Tucatnyi Star Wars-film egyetlen világsztárt tudott kitermelni

BeFunky-collage1
2019.12.13. 11:08

Egy családtörténet vége

A Skywalker család története a december 19-én moziba kerülő kilencedik epizóddal véget ér. Több mint negyven év, filmek sora, tévésorozat, könyvek és képregények, egy egész legendárium, amelynek elemei annyira beépültek a popkultúra DNS-ébe, hogy sokszor már el is felejtjük, honnan származnak. A Lucas által teremtett univerzum mindig újabb utazásokra hív, de a Skywalker kora lezár egy szakaszt, amit az Indexen cikksorozattal teszünk emlékezetessé.

Ha az ember logikusan végiggondolja, egy olyan franchise-tól, ami 42 év alatt tizenkét mozifilmet (Skywalker saga I-IX, Zsivány egyes, Solo, Clone Wars rajzfilm), egy élőszereplős tévésorozatot (The Mandalorian) és négy, összesen 264 epizódot felvonultató animációs sorozatot tud felmutatni, teljes joggal elvárható, hogy legalább húsz olyan színészt fel tudjon mutatni, akik az űropera után is értelmezhető karriert futottak be.

A Star Warsnak egyet sikerült kitermelnie, Harrison Fordot.

Összeállításunkban leginkább azt nézzük meg, kinek adta meg a döntő lökést a franchise a filmek szereplői közül és csinált belőle sztárt, vagy páriát, és nem azt, hogy melyik, már ismert/jelentős/elismert színésznek jelentett egy újabb strigulát.

A három, időben is jól elkülönülő trilógiából álló filmsorozat megismertette a világgal a blockbuster fogalmát, hiszen az 1977-es Csillagok háborúja volt az első olyan film, amire annyian akartak jegyet váltani, hogy a mozik előtt kígyózó sorok a háztömbök sarkán is bőven túllógtak. (Más források szerint a Cápa, Spielberg 1975-ös horrorja óta számítjuk a blockbusterek korát.) Szintén ez a franchise volt az, ami a ma már tejesen természetes, sőt kötelező jellegű árukapcsolást megteremtve a harmadlagos bevételi forrásnak tekinthető kütyü/játék/mütyűr/emléktárgy-piacon először jelentkezett portékákkal, és termelt iszonyatos mennyiségű pénzt.

Akiknek bejött

George Lucas

Az eddigi nyolc sorfilm, a Clone Wars animációs film és a két antológiafilm 9,3 milliárd dolláros bevétellel a második az örökranglistán (az első a Marvel-univerzum 22,5 milliárddal, amit 14 év alatt, 30 filmmel abszolvált), de ennél még többet keresett a bábukkal, pólókkal és legókészletekkel, úgy 30 milliárd dollárt. És itt kell megjegyezni, hogy George Lucas, a filmek alkotója olyan vakon bízott azok sikerében, hogy 1976-ban a Foxszal aláírt szerződésében kikötötte, hogy az ajándéktárgyak jogai az övék lesznek, ahogy az esetleges folytatásoké is. A többit tudjuk. Lucast a Csillagok háborúja "csinálta meg", de nem feltétlenül abban a szakmában (rendezés), amiben szerette volna, hiszen hat filmet rendezett csak - abból négy Star Wars-t. Lucas az akkori hollywoodi újhullám fenegyerekeinek tartott Coppola és Spielberg mellett inkább a háttérmunkát választotta: íróként/ötletadóként 15, executive producerként 28 film fűződik a nevéhez. Amikor 2012-ben a Lucasfilmet eladta a Disney-nek, 4 milliárd dollárt kapott érte - az 1977-es Csillagok háborújáért meg 150 ezret.

Ha valaki, akkor Lucas járt a legjobban a franchise-zal.

