Eljön vajon az ideje, hogy szuperhősöknek is osszanak Oscart?

Az idei Oscaron az egyik legérdekesebb jelölés, hogy a Fekete Párduc is esélyes a legjobb film, vagyis a legértékesebb kategória díjára. Pedig a kategória többi jelöltjével szemben a Fekete párduc egy igazi blockbuster, egy dollármilliárdos franchise-gépezet sokadik része, és joggal merülhet fel a kérdés filmőrültekben, hogy mit keres egy modern szuperhősfilm a legjobbak között. Pedig a Fekete Párduc jelölése nem is olyan egyedi, több évtizedes hagyománya van annak, hogy pár évente felbukkan egy-egy igazi blockbuster kisebb-nagyobb finnyáskodás közepette.

Először is érdemes tisztázni, hogy egyáltalán mire és mióta használja a szaksajtó a blockbuster kifejezést. Általános vélemény szerint az első igazi blockbuster az 1975-ös A cápa volt, amelyet ma már a nyári blockbuster prototípusának tartanak, majd ezt követte 1977-ben a Csillagok háborúja. A két film anyagi és kritikai sikere kikövezte az utat az akciódús, látványos, de egyszerű koncepcióra épülő, nyári nagyjátékfilmeknek.

A '70-es évekig minden stúdió a téli időszakra tartogatta az igazán nagy bevételre becsült produkcióit, a nyári szezonban pedig azokat a filmeket mutatták be, amelyektől nem vártak sokat. Ezt a rendszert forgatta fel A cápa és a Csillagok háborúja (bár az utóbbit technikailag még tavasz végén, május 25-én mutatták be), két látványos, akciódús film, amelyek marketing szempontból tökéletesek, hiszen egyetlen plakáttal könnyen el lehetett adni a potenciális nézőknek, hogy mire számíthatnak majd a moziban.

A két filmmel elkezdődött a blockbusterek kora Hollywoodban, amelynek az Oscaron általában preferált, szerzői filmek látták a kárát, hiszen a stúdiók hamar rájöttek, hogyan lehet egy jó koncepcióval és marketinggel kisebb rizikót vállalni, mint mondjuk egy művészfilmmel. Például a népszerű filmeket megéri folytatni, ezért is készült már majdnem egy tucat Star Wars-film, illetve négy Cápa. Ezután pedig már nem lehetett megálljt parancsolni az újabb és újabb Indiana Jones-, Vissza a jövőbe! vagy éppen Alien-filmeknek, hiába panaszkodtak a filmesek, hogy a rizikómentes blockbustergyártás miatt egyre kisebb szabadsága van a rendezőknek, íróknak, színészeknek. Éppen ezért annyira fontos még mindig a szerzői filmeknek az Oscar, ahol évente egyszer végre nem szuperhősökről, robotokról, rebootokról, folytatásokról és remake-ekről szól minden, hanem a valódi filmművészetről. A Fekete párduc jelölése ezért is lóg ki annyira a többi közül, pedig egyáltalán nem újdonság, hogy elvétve egy-egy blockbuster is szétnyerje magát Oscar-díjakkal.

A kezdetek

Térjünk még vissza kicsit a Star Warsra és A cápára! Utóbbit annak idején négy Oscarra is jelölték, amiből hármat (legjobb vágás, legjobb filmzene, legjobb hang) meg is nyert. Egyedül a legjobb film díját vitte el a Száll a kakukk fészkére, illetve még Spielberg sajnálkozott amiatt, hogy nem jelölték rendezői kategóriában. Amiben egyébként olyanok szerepeltek helyette, mint Miloš Forman, Federico Fellini, Stanley Kubrick vagy Sidney Lumet. Az első nagy Oscar-siker a Star Warsnak jött össze 1978-ban, összesen hat díjat kaptak, mint a legjobb zene, jelmez, hang, látvány, vágás és különleges effektek. Csakhogy ezek egytől egyig technikai díjak, és hiába jelölték majdnem minden fontos kategóriában (forgatókönyv, legjobb film, férfi mellékszereplő, rendező), ott taroltak a szerzői filmek, mint például az Annie Hall.

