Tessék csak félni az internettől

2018.12.12. 05:36

Elég régi közhely az, hogy ami az interneten történik, annak általában a fele sem igaz, de különösen érvényes ez olyan helyzetekre, amikor valaki pénzt keres belőle. Ilyen a camgirlök világa is - ha valaki nem ismerné ezt az ipart, amiben Gattyán György a LiveJasmine-nal egy komplett vagyonra tett szert, a lényege az, hogy webkamerák előtt modellek gyakorlatilag a saját maguk által felállított korlátokon belül bármit megtesznek, ha megfelelő fizetséget kapnak érte. Nem pénzt, hanem tokeneket. Amiket egyébként pénzért lehet venni, és ezzel az internet máris kijátszott minden pénzügyi felügyeletet. Valamivel több zsetonért cserébe a kuncsaft privát műsort kap, ahol már tényleg csak az ő kívánságai érvényesülnek.

Az ilyesféle webcamezés azért tök érdekes dolog, mert (ideális esetben) a hatalmi viszonyrendszer pont az ellenkezője annak, mint ami látszik. Úgy tűnik, mintha egy csomó névtelen agresszor pénzért cserébe azt csináltathatna egy ártatlan fiatallal, amit csak szeretne. De valójában (megint ideális, nem erőltetett esetben) aki az áldozatnak tűnik, az a főnök: ő dönti el, hogy mi lesz a műsor, kinek engedelmeskedik, kinek a meghívásának tesz eleget. És végül is ő az, akinek a legnagyobb aduász van a kezében: ő az, aki egyszerűen az egész műsort lekapcsolhatja, ha akarja. Ha tudja.

Csodálom, hogy abban az időszakban, amikor egyre több olyan film készül, ami a számítógépek képernyőjén látszódik (Ismerős törlése 1-2., Keresés), egészen eddig kellett várni, hogy a camgirlök világát is egy potenciálisan fenyegető, veszélyekkel teli világnak mutassák be. Bár a Cam című thriller világában sokkal bonyolultabb veszélyek fenyegetnek: Alice (Madeline Brewer, többek között A szobalány naplójából), a közepes sikerű camgirl egy nap arra ébred, hogy egy ismeretlen entitás átvette a műsorát. Egy entitás, ami pont úgy néz ki, mint ő, pont úgy viselkedik, mint ő, csak éppen olyan dolgokat is bevállal, amiket ő nem. Amitől pedig egyre népszerűbb és népszerűbb lesz. Az ál-Alice nem igazi, de ezt valójában senki sem tudja. A gyeplő, amit eddig szorosan a kezében tartott, nincsen többé.

Vesz a kamera!

Pedig azt a gyeplőt nagyon szorosan fogta: a Cam nyitójelenete pár pillanat alatt változik vérfagyasztóvá, amikor az ártalmatlan incselkedés után előkerül egy kés is a műsorban az egyik csetelő kívánságára. Kiderül, hogy a késes kérés egy beépített rajongó volt, és az egész vérfürdő csak egy volt egy előre kitervelt műsorból. Alice tematikus napokat tervez, van pancsikolás a medencében, romantikus vacsora, vagy éppen csak egy egyszerű beszélgetés, de ritkán fordul át pornóba. Úgyhogy természetes, hogy amikor a digitális alteregója átveszi az irányítást, akkor az lesz az első dolga, amivel aztán ugrik is előrébb a nézettségi toplistákon. Míg az igazi Alice belekeveredik a hetvenes évek paranoia-thrillereire emlékeztető helyzetbe: hogyan tiltsa le saját magát, ha egyszer láthatóan ő maga csinálja a műsorokat? Mit tud tenni ilyenkor egy telefonos ügyfélszolgálat? Semmit, mehet a való világba próbálkozni.

És a Camben ez a fojtogató érzés a legjobb, hogy ha az ember lába alól kirántják a digitális szőnyeget, akkor mi a túrót tud csinálni egyáltalán? Alice helyzetében - és így a filmben is - az a különleges, hogy nem a személyes adatait lopták el az interneten, hanem az egész személyét, és cserélték ki valami olyasmire, ami szembe megy mindazzal, amit a saját elvei szerint fontosnak gondol. Nem nehéz ilyenkor nemcsak a camgirlökre gondolni, hanem mindenkire, aki valaha kiposztolt egy képet magáról bárhova: az azonnali visszajelzésekkel kecsegtető felületen hajlamosak vagyunk nem magunkat, hanem magunknak egy felfokozott változatát közszemlére tenni. Alice esetében ez viszont nem azt jelenti, hogy behúzza a hasát, hanem hogy egy hasonmása más nőkkel szexel.

A Cam tökéletes példája annak, hogyan kell érdekes, kortárs, a jelenlegi korunkról valamit mondó, kvázi horrorfilmet csinálni (sok riogatás nincs benne, inkább csak egy folyamatos nyomasztó hangulat) úgy, hogy nem vérre, protézisekre és gigantikus díszletre költik el a pénzt, hanem arra csak, ami mindenképpen szükséges a történetéhez. A költségvetése láthatóan kevés volt, de a film nagy része a kameraszobában, vagy más, teljesen átlagosnak tűnő belsőkben játszódik. Szereplőkből is kevés van - ráadásul a két legfontosabbat ugyanaz a színésznő játssza. De a kevés flanc és a már-már természetfeletti helyzet sem leplezi, hogy igaz dolgokról és félelmekről szól. Nem tökéletesen, de elég jó, hogy kiszúrjuk száz másik közül.

A Cam novemberben került fel a Netflix kínálatába.

Ne maradjon le semmiről!