Nem mindenkinek való az ajándékmentes karácsony

DMARC20191130035
2019.12.15. 12:43

Gyerekként a karácsonyi időszak maga a csoda, csúcspontja pedig az ajándékbontogatás a fa alatt. Aztán az ember felnő, és egy kis szürke réteg rakódik az ünnepekre. Az adventi időszak stresszel jár, ezt senki nem vonja kétségbe, és ezért nagy részben a karácsonyi vásárlás a felelős. Egy brit felmérés szerint egy ünnepi bevásárlókörút olyan megterhelő a szervezet számára, mintha lefutnánk egy maratont, és sokkal többet stresszelnek azok, akik mindent szépen elterveznek előre, mint azok, akik hagynak némi teret a spontaneitásnak. (Azt azért érdemes tudni, hogy ezt a felmérést az eBay készítette, és viszonylag kis mintával dolgoztak.)

Még egy zokniszett megöli a bolygót

Hiába a sok stressz meg az, hogy felnőttként egyre ritkábban kapunk igazi örömöt okozó ajándékot, a legtöbben egyszerűen nem tudjuk elképzelni a karácsonyt ajándékozás nélkül. A hagyomány olyan mélyen gyökerezik a nyugati kultúrában – egészen az ókori Rómáig vezethető vissza –, hogy az ajándékmentes karácsony ötlete ma is szentségtörésnek tűnik.

És bár adni alapvetően tényleg jó dolog, egyre többen vannak, akik vállalják, megpróbálják anélkül megünnepelni a karácsonyt, hogy szépen becsomagolt tárgyakat cserélgetnének egymást között. Persze ha valaki bejelenti vagy elszólja magát, hogy ad egy esélyt az ajándékmentes karácsonynak, esetleg már évek óta szakított ezzel a szokással, számolnia kell azzal, hogy hitetlenkedő vagy szánakozó tekintetek kereszttüzében kell megindokolnia a döntését. Egy amerikai felmérés szerint a megkérdezettek 13%-a vallotta, hogy nem költ semennyit vásárlásra az ünnepi szezonban, ők vélhetően ajándékmentes karácsonyt tartanak.  

Az ajándékmentes karácsony követői nem alkotnak homogén tömeget, rengeteg oka lehet egy ilyen döntésnek. Az biztos, hogy egészen elenyésző kisebbségben lehetnek azok, akiket a Föld megmentésének szándéka vezérel – az ökológiai haszon ebben az esetben inkább következmény, mint motiváció.

De ettől még aigaz, hogy a karácsonyi ajándékhegyek a túlfogyasztás tünetei, ezért az ajándékmentes karácsony a fenntarthatóság szempontjából sem rossz döntés. Ennek is megvan már a saját mozgalma, a Ne Vásárolj Semmit Karácsonyra kezdeményezés. Ez 2001-ben indult el, és nem meglepő módon össze is fonódott a Ne vásárolj semmit nappal. Az Egyesült Államokban ezt a hálaadás után, fekete péntek napján tartják, máshol pedig általában november utolsó szombatján. Talán nem kell magyarázni, hogy miért pont erre az időpontra esett a választás.

Az elmúlt pár évben a minimalizmus és a fenntarthatóság nagyon fontos hívószó lett, és egyre többen vannak, aki az ünnepek alatt is fontosnak tartják a környezetvédelmet. A Jófogás felmérése szerint az emberek fele próbál odafigyelni erre, ez tavalyhoz képest 20 százalékos növekedés. A legtöbben azért nem az egész ajándékozásról mondanának le, hanem a vele járó szeméttermelést csökkentenék – például a fölösleges csomagolások elhagyásával. 

Ha nem fér bele

Sokszor azonban a döntés mögött jóval kevésbé fennkölt megfontolások állnak. Mondjuk, a pénzhiány. Ez még a magyarnál sokkal gazdagabb jóléti társadalmakban is problémát jelent az emberek jelentős részének. A Bankrate felmérése szerint az amerikaiak fele érzi úgy, hogy karácsony táján többet kell költenie, mint szeretne, 63%-uk pedig adósságokba veri magát. Persze, ha a pénzszűke az ok, akkor az ajándékmentesség pozitív elhatározás helyett személyes kudarcnak tűnhet, ezért a legtöbben inkább azzal próbálkoznak, hogy kuponok és akciók segítségével faragjanak a költségeiken és hogy leszűkítsék azok körét, akiknek ajándékot vesznek, de vannak, akik a saját készítésű ajándékokban, illetve az továbbajándékozásban látják a megoldást.