A Star Wars és A cápa technikai Oscar-díjai hosszú időre meghatározták, hogy hol a helye a blockbustereknek az Oscar világában annak ellenére, hogy 1977-ben a Rocky bezsebelte többek között a legjobb film és a legjobb rendező díját is.

• 1979: A Supermant három technikai kategóriában jelölik, de egyet sem nyer meg.
•  1980: Az Alien megnyeri a legjobb vizuális effektért járó Oscart, és jelölik látványtervezésben is.
• 1981: A birodalom visszavág megnyeri a legjobb hangért járó Oscart, és jelölik látványtervezésben, filmzenében, illetve különdíjat kap a vizuális effektekért.
• 1982: Az elveszett frigyláda fosztogatóit összesen nyolc kategóriában jelölik, köztük legjobb filmre, rendezőre és operatőri munkára is. Végül csak a legjobb hangért, látványért, vágásért és vizuális effektekért kapott díjat, illetve egy különdíjat hangeffektek vágásáért.
• 1983: Spielbergnek ismét nem jön össze, csak a technikai Oscar az E.T.-vel, pedig összesen 9 kategóriában jelölték, köztük a legjobb filmre, rendezőre, operatőri munkára és forgatókönyvre is, de végül mind a négy díjat valamilyen technikai kategóriában nyerte.
• 1984: A Jedi visszatér négy technikai kategóriás jelölésből egyet sem nyer meg egy darab vizuális effektes különdíjon kívül.
• 1985: Egy halom blockbuster kap mindenféle nem csak technikai kategóriában jelölést, mint a Tarzan, a majmok ura, A karate kölyök, a Beverly Hills-i zsaru, Indiana Jones, Szellemirtók és a Dűne is, de mindössze a második Indiana Jones tudta elvinni a legjobb vizuális effektek díját.
• 1986: A Vissza a jövőbe! négy jelölést kap, de csak a legjobb hangvágás díját vihették haza.
• 1987: A Top Gun, az Aliens és a Star Trek IV is kap jelöléseket, illetve díjakat, de kizárólag technikai kategóriákban.
• 1988: A Beverly Hills-i zsaru 2, a Predator és a Robotzsaru is kap egy-két jelölést technikai kategóriákban, de díjat egyik sem.
• 1989: A Roger nyúl a pácban megnyeri a legjobb hangvágás, a legjobb vágás és a legjobb vizuális effektek díját, de sem ez a film, sem a Beetlejuice vagy a Die Hard nem tud hazavinni ezeknél komolyabb díjat.

Vagyis 10 év alatt egyetlen egy darab blockbuster sem nyert fontosabb díjakat, sem a rendezők, sem a színészek, a legjobb film kategóriába pedig még jelölésig is alig jutottak el. A Rocky elismerése egyedülálló, magányos kivétel maradt, de ezt a filmet is inkább sportdrámaként díjazhatták, mint blockbusterként. A helyzet 1995-ben kezdett változni, amikor fontos kategóriákban díjazták a Ponyvaregényt vagy a Forrest Gumpot, de azért ezeket még úgy is nehéz blockbusternek hívni, hogy az utóbbit rendező Robert Zemeckis kivette a részét a műfajból a Roger nyúl a pácbannal, illetve a Vissza a jövőbe!-filmekkel.

Aztán elsüllyedt a Titanic

Az 1996-os Oscaron aztán mintha átszakadt volna a gát, a sikeresebb, látványos, nagy költségvetésű blockbusterek hirtelen egy rakás fontos jelölést és díjat is kaptak. A rettenthetetlen megnyerte a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb operatőri munka díját is, illetve jelölték az Apollo 13-at (például legjobb film, férfi és női mellékszereplő, adaptált forgatókönyv), a Babe-et (legjobb film, rendező, férfi mellékszereplő, adaptált forgatókönyv) és a Toy Storyt (legjobb eredeti forgatókönyv) is. Egy évvel később látszólag minden visszaállt a régi kerékvágásba, hogy aztán 1998-ban minden idők egyik legsikeresebb blockbustere gyakorlatilag letarolja az egész gálát.