Harrison Ford

A színészek közül egyedül Harrison Fordnak jelentett olyan lökést a Star Wars, amilyet egy ilyen kultikus műnél általánosan feltételezhetünk, vagy amit maguk a színészek is egy idő után elvártak volna. Ráadásul úgy, hogy a szerepet eleinte el sem akarta vállalni, mert a forgatókönyvet komplett baromságnak tartotta. A színészettel csak későn, 24 évesen kezdett el foglalkozni, eleinte csak kis szerepeket kapott (pl. tüntető diák a Zabriskie Point-ban), ezen berágott, és elment ácsnak, hogy valamiből eltarthassa a családját. Lucas az American Graffiti egyik szerepére nézte ki 1973-ban, Coppola az Apokalipszis Most!-ban is szerepeltette, majd jött Han Solo 1977-ben, és ugyan főszerepnek nem lehet nevezni, de mégis annak tekintette a rajongótábor. Mire a Birodalom visszavág a mozikba került (1980), már sztár volt, Spielberg pedig rábízta Indiana Jones szerepét, és tulajdonképpen Ford jövője abban a pillanatban megalapozódott. Hogy miért pont belőle lett sztár, az már az első film alapján (is) egyértelmű: magabiztos, sármos fickó, ráadásul tehetséges színész is, amit később olyan filmekben bizonyított, mint a Kis szemtanú, A szökevény, a 42, vagy a Szárnyas fejvadász. Hollywood soha nem díjazta, se Golden Globe-ot, se Oscart nem kapott, pedig a filmjei közel ötmilliárd dollárt termeltek.

Ford után van egy szakadék, aminek aljáról csak pár színészt repített fel a katapult, de egyiküket sem olyan magasra, hogy az A-lista plecsnit megkaphassák.

Carrie Fisher

A művészcsaládból származó Carrie Fisher (Debbie Reynolds színésznő és Eddie Fisher énekes lánya) az első trilógia ikonikus alakja volt, de valahogy a siker után sem kapott jelentős szerepajánlatokat, mellékszerepekbe szorult, és rengeteg cameót vállalt, majd írni kezdett és standupolni, nyíltan beszélt bipoláris zavaráról, alkohol- és drogfüggőségéről, ami nemigen vonzotta a szereposztó rendezőket. Pedig ő sem volt tehetségtelen, csak Leia hercegnő szerepe annyira ráhűlt, hogy sok rendező egyszerűen félt rábízni olyan szerepet, amiben nem lézerpisztollyal kell hadonászni.

Fischer hosszú kihagyás után igazából csak a harmadik trilógiával tért vissza újra az élvonalba, amikor A Jedi visszatér után több mint harminc évvel Az ébredő Erőben újra eljátszotta az immár érett, bölcs hadvezér Leia Organát. Kettősük Harrison Forddal az új filmek talán legerősebb párosa volt, Fisher azonban nem érte meg az Az utolsó Jedik bemutatóját: 2016. december 23-án szívrohamot kapott egy Londonból Los Angeles-be tartó repülőgépen, és négy nappal később a kórházban meghalt. A színésznő ennek ellenére megjelenik majd a Skywalker korában, mivel az előző forgatások során készült elég felvett anyag ahhoz, hogy a harmadik filmben is ott lehessen.

Mark Hamill

Az első film idején 26 éves Hamill szappanoperákban kezdte és kisebb tévészerepekkel folytatta, majd elment egy meghallgatásra, amiről ezerszer elmesélte már, hogy a legszürreálisabb élménye volt, egy olyan szöveggel, aminek semmi értelme nem volt, mellette a magát halálra unó Harrison Forddal. A mesebeli legkisebb fiú szerepét viszont mintha ráöntötték volna, kiskölykök milliói azonosultak vele menten és nőttek fel vele együtt az első trilógia hat éve alatt. Luke Skywalker szerves része lett a popkultúrának, de ezzel együtt Hamillt is beskatulyázta, még jobban, mint Fishert, bár ezen azért nem nagyon szabad csodálkozni, hiszen Hamill színészi képességei annak idején elég limitáltak voltak. Ettől még folyamatosan dolgozott, függetlenfilmektől a zsékategóriás, rögvest videóra szánt gagyikig mindent elvállalt, tévésorozatot, mangafeldolgozást, kvázi mindegy volt, mivel keresik meg. A legnagyobb sikereit szinkronszínészként érte el, videojátékokhoz, animációs filmekhez kölcsönözte a hangját, mellette pedig remekül megélt abból, hogy ő Luke Skywalker, de az igazán látványos sikerek elmaradtak.

