A török kori Budára repít vissza A pozsonyi csatát is jegyző csapat új animációs filmje

2022.06.30. 09:52
Az alkotók egy több száz milliós mozifilm és egy számítógépes játék előfutárának szánták fénykarcolatukat.

Négymillió forintos magántámogatásból csaknem két és fél évig készült az a török kori Pest-Buda utcáit bemutató trailer, amelyet a Baltavári Tamás történész vezette E-History Történelmi Animációs Egyesület, illetve a Hyperion Interaktív Oktatásfejlesztő Kft. készített el. Érdemes megemlíteni, hogy ez a vállalkozás alkotta meg két évvel ezelőtt azt A pozsonyi csata című animációs filmet, amelynek történelmi hitelességét sokan megkérdőjelezték, grafikai kivitelezését pedig még többen kritizálták.

Most sem hibátlan

A csoport új filmje bár most egy semlegesebb téma felé fordult, ám ennek az alkotásnak is vannak hibái. Az elméleti rekonstrukció ugyanis nem mindenhol vette figyelembe az ásatások eredményeit, a topográfiai adatokat és a korabeli metszeteket. Jó példa erre 1:15-nél a mai Külügyminisztérium helyén álló Kakas-bástya zömök kialakítása, holott Végh András történész monográfiáiból tudjuk, hogy az akkor Büjük városrésznek hívott Vízivárost északról lezáró bástya ekkor nem rondella, hanem egy nagy méretű ágyútorony volt, amely előtt a XVI–XVII. század fordulóján készült látképeken és térképek alapján – még a városfal előtt – több kisebb-nagyobb méretű bástya is megépült.

Ennél a snittnél szintén hiányzik az 1770-es lebontásakor egy vízfestményen is megörökített Kakas-kapu melletti Oszmán bej dzsámija, illetve a mai Kacsa utca 16–18. – Medve utca 17. alatti társasház helyén elterülő Csemberdzsi aga dzsámija is.

Szintén hűlt helyét találjuk a Tojgun pasa dzsámiját északról bemutató függőleges mozgásnál, hogy a mai Budai Vigadó helyén ekkoriban egy nagy méretű, kettős oszlopsorral, három hajóra osztott csarnok terült el, amelyet Nicolas Marcel de la Vigne hadmérnök javaslatára 1687-től kezdtek el fegyverraktárként használni. A filmben itt bosnyák hegyi falvak török stílusú építészetét elevenítették meg a grafikusok. Ugyanennél az épületnél, de már 3:09-nél ismételten nem jelenik meg a mai Fő utca és Ponty utca kereszteződésénél, a kapucinus kolostor keleti részénél részlegesen feltárt Tojgun pasa gőzfürdője sem, amelynek első említése 1555-ből származik. Ugyanakkor 3:41-nél érthetetlen, hogy mit keres a mai Király fürdő mögött a mai Vitéz utca magasságában megjelenített Rüsztem pasa dzsámija, ha erről az építményről pontosan tudjuk, hogy az a Csalogány és a Jurányi utcák találkozásánál állt.

Szintén zavaros a Király fürdő megjelenítése is. A saját melegvíz-forrással nem rendelkező ilidzse építését még Arszlán pasa rendelte el 1565-ben, ám mivel a nagyurat egy évvel később a nagyharsányi táborban a szultán parancsára kivégezték, így a fürdő építését Szokollu Musztafa pasának kellett befejeznie. Ennek a nyolc boltívvel megtámasztott tisztasági fürdőnek a kupolája volt rózsaszínű keramittal befedve, s nem a falai – ahogy a videón látszik 3:48-nál. A fürdő nem egy nagy központi medencével rendelkezett, hanem négy kicsi kőkáddal, amelyekbe folyamatosan köpte a mai Lukács fürdőből érkező gyógyvizet a négy darab vörös márványból kifaragott oroszlánfej.

Bár értelemszerűen a kisfilmből nem kell kiderülnie, de érdemes megemlíteni, hogy ez a wellness annyira népszerű rekreációs helyszínnek számított a muszlimok körében, hogy az ilidzse egyik melléképületében élt 1643-ban bekövetkezett haláláig Buda neves török dalnoka Vüdsudi Mehemed költő, aki így regélt anno a félhold fénye alatt:

Szebb vagy Buda vára, mint maga Isztambul! Tündérszépséged nem kullog mögötte hátul! És a fürdőid? Őnékik sehol sincs mása! Brussza hévize – pocsolya őhozzája! S mikor medencéjébe gyűlik a város lánya, e fürdő és e föld – mennyeknek országa! Ha kávézni mégy Budán – költőknek tanyája. Ha iskolába botlasz – gyere! Tudósok hazája. Buda bölcsei cukorszarvú papagájok és drága daloló filomélák a budai poéták! Szerelmes török Budám! Érted én, az igazhitű, tán még a mennybeli Dzsennet kertet is odaadnám!