A Titanic 14 jelölésből 11 kategóriát megnyert, köztük a legjobb film, legjobb operatőr és a legjobb rendező díját is, illetve még bezsebelt majdnem minden fontosabb technikai díjat is. Persze a Titanic annyiban különbözött minden addigi blockbustertől, hogy akkori mércével elképesztő, 200 millió dolláros költségvetésből készült. Az összeg méretéről mindent elmond, hogy ha nem számítjuk bele az inflációt, a Titanic még mindig ott van a világ legdrágább filmjei között, inflációval együtt pedig csak két Bosszúállók- és Karib-tenger kalózai film előzi meg. A Titanic azonban még mindig "csak" egy nagyon látványos katasztrófafilm, a mai filmgyártásra jellemző franchise filmek továbbra is csak technikai kategóriákban kaptak említést.

Jól jelzi a díjakról döntő Filmakadémia elbírálási rendszerét, hogy a blockbuster műfajának atyja, Steven Spielberg rendezőként csak olyan filmekért kapta meg az Oscart, amelyek a Titanichoz hasonlóan valós eseményen alapulnak, és - legalábbis bizonyos értelemben - kosztümös történelmi filmek voltak, mint a Schindler listája (1994) és a Ryan közlegény megmentése (1999). Mindezt úgy, hogy 1978 és 1983 között háromszor is jelölték rendezőként, de sem a Harmadik típusú találkozások, sem Az elveszett frigyláda fosztogatói, sem az E.T. nem győzte meg az ítészeket. Földönkívüliekkel és szellemekkel az Akadémiát nem lehetett levenni a lábáról.

A távolságtartás a sci-fik és a fantasy filmek iránt később is megmaradt, hiszen 2000-ben nem kis meglepetésre megint egy blockbuster, a Gladiátor nyerte a legjobb filmnek járó Oscart, Russell Crowe pedig a legjobb színésznek járó díjat, illetve nyilván kapott a film pár technikai Oscart is, de ez ismét egy akciófilmnek beillő történelmi dráma volt. Egy évre rá A Gyűrűk Ura első részét jelölték összesen 13 kategóriában, amiből csak a technikai díjakat nyerte el, miközben az első Shrek-filmet is jelölték például legjobb adaptált forgatókönyvre. A Gyűrűk Ura egyébként elég népszerű lett valamiért az Akadémia körében, ami abból a szempontból mindenképpen meglepő, hogy a blockbusterek feltűnése óta fantasyk jelölésig is alig jutottak, és ha igen, akkor is csak marginális kategóriákban. 2001-ben meg 2002-ben viszont az első és a második A Gyűrűk ura is díjakkal mehetett haza, bár sohasem a legjobb filmért, színészért vagy éppen rendezőért.

A hobbitok elérték Mordort

A Gyűrűk Ura sok szempontból mérföldkő az Oscar történetében, amire leginkább a 2004-es Oscar a bizonyíték. A trilógia nyilvánvalóan világszerte óriási siker volt, és még a Filmakadémia is úgy érezte, hogy olyan léptékű és színvonalú produkció, amit nem lehet pusztán csak speciális effektekért, zenéért meg hangvágásért járó díjakkal elismerni. Mindhárom részt jelölték a legjobb filmre, de először az Egy csodálatos elme, másodjára pedig a Chicago musical vitte el a díjat a hobbitok elől. 2004-ben viszont már nem volt kifogás, és nem csak a legjobb film lett A király visszatér, hanem Peter Jackson is elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, többek között Clint Eastwood és Sofia Coppola előtt. A 20. században nem fordulhatott volna elő, hogy Frodóék kalandjait többre értékeljék olyan filmeknél, mint az Elveszett jelentés vagy a Titokzatos folyó. Ráadásul