Mark Hamillra akár Árpád szerepét simán ráoszthatták volna Franco Nero helyett. 

Hamill karrierjének íve nagyon hasonlóan alakult, mint Fisheré: a klasszikus trilógia utolsó filmje után hosszú apály, aminek csak Az ébredő Erő vetett véget 2015-ben. Ebben a filmben Hamill gyakorlatilag csak az utolsó percekben bukkan fel, de ebből már sejteni lehetett, hogy az új trilógia középső darabját neki kell elvinnie majd a hátán: Az utolsó Jedik Luke Skywalker megdicsőülése lett, és Hamill a korábbinál valamivel összetettebb szerepet meglepően érett színészként oldotta meg. Ennek ellenére nem tűnik valószínűnek, hogy a Csillagok háborúja-univerzumon kívül Mark Hamill valaha is sztár legyen.

Sir Alec Guinness

Ellentétben az akkor fiatal, kezdő színésznek számító három főszereplővel, a 63 éves Sir Alec Guinness sztárként érkezett az 1977-es filmbe Obi-Wan Kenobi szerepére, és rettenetesen idegesítette a filmet követő felhajtás és a sztárkultusz, viszont a jogdíjakból kényelmesen megélt, így annyira nem panaszkodott, és eleve, olyan színészlegendáról van szó, akinek ez a film legfeljebb csak árthatott, már ha a kultursznob megközelítésből vizsgáljuk a dolgot (mi ez a szar, Alec, egy kétméteres majommal ugrálsz az űrben?)

Guinness eredetileg brit színpadi színész volt, óriási rutinnal: 1936-ban állt először színpadon, és minden nagy klasszikus szerepet eljátszott, mielőtt jedi mester lett. Filmszínészként az 1950-es években élte a fénykorát, 1957-ben Oscar-díjat kapott a Híd a Kwai folyón Nicholson ezredesének szerepéért. Más nagyszabású brit történelmi filmekben is játszott (például az Arábiai Lawrence című 1962-es eposzban vagy az 1965-ös Zsivágó doktorban), de a Csillagok háborúja után már kevés nagyobb alakítása volt. A filmről egyébként nem volt nagy véleménnyel, főleg Lucas "rémes párbeszédei" idegesítették, és örült, hogy a karaktere halálával lényegében hamar kiszállhatott. Guinness 2000-ben halt meg.

Peter Cushing

Az első trilógia másik nagy öregje Peter Cushing volt, aki Tarkin nagymoff admirálist alakította. Guinnesshez hasonlóan Cushing se vette komolyan Lucas űroperáját, egyszer azt mondta a szerepéről, hogy számára sosem derült ki, mi az a nagymoff, de "úgy hangzik, mint ami kirepült a ruhásszekrényből". Ennek ellenére a szerepet gondosan megformálta, Vader mellett az első filmnek tulajdonképpen ő volt a főgonosza, amit úgy fogott fel, hogy egy "igen ingerült, kellemetlen gentlemant" kell megjelenítenie.

Cushing is a 30-as években állt először színpadra, az első hollywoodi szerepét 1939-ben kapta, minden létező műfajban megfordult - sejthető, hogy a fiatal Hamill vagy Fisher számára milyen tekintélyes színészóriás lehetett. A Csillagok háborúja már a pályafutása utolsó szakaszára esett, utána csak kisebb szerepeket vállalt, 1994-ben halt meg. 2016-ban viszont visszatért a franchise-ba, mivel a Zsivány egyesben digitálisan újraalkották az alakját egy rövid megjelenés erejéig. Az alkotók úgy érezték, szentségtörés lenne a nagymoff szerepét bárki mással eljátszatni.