Mindenesetre az ajándékmentesség lehet teljesen racionális döntés, ha tényleg nagyon cudar anyagi helyzetben vagyunk, vagy ha az ünnepek környékén jelentős beruházásra készülünk: egy új kocsi, vagy lakás megvásárlása mellé egyáltalán nem biztos, hogy érdemes elszórni néhány tízezer forintot mindenféle mellékes holmira. Érdemes arra is odafigyelni, hogy esetleg nem mi magunk, hanem egy családtagunk, barátunk van ilyen helyzetben: egy amerikai  felmérés szerint  az emberek több mint kétharmada hajlandó lemondani az ajándékozásról, ha a másik fél anyagilag olyan szorult helyzetben van, hogy nehezére esik viszonozni az ajándékokat.

Mindez itthon is érvényes. Az Euronics 2017-es felmérése szerint például a megkérdezettek kétharmada gondolta azt, hogy nagy érvágás a családi kasszának a karácsony. A magyarok megközelítőleg 50 ezer forintot költenek ajándékokra, és majdnem a felük érzi úgy, hogy az ünnepek alatt túlköltekezik, igaz, a költségek közé ebben a felmérésben nemcsak az ajándékokra szánt összeget számolták bele.

Mindenünk megvan

Nem szabad megfeledkezni azokról, akik egyszerűen úgy érzik, mindenük megvan, és az adventi időszakban saját és ismerőseik dolgát is megkönnyítik azzal, hogy kimaradnak a tárgyi ajándékozásból. Ha kell valami, akkor majd megveszik maguknak, köszönik szépen, illetve bőven beérik azokkal a meglepetésekkel, amikkel mondjuk a születésnapjukon vagy esetleg egy hétköznapon lepik meg őket. Ilyenkor úgyis nagyobb a valószínűsége annak, hogy tényleg személyre szóló ajándékot kapjunk, valami olyasmit, amit nem kell majd továbbajándékozni, vagy december 27-én sorstársak százaival és ezreivel együtt elsompolyogni a boltba, hogy a lelkiismeret-furdalástól szenvedve kicseréltessük, amit kaptunk. Minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye, hogy ez a szempont megjelenik: a lakások, konyhaszekrények, sufnik az évek során megtelnek holmikkal, nincs hova tenni az újabb dísztárgyakat, a könyvek már dupla sorokban szoronganak a polcon. Amire mégis szükség lenne, az vagy nagyon praktikus dolog – vagy olyasmi, amit leginkább saját magunk tudnánk megvenni magunknak.

Valószínűleg ezzel magyarázható az is, hogy a legtöbben annak örülnének legjobban, ha pénzt kapnának, hiszen abból valami olyasmit vehetnek, amire tényleg szükségük van. Az ajándékkártya ilyen szempontból már ingoványos talaj, hiszen nem biztos, hogy a megfelelő helyről sikerül beszerezni azt, és lehet, hogy kárba vész a feltöltött összeg. Persze – ahogy valószínűleg  a világon sok másik országban – itthon nem nagyon illik pénzt vagy utalványt adni ajándékba, inkább vállaljuk, hogy esetleg mellényúlunk.

És persze nem kell feltétlenül kézzel fogható ajándékokban gondolkodni, élményeket is lehet ajándékozni, utóbbiak egyre jobban felértékelődnek. Már csak azért is, mert abban a vitában, hogy az anyagi javak vagy az élmények tesznek boldogabbá, egyértelműen az utóbbiak vezetnek.

Száraz december

Ha eljutottunk a döntésig, hogy ajándékmentes karácsonyt tartunk – legyen bármi is a motivációnk – még egyáltalán nem vagyunk túl a dolog nehezén. Az ajándékmentes karácsonyozás ugyanis tényleg nehéz vállalkozás, amire fel kell pszichésen készülni, hogy ne süljön el rosszul. Mivel van olyan kollégánk, aki már néhány éve ajándékok nélkül karácsonyozik, őt kértük meg, hogy szedje össze, mire érdemes odafigyelni:

Az ajándékmentes karácsonynak vannak íratlan szabályai, lehet, hogy kicsit kellemetlen, és kevésbé illik az ünnepek emelkedett hangulatához, de