Nyilvánvalóan a Filmakadémia ezzel az egész produkciót díjazta, nem csak külön A király visszatért, de mégiscsak arról van szó, hogy gyakorlatilag majdnem 30 évet kellett várni arra, hogy egy igazi blockbuster trilógia éveken keresztül folyamatosan az Oscar radarján legyen, és mind a három filmet jelöljék a fontosabb kategóriákban is. Nézzük meg, hogy a filmtörténelem legnépszerűbb blockbuster-trilógiái összesen hány Oscart nyertek 1975 óta (a különdíjakat most nem számítjuk).

• Mad Max (1979,1981,1985): nulla Oscar-jelölés
• Terminátor (1985, 1991, 2003): hat jelölés, négy Oscar
• Star Wars (1977, 1980, 1983): tizenhat jelölés, hét Oscar
• Die Hard (1988, 1990, 1995): négy jelölés
• Alien (1979, 1986,1992): tíz jelölés, három Oscar
• Mátrix (1999, 2003, 2003): négy jelölés, négy Oscar
• Indiana Jones (1981, 1984, 1989): tizenhárom jelölés, hat Oscar
• Vissza a jövőbe! (1985, 1989, 1990): öt jelölés, egy Oscar
• A gyűrűk ura: (2001, 2002, 2003): harminc jelölés, tizenhét Oscar

Bizonyára az is közrejátszhatott A gyűrűk ura népszerűségében, hogy a többi nagy trilógiához képest három éven belül mozikba került mindhárom rész, így a Filmakadémia is jobban tudta egy nagy csomagként kezelni a filmeket, mint a kisebb-nagyobb megszakításokkal érkező folytatásokat. Ezenkívül A Gyűrűk Ura három része nem is folytatás abban az értelemben, mint a többi felsorolt film, hanem egyetlen koherens regénytörténet moziadaptációja három részre szabdalva. 

A 2000-es évek közepétől egy új jelenséggel kellett szembenézni az Oscar ítészeinek, mégpedig az elképesztő mennyiségű szuperhőssel, és a dollármilliárdokat hozó Marvel- és DC-produkciókkal, amelyek már rég nem trilógiákban készülnek, hanem kvázi filmsorozatként.

Batman, az úttörő

Ugyan szuperhősfilmek bőven nem csak a 21. században készültek, pár kivételtől eltekintve a 2000-es évekig ez a műfaj inkább B-filmes kategória volt, mint Oscar-esélyes. Kivétel valamennyire az első Superman, illetve a Tim Burton-féle Batman-filmek, az 1989-es és az 1992-es Batman három jelölésből egy technikai díjat meg is tudott nyerni, de ezeken kívül a Filmakadémia elég látványosan kerülte a köpenyes igazságosztókat. Aztán jött Christopher Nolan, Christian Bale és Heath Ledger, és örökre megváltoztatta a szakma hozzáállását a műfajhoz.

A 2005-ös Batman: Kezdődik! újraindította a Joel Schumacher által szétbarmolt filmes franchise-t, aminek rögtön egy Oscar-jelölés lett az eredménye a legjobb operatőr kategóriában. Aztán jött a 2009-es Oscar, amin összesen nyolc díjra jelölték a Sötét lovagot, de olyan remekművekkel kellett versenyeznie, mint a Benjamin Button különös élete, a Gettómilliomos, a Milk, az Erőszakik vagy A pankrátor, és nem csoda, hogy mindössze egyetlen egy díjat tudott elnyerni a nyolc jelölésből. Azt viszont a tragikusan korán elhunyt Heath Ledger kapta posztumusz a legjobb férfi mellékszereplőként, amiért annyira zseniálisan alakította Jokert, Batman ősellenségét.