Ian McDiarmid

Ian McDiarmid skót színész kiválóan elvolt a színházi karrierjével, amire ötéves kora óta vágyott. Az egyik legismertebb és legelismertebb Shakespeare-színésznek számított, a színészet mellett rendezőként és művészeti rendezőként is nevet szerzett magának. Aztán 1981-ben felhívta egy George Lucas nevű fazon, és megkérdezte, bírja-e a szeme a kontaktlencsét. Bírja, mondta McDiarmid, és két nap múlva már ő volt Palpatine császár. Mindez azért, mert az univerzum leggonoszabb lénye címre esélyesként pályázó egykori szenátorból lett Darth Sidioust eredetileg alakító angol színész szeme nem bírta a sárga kontaktlencsét, és inkább kiszállt a buliból. A probléma csak az volt, hogy 1981-ben McDiarmid 37 éves volt, Palpatine a Jedi visszatérben pedig úgy 120. A színészt Lucasnak ajánló asszisztens viszont pont azért mondta őt, mert látta egy darabban aggastyánt alakítani, rém sikeresen. McDiarmidot alaposan megöregítették, és úgy eljátszotta a főgonoszt, hogy Lucas később A birodalom visszavágban lecserélte rá az eredetileg látható (elmaszkolt) Marjorie Eaton színésznőt (a karakter hangját akkor Clive Revill kölcsönözte).

Aztán amikor eljött az előzménytrilógia ideje, McDiarmid ismét előkerült, hogy eljátszhassa a behízelgő modorú Palpatine szenátort - immáron különösebb smink nélkül, hiszen korban utolérte a karaktert. Jó, amikor Darth Sidioust kellett alakítania, azért dolgoztak rajta. McDiarmid annak ellenére sem kezdett jelentősebb filmes karriert, hogy a Star Warsnak köszönhetően nincs ember, aki ne ismerné őt minden idők egyik legemlékezetesebb filmes gonoszaként. Az új trilógia első két részében nem volt szerepe, de a hírek szerint a Skywalker korában Palpatine is visszatér. Snoke-nál csak jobb lehet.

Akiknek nem jött be

Az előzménytrilógia sztárjai

Az előzménytrilógia első filmje 1999-ben került mozikba. A szereposztásnál olyan színészekre támaszkodtak, mint Liam Neeson, Ewan McGregor, Samuel L. Jackson, Jimmy Smits, Christopher Lee, vagy Natalie Portman, akiknek már volt nevük Hollywoodban, így a franchise egyikük karrierjében sem jelentett forintosítható pluszt. McGregorral kapcsolatban az 1996-os Trainspottingot a három Star Wars-film ellenére is többet emlegetik, és erősen kétséges, hogy például a Black Hawk Down-ba azért került volna be, mert olyan remekül hozta a jedi mestert. Sőt, Danny Boyle rendező A part (2000) főszerepét pont a Baljós árnyak láttán adta inkább oda Leonardo DiCaprónak, miközben a Trainspotting gárdájából Robert Carlyle-t benne hagyta a filmben. Jimmy Smits a Star Wars-filmek előtt is inkább tévészínésznek számított, és utána is az maradt, Sir Christopher Lee-nek meg a Gyűrűk ura mellé Dooku gróf nem nagyon osztott szorzott, meg hát eleve 182 szereppel a háta mögött vállalta el a filmet.

Neeson és Jackson esetében kicsit más a helyzet, nekik a menőségi faktorhoz azért hozzátett a Star Wars - Jackson legendás lila fénykardjának története húsz éve legalább ötszázszor elhangzott különböző talkshow-kban, a markolatába gravírozott Bad Motherfucker (szigorúan a Ponyvaregény óta meghonosodott fordításban: Faszagyerek) hallatán nincs közönség, aminek szemében Jackson ázsiója ne emelkedne menten.

Neeson visszafogott Jedi mestere is jól rezonált a kritikusoknál, akik annak idején nagyra értékelték, hogy Oskar Schindler megformálója mennyire felül tudott emelkedni a Star Wars valóban kissé egyszerű világán.

Natalie Portman az 1994-es Leon a profival robbant be Hollywoodba, volt Al Pacino lánya a Szemtől szembe című Michael Mann-filmben, és a Star Wars előtt már dolgozott Woody Allennel, Tim Burtonnel és Ted Demme-vel is.

