igen, negatív is lehet a következmény. És akkor? Ezt mondom: és akkor? Mi ezzel a baj? Mindig is úgy álltunk hozzá ebben az országban, hogy hagyjuk, hadd terjedjen el, hadd ítélkezzenek. A veszély ellenére is.

Jack Burkman washingtoni politikai lobbista szavaival indul az HBO új dokumentumfilmje, Az igazság nyomában: Félretájékoztatás és az álhírek ára (After Truth: Disinformation and the Cost of Fake News), amely a fake news, vagyis az álhírek terjedését, ennek következményeit járja körül. Hogy Burkman pontosan hogyan “próbálkozott” az álhírekkel, az csak később derül ki a filmből egy megdöbbentő és minden elemében szürreális sajtótájékoztató keretében.

Andrew Rossi dokumentumfilmje esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy az elmúlt pár évben, jellemzően 2016 óta hogyan terjednek egyre nagyobb mértékben az álhírek, kik állhatnak ennek a hátterében, és hogyan befolyásolja mindez a mainstream médiát, a közvéleményt, a közgondolkodást.

A magyar nézőknek azért lehet különösen érdekes Az igazság nyomában: Félretájékoztatás és az álhírek ára, mert a filmben bemutatott esetekről ugyan beszámolt a hazai sajtó, így az Index is, mégsem váltak széles körben ismertté. Arról természetesen a magyar közönség is sokat hallhatott, olvashatott, hogy az álhírek hogyan befolyásolták a 2016-os amerikai elnökválasztás eredményét, milyen szerepet játszhattak Trump győzelmében, de a film többi esettanulmányában bemutatott történet itthon nem vált igazán beszédtémává.

Ezek

• az úgynevezett Pizzagate,
• Seth Rich, a Demokra Nemzeti Konvenció 27 éves alkalmazottjának meggyilkolása,
• a Jade Helm 15 hadgyakorlat körül kialakult helyzet,
• és a 2016-os elnökválasztás orosz beavatkozását és Donald Trump kampányának esetleges érintettségét vizsgáló Robert Mueller volt különleges ügyész “szexbotránya”.

Nehéz eldönteni, hogy melyik eset abszurdabb és elkeserítőbb, de a dokumentumfilm a Pizzagate-nek szenteli a legtöbb időt. 2016 decemberében egy fegyveres férfi berontott a washingtoni Comet Ping Pong nevű étterembe, mert komolyan azt hitte, hogy Hillary Clinton gyerekmolesztáló szeánszokat tart a pincében. A pizzázó, mint a neve is mutatja, egy olyan hely, ahol nemcsak enni, hanem pingpongozni is lehet, ezért rengeteg család, sok gyerek is látogatja. Akkor is családokkal volt tele, amikor a fegyveres bement. A férfi, miután nem talált gyerekmolesztálókat a pincében, összezavarodott, a rendőrök lefegyverezték, szerencsére senki nem sérült meg.

De hogy juthatott el egy ekkora képtelenség odáig, hogy Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója, Michael Flynn fia is terjesztette? Az igazság nyomában lépésről lépésre mutatja be, hogy Hillary Clinton kampányfőnökének, John Podestának kiszivárgott emailjeiből, melyekben pizzázásokról és a washingtoniak kedvelt helyéről is szó esett, mi vezetett a Reddit és különösen a 4chan bugyrain át oda, hogy az emberek egy nem is olyan elhanyagolható része elkezdte elhinni, hogy egy Hillary Clintonhoz kötődő pedofilhálózat gyerekeket bántalmaz egy pizzázó pincéjében.

Ami pedig a Robert Mueller esetét illeti, itt még a kulisszák mögé is beleshetünk. A fent idézett Jack Burkman republikánus lobbista ugyanis aktív részese volt annak, hogy minél többfelé elterjedjen, hogy a volt különleges ügyész szexuálisan bántalmazott egy nőt egy hotelben a hetvenes években. Csakhogy a sajtótájékoztatón, ahol a nő a nyilvánosság elé állt volna a vádakkal, és ahova a teljes amerikai médiaelit elment, nem jelent meg semmilyen áldozat. "Megijedt a fenyegetésektől" – közölte Burkman, bár arra nem tudott válaszolni, hogy ki tudta megfenyegetni a nőt, akinek a nevét sem ismeri senki. A bohózattá fajuló sajtótájékoztató után Burkman mégis elégedett: igaz, hogy semmi nem nyert bizonyítást, hogy az újságírók körberöhögték az egészet, de kit érdekel, hiszen eljöttek.

Nem ő az egyetlen büszke álhírgyártó: egy demokrata aktivista szintén büszkén meséli el, hogy miként járult hozzá Doug Jones győzelméhez a 2017-es alamabai szenátorválasztáson azzal, hogy elterjesztette republikánus ellenfeléről, hogy annyira konzervatív nézeteket vall, hogy visszahozná az alkoholtilalmat az államban. “Nyilván a választók csak egy nagyon kis százalékát tudta befolyásolni egy ilyen képtelenség, de Jones is csak nagyon kicsivel, mintegy 20 ezer szavazattal nyert” – összegzi elégedetten.

Az igazság nyomában sokféle eset bemutatásán túl igyekszik egy nagyobb keretbe is belehelyezni az eseményeket. Ez azonban nem sikerült igazán, mert azontúl, hogy belenézhetünk Mark Zuckenberg Facebook-alapító szenátusi meghallgatásába, és meghallgatjuk néhány, a Facebook álhírekkel kapcsolatos politikájával erősen kritikus szakértő véleményét, nem jutunk többre. Az igazság nyomában valószínűleg sorozatként jobban működött volna, mint önálló filmként. Az egyes esetek önmagukban is megértek volna egy-egy részt, és akkor a nagyobb kép felrajzolására is jutott volna idő. De Andrew Rossi így is elismerésre méltó munkát végzett, nagyon jó lenne megnézni egy hasonló gyűjtést magyar esetekből is.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!