Ugyan Russel Crowe (Gladiátor) vagy Mel Gibson (A rettenthetlen) már kapott legjobb színész díjat blockbusteres szerepért, de ez volt az első alkalom, hogy a Filmakadémia olyan alakítást díjazott, ami nem valamilyen történelmi személyiség egy blockbusterben, hanem egy teljesen fiktív karakter, amit képregényekből emeltek át. Azonban a Sötét lovag inkább egyedi, kivételes eset maradt, sikere nem tárta szélesebbre az Oscar kapuit a szuperhősök előtt, amit mi sem jelez jobban, mint hogy a Batman-trilógia utolsó részét már nem is jelölték, az egyre csak szaporodó Marvel-filmek (Vasember, X-Men, Pókember, stb.) pedig maximum a blockbustereknek fenntartott technikai kategóriákban bukkanhattak csak fel, de általában még ott sem.

Egy másik népszerű blockbuster azonban alaposan megkavarta a dolgokat, méghozzá az Avatar. Mint filmet, az Avatart nehéz igazán jónak értékelni, de mint audiovizuális alkotás utat tört a mozikban a 3D-s technológiának, és ismét megmutatta, hogy a Titanickal már egyszer óriásit gurító James Cameron a blockbusterek igazi mestere. Az Avatart összesen kilenc kategóriában jelölték, és ugyan ebből csak három kisebb díjat vihetett haza, de a 2010-es gála annyiban mindenképpen figyelemreméltó volt, hogy az Avatar mellett olyan blockbustereket is jelöltek, mint a rebootolt Star Trek, az Up animációs film, vagy a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes.

Az Oscarnál nincs Marvel-korszak

Hiába fogadta kritikai és anyagi siker a Nolan-féle Batman-filmeket, szuperhősöket sokáig még a technikai kategóriákban sem lehetett látni pár kivételtől eltekintve. Helyette régóta futó franchise-ok aktuális filmjeit kezdték el jelölgetni, például a James Bondot (Skyfall, Spectre), Harry Pottert (Halál ereklyéi 1-2.), vagy olyan vérgagyi blockbustereket, mint a Transformers, a Grú 2 vagy a Hobbit-trilógia. Sokat elmond a Filmakadémia érezhető ellenszenvéről, hogy még a mindenhol körbeimádott Galaxis őrzői is mindössze két jelölést tudott összeszedni, és a klasszikus blockbusterek a 2015-ös gálán mind egyetlen kategóriába szorultak be. A legjobb vizuális effektekért járó díjat így is a Csillagok között vitte el, így az egyetlen jelölésével hoppon maradt az Amerika Kapitány: Polgárháború, A majmok bolygója - Forradalom és az X-Men: Az eljövendő múlt napjai is.

Pedig a 2010-es évekre kezdett elterjedni, hogy a szerzői filmek egy része már kicsit blockbusterként funkciónál, elég csak a látványos Tarantino- vagy Nolan-filmekre gondolni, vagy arra, hogy hirtelen mindenki sci-fiket kezdett el gyártani az Ex Machinától a Gravitáción és a Csillagok közöttön át a Mentőexpedícióig, és ezeket elég tisztességesen is díjazta, vagy legalább jelölte az Akadémia, és végre a Mad Max is megkapta a maga elismerését azzal, hogy tíz jelölésből hat díjat haza is tudott vinni. Beszédes tény az is, hogy a kereskedelmileg sikeres, de kritikailag csúnyán megbukó Öngyilkos osztag előbb nyert Oscart (2017-ben a legjobb sminkért), mint bármelyik modern Marvel-film.