JELEZZÜK MINDENKINEK, HOGY SZERETNÉK KIMARADNI AZ AJÁNDÉKOZÁSBÓL,

legalábbis, ami a tárgyakat illeti. Érdemes minél több ismerőst, családtagot megnyerni az ügynek, de ha valaki nem akar csatlakozni, azt el kell fogadni. Számolnunk kell azzal, hogy nem fogja mindenki megérteni az indokainkat, esetleg a mi kárunkra fognak viccelődni vagy megsértődnek, mert azt gondolják, a kapcsolatunkat minősítjük azzal, hogy nem adunk ajándékot, szóval kényes téma ez. És egyébként sem kell azonnal zéró toleranciával kezdeni, a teljes elvonás nem mindenkinél működik, lehet, hogy eleinte csak leszűkítjük azok körét, akikkel ajándékot cserélünk. Esetleg megszabhatjuk, hogy mennyit költhetünk. Nagyon lényeges, hogy az ilyen döntéseket mindenkinek be kell tartania, nincs annál rosszabb, mint ha valaki nem tartja magát a megbeszéltekhez, és kínos helyzetbe hozza a többieket azzal, hogy ő mégis vett pár „apróságot".

Azokban a családokban, ahol vannak gyerekek,

RÁJUK NEM LEHET ÉRVÉNYES AZ AJÁNDÉKMENTESSÉG.

Az ajándékmentes karácsonyhoz csupa olyan okból juthatunk el, ami a felnőttek élethelyzetéből fakad, és nem várhatjuk el, hogy ezekkel egy gyerek azonosuljon, mint ahogy annak sem tehetjük ki, hogy a barátai, osztálytársai közül csak neki egyedül ne legyen „igazi" karácsonya. Még a felnőttek is jobban teszik ebben az esetben, ha vesznek egymásnak valami szerény, inkább jelképes ajándékot, hogy a gyerekekben ne merüljön fel kérdésként, miért csak őket ajándékozzák meg.

Az ajándékmentesség egyébként

NEM EGYENLŐ AZZAL, HOGY TELJESEN HÁTAT FORDÍTUNK A SZERTARTÁSOKNAK.

Sőt, a hagyományok fel is értékelődhetnek: elhatározhatjuk, hogy az átlagosnál sokkal szebb karácsonyfát állítunk, fantáziadúsabb ünnepi menüt készítünk, bejglit sütünk (ahelyett hogy megvennénk a cukrászdából), el lehet énekelni a mennyből az angyalt, csillagszórót lehet gyújtani. Teljes tévedés az ajándékmentességet úgy felfogni, hogy a karácsonyt szürke hétköznappá silányítjuk. Szerencsés esetben azt fogjuk érezni, hogy visszakaptuk az ünnepet – megszabadítva a stressztől és a pazarlástól.

A hagyományokban az a jó, hogy fejlődhetnek, és

akár újakat is létre lehet hozni.

Lehet például egy új, de kedves szokás az, hogy a család közösen elutazik valahova az ünnepekre, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is valamilyen saját készítésű aprósággal lepik meg egymást. Vagy éppen segítenek a nehezebb sorsú embertársainkon, névlegesen örökbe fogadnak egy menhelyi vagy állatkerti állatot, és tovább folytathatnánk a listát. Talán meglepő, de az emberek sokkal jobban örülnek annak, ha adhatnak mint annak, hogy ajándékot kapnak. Ezt az örömet pedig nem kell magunktól megtagadni, vagyis az is lehet, hogy ajándékmentesség nálunk majd azt jelenti, hogy valamilyen jó célra adományozunk más nevében.

És végül van még egy tényező, amivel előre számolni kell. Az ajándékmentes karácsony olyan mélyen bennünk gyökerező szokásokat, elvárásokat sért, és olyan erős az ünnepi időszakban a külvilág nyomása, hogy ünnepeljünk a hagyományos módon, hogy készüljünk fel rá:

nem fogjuk feltétlenül végig jól érezni magunkat.

Különösen az első alkalommal szinte törvényszerű, hogy a karácsonyozásnak ez a módja időnként együtt jár némi csalódottsággal, és akár olyan jellegű önvizsgálatra, szembenézésre is rákényszerítheti az embert (például az idő múlásával, vagy az élethelyzetével kapcsolatban), amire nem volt felkészülve. Erre az esetre is igaz az, hogy a második évtől fogunk majd igazán rákapni a dolog ízére, és kezdjük el értékelni a szabadságot, amit az ajándékmentesség biztosít. De ha egy-két év próbálkozás után még mindig rosszul érezzük magunkat, dönthetünk úgy is, hogy egy tapasztalattal gazdagabban visszatérünk a megszokott őrülethez.

(Borítókép: Karácsonyi vásár a III. kerületi Fő téren 2019. november 30-án. Fotó: Mónus Márton / MTI)

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.