Nem is így öltözködtek

Ha pohos Mehemedünknek köszönhetően szóba került a gyengébbik nem, érdemes a kisfilmben feltüntetett nőkről is szót ejteni. Az ő ábrázolásuknál tényleg a legkisebb gond, hogy az animátorok A pozsonyi csata című opusukhoz hasonlóan itt is az Unreal Engine szoftver valószínűleg egy jóval korábbi verzióját használhatták, amelynek grafikai képessége napjaink szemének már igencsak gyengécske. 

A figurális megjelenítésnél az arcok ismételten elnagyoltak, baltaszerűek, az alakok mozgása zombiszerű.

Ezen a problémán hamar túl is lehetne lendülni, ha a virtuálisan megmozgatott lányoknak és asszonyoknak tényleg hiteles lenne a viselete, de sajnos nem az.

IV. Mehmed szultán birodalmában nem igazán használtak sötét színű burkát, csadort, de még csak a szempárt felvillantó nikábot sem. Az abaya használata inkább az öregasszonyokra és az özvegyekre volt jellemző, de azok meg a török óhazában éltek. Az uralkodói ukáz értelme szerint az ottomán hadsereg tagjai hódoltsági területekre nem vihették magukkal asszonyaikat. Arra a célra ott voltak a Balkánról elrabolt kislányokból nevelt háremhölgyek, de ők sem ilyen ruhát viseltek. Igaz, ami igaz, bár egyes dokumentumok tényleg megemlítik, hogy ebben az időszakban voltak olyan, Allah tanítását követő keleti népek, akik mégis a maihoz hasonló ruhát viseltek, de a források mindig rögtön hozzátették, hogy az csak Szudán, Arábia déli részén és Perzsia területén jellemző, mely területek ráadásul sohasem álltak Isztambul ellenőrzése alatt.

Az ottomán nők viselete szinte megegyezett a férfiakéval. A török nők nem takarták le az arcukat. Fejdíszként vagy kúpszerű, iszonyúan agyondíszített, nagyon hivalkodó minőségi anyagokból elkészített fezt viseltek, vagy a turbán női változatát, a hotozt, vagy a partizánsapkákhoz hasonlatos serpuşt. Ha fel kellett venniük kivételes esetekben fátylat, akkor az nem kitakarta, hanem pont kiemelte arcuk szépségét. Az arcot részlegesen eltakaró fátylat a nők csak egy része hordta, de ennek kötelezően előírt divatja csak a XIX. század első felében alakult ki náluk. A korabeli török nők ruházata ráadásul olyan színpompás és stílusos volt, hogy azt majmolta az egész keresztény Európa. A varrásuk alapján entari és shalwar néven megkülönböztetett bő szárú egy- vagy kétrészes apró mintás rucik még ma is kedvelt viseletnek számítanak a világ bármelyik pontján vallástól és etnikai származástól függetlenül.

De a hangulat legalább jó

Summa summarum, nem kívánom ráhúzni a vizes lepedőt a fiúkra. Ha a piaci árat nézem, akkor egy ilyen volumenű munka percenként 50-70 millió forintba kerülne, de inkább a triplájába. Ők pedig szabadidejükben, munkájuk mellett mindezt négymillió forintból alkották meg. Aki a főváros múltjával mélyebben nem foglalkozott, annak ez az alkotás valóban bájos és varázslatos élmény lesz. Az animációnak tényleg jó a hangulata, a varázsa, és tényleg nem minden másodpercében pontatlan az alkotás. Sőt még az is lehet, hogy az ő történelmi forrásaik a jobbak, mint az általam használt Végh András jegyezte Buda középkori helyrajzát összesítő alapmű. Filmjükben csaknem helyesen jelenítik meg a korabeli hajóhidat, a városfal bástyáit, a Duna szigeteit, sőt még a mai Citadella helyén elterülő Gürz Eliász baba erődítményét is. 

Több pénzből, jobb grafikai programmal és leginkább sok-sok szakértő bevonásával ennek a mozinak tényleg van jövője, csak egy kicsit gatyába kellene rázni, hogy oktatási segédanyagként is helytálljon.

Ugyanerre a következtetésre jutott beszélgetésünk során Baltavári Tamás is, aki elárulta, hogy ezzel az etűdjükkel leginkább olyan visszajelzéseket kívántak kiharcolni és elérni, amelyek pontosítják és gazdagítják alkotásukat, hiszen legkésőbb jövőre hozzákezdenének a török Várnegyed, az Orta Hiszár utcáinak, vagyis mahalleinek, valamint a királyi palota, az Ich kala bemutatásának, amelyhez idővel a török kori Pest városa is hozzá lenne csapva. Az így elkészült nagy mű két funkciót töltene majd be a projektgazda tervei szerint. Egyrészt sikeres pályázat útján több száz millió forintból elkészítenének egy egész estés animációs filmet Buda 1686-os visszafoglalásáról, másrészt pedig egy 3D-s számítógépes játékot is lefejlesztenének, ahol vagy Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa katonájaként védenénk a keresztes hadaktól a várat, vagy V. Károly lotaringiai herceg katalán zsoldosaként, vagy magyar hajdújaként apríthatnánk a lófarkas „igazhitűeket”. A most elkészült alkotás itt alul nézhető meg.