EGY INTERJÚBAN KORÁBBAN MEGJEGYEZTE, HOGY AZ ELŐZMÉNYTRILÓGIA TÖBBET ÁRTOTT NEKI, MINT HASZNÁLT, MERT A SZEREPOSZTÓ RENDEZŐK MEG VOLTAK GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY NEM JÓ SZÍNÉSZNŐ.

Padmé Amidala megformálása egyébként érthetően nem került be az emlékkönyvébe.

Ha nem akarunk igazságtalanok lenni, Rose Byrne (Dormé) és Keira Knightley (Sabé) esetében a film, ha nem is megcsinálta a karriert, mint Fordnál, de legalább a közmondásos térképre feltette őket. Byrne-ből a Klónok támadása (2002) óta nem lett A-listás színésznő, de stabil karakterszínész igen, a Damages (A hatalom hálójában) című sorozatban pedig kifejezetten jó volt. Knightley, akinek keresztnevét elírták a stáblistán, a Baljós árnyakban Natalie Portman karakterének szolgálóját alakította, aki átveszi a hercegnő helyét, míg az kalandozik - a hangját neki sem találták elég jónak, és Portmannel utószinkronizáltatták. Mindenesetre Knightley esetében egy másik Disney-franchise, a Karib-tenger kalózai inkább tekinthető fontos mérföldkőnek, vagy a 2005-ös Büszkeség és balítélet, aminek női főszerepéért Oscarra jelölték.

Az első trilógia mellékszereplői

Az első film ikonikus karaktereit megformáló színészek közül a C3PO-t alakító Anthony Daniels nagyjából annyit mondhat el magáról, hogy ő az egyetlen színész, aki minden SW-mozifilmben szerepelt, de ember legyen a talpán, aki az Aranybogár-jelmezen kívüli szerepeit kapásból fel tudja sorolni. Kenny Baker (R2D2) hat filmben bújt az android fémtestébe, de 2016-os haláláig több más filmben is szerepelt, csak éppen nem feltétlenül olyanokban, amiket az ember szívesen beleír az önéletrajzába. A 221 centi magas Peter Mayhew az eredeti trilógia mellett a Sith-ek bosszújában és Az ébredő erőben is eljátszotta Csubakkát, Han Solo legjobb haverját, de ha nem meséli el magától, hogy ő kicsoda, az utcán nemigen szólította volna meg senki. Mondjuk ezek a kudarcok nem annyira meglepőek teljesen arc nélküli szerepek esetében.

Az első trilógia másik két filmjében feltűnő színészek közül Billy Dee Williams (Lando) futotta be a legnagyobb karriert, de itt ne Keresztapára vagy Titanicra tessék gondolni, a Star Warson túli legnagyobb szerepe Harvey Dent államügyész volt a klasszikus, Jack Nicholson-Michael Keaton féle Batmanben, és ugyan szó volt a folytatásokban való szerepeltetéséről is, a rendezők nem kértek belőle - egészen mostanáig, mert a hírek szerint a 82 éves színész a zárásra még egyszer visszatérhet a sagába. Annak idején egyébként Williams volt az egyetlen színes bőrű színész, aki jelentősebb pozitív szerepet kapott a klasszikus trilógiában. Az 1980-as évek elején ez egyáltalán nem volt olyan megszokott, mint manapság.

Akik megszívták

A Darth Vaderek

Darth Vader a mozivásznon elég sok ember és idegen lény életét keserítette meg, és meglehetősen cudarul jártak a színészek is, akik az ikonikus karaktert alakították. Kezdjük a sith nagyurat az eredeti trilógiában alakító David Prowse-zal, akinek a hangja nem volt elég mély és ijesztő Lucas szerint, így hiába tanulta be az első film dialógusait és mondta el azokat a forgatáson, a kész verzióban már James Earl Jones hangján szólalt meg a film főgonosza - amiről ő csak a bemutató előtt értesült. Ráadásul azt az ígéretet kapta, hogy a Jedi visszatér végén megmutatják az arcát is, de nem így történt, Vader maszkja alól egy másik színész nézett fel Mark Hamillra. A franchise-on kívül érdemleges szerepet soha nem kapott, és évek óta hiába hajtogatja, hogy szerződése alapján részesedést kellett volna kapnia a Jedi visszatér hasznából, Hollywood ügyes könyvelői a 32 milliós büdzsére 475 millió dollárt termelő filmet képesek voltak veszteségesnek kihozni, és Prowse 1983 óta egyre csak várja a csekket. 2010-ben maga George Lucas tiltotta ki minden hivatalos Star Wars-rendezvényről.