Csak a rend kedvéért, itt az összes modern Marvel-film és az Oscar-jelöléseik a 2008-as Vasember óta:

• Vasember 1,2,3: négy jelölés
• Hulk: nulla jelölés
• Thor: 1,2,3: nulla jelölés
• Amerika Kapitány 1,2,3: egy jelölés
• Bosszúállók 1,2,3: két jelölés
• A galaxis őrzői: három jelölés
• A hangya 1 és 2: nulla jelölés
• Doktor Strange: nulla jelölés
• Pókember: Hazatérés: nulla jelölés
• Fekete Párduc: hét jelölés

Ahogy látható, majdnem annyiszor jelölték az összes Marvel-filmet (a nem a Disneyhez tartozó franchise-okat direkt nem számítottuk ide), ahány kategóriában most a Fekete Párducot, azonban fontos kiemelni, hogy amíg az összes többi filmet kizárólag technikai kategóriákban jelölték (azon belül is általában a különleges effektek miatt), addig a Fekete Párduc idén akár megnyerheti a legjobb filmnek járó Oscart hat másik technikai díj mellett.

A Filmakadémia részéről valamennyire érthető, hogy nem igazán tudnak vagy akarnak mit kezdeni ezzel a műfajjal, hiszen igazán művészi, szerzői filmes értéke egyiknek sincs, talán az egyedüli kivételt az első Galaxis őrzői és a Thor 3 jelenti. Ezekhez képest a Fekete Párduc nem feltétlenül jobb film, azonban a társadalmi hatása és a politikai hagyatéka mellett semmiképp sem lehet elmenni. És nyilván a pár éve elkezdődött "túl fehér az Oscar-gála" kampánynak is jó ellenpontja, ha egy ennyire a fekete kultúrára épülő, baromi népszerű blockbustert betesznek a legjobb filmek közé.

Szerzői filmek kontra blockbusterek

Abban, hogy a Fekete Párduc végül is ott van a jelöltek között, az is közrejátszott, hogy óriási felháborodás követte azt a bejelentést, hogy az idei Oscar-gálán bevezetnek egy új kategóriát "Best Popular Film" néven, ami gyakorlatilag a blockbusterek különdíja lett volna. Azért csak volna, mert olyan szintű ellenállás fogadta minden oldalról az ötletet, hogy az Akadémia végül visszatáncolt. Az új kategória létrehozása sokak szerint csak azért merült fel, hogy a Fekete Párduc a nagy közösségi nyomás miatt megkaphassa a saját kis elismerését, a legjobb film díját pedig továbbra is egy szerzői film kaphassa.

A Fekete Párduc így bekerült a legjobb filmek közé, de azért ez inkább egy úgynevezett protesztjelölés, mintsem jogos művészeti elismerés, hiszen a film elsősorban társadalmi szempontból fontos produkció a szinte kizárólag feketékből álló stáb miatt, mintsem kimagaslóan minőségi filmalkotás.

Az Oscarnak pedig nincsen könnyű dolga, hiszen soha ennyi blockbuster nem készült még, mint az elmúlt 20 évben, miközben a klasszikus szerzői filmekre a stúdiók egyre nagyobb rizikóként tekintenek, és inkább remake-elnek, rebootolnak valami közepesen klasszikus filmet, mintsem súlyos milliókat öljenek valamire, ami nem felel meg a közönségfilm kitételnek. Hogy mennyire "nem éri meg" egyedi szerzői filmeket gyártani, azt a bevételi adatok is megmutatják. Nézzük meg, hogy mekkora bevételt termeltek csak az Egyesült Államokban azok a szerzői filmek, amelyek megkapták a legjobb filmnek járó Oscart! (A bevételekhez a Box Office Mojo adatbázisát használtuk)

• A víz érintése: 64 millió dollár
• Holdfény: 28 millió dollár
• Spotlight: 45 millió dollár
• Birdman: 42 millió dollár
• 12 év rabszolgaság: 57 millió dollár
• Az Argo-akció: 136 millió dollár
• A némafilmes: 45 millió dollár
• A király beszéde: 139 millió dollár
• A bombák földjén: 17 millió dollár
• Gettómilliomos: 141 millió dollár

Vagyis eléggé úgy néz ki, hogy a saját hagyományait őrző Oscar viaskodása a blockbusterekkel még csak most kezdődött el.

(Borítókép: Black Panther. Fotó: outnow.ch)