Az előzménytrilógiában Darth Vader még leánykori nevén, Anakin Skywalkerként szerepelt. A szeplőtelenül fogant, ezzel messianisztikus tulajdonságokkal is felruházott karaktert kiskölyökként a tízéves Jake Lloyd alakította, akit éles szemű olvasóink a remek Hull a pelyhes című Schwarzenegger-filmből vagy a Vészhelyzet című sorozatból ismerhetnek. Lloyd nyolcévesen kapta meg a franchise második körének egyik legfontosabb szerepét, ami azzal a lendülettel tönkre is tette a karrierjét.

A gyerekek elképesztően kegyetlenek tudnak lenni egymással, amit egy céges belső levelezőlistán cyberbullyingnak hívunk, az az iskolában kábé a "hali, mi volt a hétvégén?"-nek felel meg.

Lloyd nem is nagyon bírta a kiképzést, a társai állandóan szívatták, hol a fény/lézer/kard/szablya hangját utánozva, hol simán csak zrikálták a rémes szerep és annak eljátszása miatt. A színészettel 2001-ben (a Baljós árnyak után alig két évvel) hagyott fel egy Madison című filmet követően, ami Star Wars-cucca volt otthon, mind megsemmisítette, és csak annyi közösséget vállal a franchise-zal, hogy évente kétszer-háromszor eljár közönségtalálkozókra.

Hayden Christensen

A tinédzser, majd fiatal felnőtt korba lépő Anakin szerepére Lucas az akkor 19 éves Hayden Christensent választotta, aki kisebb film- és tévészerepek után leforgatta Az élet háza című drámát, és éppen, hogy csak lemarad az Oscar-nevezésről. Christensen kezében viszont Anakin A klónok támadásában egy idegesítő tini lett, akiről sok mindent elhisz az ember, csak azt nem, hogy a) Darth Vader lesz belőle, b) Padmé szerelemes bele, c) gyűlöli a homokot. Játékáért kétszer is megkapta az Aranymálnát, az anti-Oscar-díjat. A két Star Wars-film között leforgatta a kritikusok által nagyra értékelt A hazugsággyáros című filmjét, ami pályafutása csúcspontja volt, a Sith-ek bosszúja után a Broadway-en is fellépett, de nagyjából eddig tartott a karrierje, mármint lényegében, hiszen rendszeresen szerepelt filmekben, de azok vagy buktak (Awake, Takers), vagy moziba sem kerültek (Virgin Territory), vagy a kritika szedte őket szét (Jumper). Egy ideig próbálkozott még, majd 2010-ben visszavonult a színészettől, és azóta csak pár alkalommal vállal el kisebb szerepeket olyan filmekben, melyek általában megbuknak. Christensen vett egy farmot szülőhazájában, Kanadában és ideje nagy részét azóta a traktoroknak, az almáskertje bővítésének és a zöldségtermesztésnek szenteli.

Ahmed Best

Nála is rosszabbul járt Ahmed Best, akinek a nevét guglizás nélkül nem biztos, hogy mindenki vágja, de ha azt mondjuk, Jar Jar Binks, menten elsötétül a tekintete még Mary Poppinsnak is. Az ewok-vonal előzménytrilógiában intézményesített reinkarnációja kétségkívül a legidegesítőbb karakter a kilenc sorfilmben (mondjuk ezt a kilencedik bemutatója előtt), és úgy állította földbe a zeneszerző-táncos-színész Best karrierjét, hogy onnan nem volt visszaút. Kisebb szerepeket ugyan kapott független filmekben és tévésorozatokban (pl. Alias), de jelentősebb meghallgatásra be sem hívták "azt az idétlen faszit a Star Warsból." Jar Jar miatt elképesztő mennyiségű negatív kritikát kapott, amivel nem nagyon tudott mit kezdeni, de még jobban zavarta a közönség, legalábbis a hardcore fanok felől érkező színtiszta gyűlölet, aminek hatására az öngyilkosság is megfordult a fejében. És ez ugye még bőven az internet szédületes térnyerése előtt volt.

25 éves fejjel elég feldolgozhatatlan, hogy az utcán azt üvöltik az arcomba, hogy tönkretettem a gyerekkorukat.

Akikről egyelőre nem tudjuk

A harmadik trilógia szereplőinek jövőjéről értelemszerűen nehéz beszélni, de az már körvonalazódni látszik, hogy Daisy Ridley (Rey) jó úton halad: jó a sajtója, és van elég tehetséges ahhoz, hogy az új trilógiával járó hírnevet a javára fordítsa. Az ébredő erő előtt ismeretlennek számító színésznő a Gyilkosság az Orient Expresszen egyik szerepét két Star Wars-film között kapta meg, és ugyan maga a film nem volt egy nagy kaland, vele túl sok baja nem volt a kritikusoknak. 2018 óta az IMDb szerint hat filmhez írt alá, szépen építgeti a karrierjét.

Adam Driver (Kylo Ren), az egykori tengerészgyalogosból lett színész a Csajok című HBO-sorozatnak köszönhetően már Az ébredő előtt is közepesen ismert volt, az azóta kapott szerepei (Paterson, Silence, Logan Lucky, BlacKkKlansman, The Report, Marriage Story) nem tipikusan olyanok, amiket egy kommersz filmsorozatban antihőst alakító színésznek szoktak felajánlani.

John Boyega (Finn) inkább járja azt az utat, aminek a végén egy akcióhős-jelmez várja, de ő valahogy nem tűnik elég kemény faszinak ehhez a skatulyához.

A Pacific Rim 2-ben elég hiteltelen volt, míg például első filmjében, az Attack the Block-ban remekül elszórakoztatta a közönséget. Neki egyelőre egy Naked Singularity című dráma áll sorban, aminek alapja egy 2008-as, azonos című, hivatalból kirendelt védőügyvédekről szóló regény. A harmadik trilógia szereplői közül Kelly Marie Tran (Rose) volt az, akinek a legtöbb baja gyűlt meg az internet harcos népével, akik addig szekálták A utolsó jedi-ben nyújtott alakításáért, míg be nem zárta az Insagram-accountját. Tran a kilencedik filmben is szerepelni fog.

A harmadik trilógiában is megfordultak azért befutott színészek, de ami Oscar Isaac, Lupita Nyong'o, Domhnall Gleeson, Laura Dern, Benicio del Toro vagy Andy Serkis jövőjét illeti, mindannyiuknak van mire építeniük, és a remek fizetésen túl a trilógia drasztikus változást nemigen hoz a pályájukban, ami alatt azt értjük, hogy teszem azt, Isaac nem azért kapott felkérést az Annihilationre, vagy a Life Itselfre, mert Dameron Poe szerepében megújította volna a színészmesterséget.

Egy dolog nem változott: a Star Wars-filmek ahogy 1977-ben sem, most sem jelentenek automatikus utat a sikerhez.

A franchise szabályai a második trilógiától szigorodtak meg, és kötötték ki a színészeknek, hogy milyen, riválisnak tekintett filmekben nem szerepelhetnek, de a Disney alatt még ezen is tekertek egyet. Az újoncok (Ridley, Boyega stb.) kapásból három filmre írtak alá anélkül, hogy akár csak egy forgatókönyvet is láttak volna, ráadásul az első filmért hollywoodi mércével mérve meglehetősen alacsony fizetést kaptak: kb. 350 000 dollárt. Összehasonlításképpen Carrie Fisher egymillió dollárt kapott Leia ismételt eljátszáséért, Harrison Ford viszont kb. 23 milliót Han Soloért. Igaz, Ford annak idején mindössze 7000 dollárért írt alá a Csillagok háborújára.

Felhasznált irodalom: a Wikipédia releváns szócikkei, The Wrap, Hollywood Reporter, Looper, Independent, Den of Geek, Screenrant, USA Today.

Ne maradjon le semmiről!

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport