A gyilkos farkasálarcot visel

S. A. Cosby most megjelent, Bűnösök vére folyjon című könyvét is a krimik déli noir stílusához sorolják. A helyszín Virginia, amely az Egyesült Államok egyik alapító állama a történelmi Délen. A kitalált városka és környéke (Charon megye), ahol a történet játszódik, nevében is mitológiai utalás, mégpedig nem a legszerencsésebb, különösen, ha Kháronra és ladikjára gondolunk, amely a Styx folyón szállította a halottakat az alvilágba. 

A Chesapeak-öbölnél fekvő kisváros lakóinak 60 százaléka afroamerikai, a többiek pedig zömében az egykori rabszolgatartó fehér családok rasszizmussal alaposan átitatott utódai. Ez már így önmagában is erős hátteret ad, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a főszereplő Titus Crown a városka első fekete bőrű seriffje,

A többségnek Titus az őket állandóan utolérő fehér felsőbbrendűség intézményrendszerének kiszolgálója, míg a fehér lakosoknak – kimondva vagy kimondatlanul – afroamerikai seriff, annak ellenére is, hogy FBI-ügynöki karrierjét cserélte fel a kisvárosi rendőr szerepéért. És ez csak egy a sok belső vívódás közül, amelyekkel főhősünk a nyomozása során szembesül.

Nyomozás a rendőség szemszögéből

A felütést az adja, hogy Titust és embereit egy iskolai lövöldözéshez riasztják, ahol egy diák lelőtte korábbi tanárát, az egyik legnépszerűbb oktatót. Az épületből puskával kitámolygó, drogos fekete srácot – félve annak fegyverhasználatától – az egyik fehér rendőr lelövi. A nyomozás azért érdekes, mert végig Crown seriff szempontjából közvetíti a történéseket: legnagyobb döbbenetére 

Felkutatásukkal és a kihantolt áldozatokkal párhuzamosan a halottak száma is nő, és mint kiderül, egy sorozatgyilkos igyekszik eltüntetni maga után a tanúkat. A leginkább az idegesítő a hatóságok számára, hogy nyilvánvalóan helybéli az őrült elkövető, mégsem tudják beazonosítani. A dolog odáig fajul, hogy a nyomozásban elakadni látszó seriff családjának ajtajára egy bárányt szögeznek – figyelmeztetésképpen.

Képbe kerülnek még fehér felsőbbrendűséget hirdető egyházak, azok belső titkai és egy konföderációs tiltakozó gyűlés is, ahol végleg elszabadulnak az indulatok a kisvárosban. A krimi pedig egyik meglepő csavart veszi a másik után. Nem spoilerezném a végét, de tény a címbeli megállapítás, hogy a gyilkos farkasálarcot visel.

A könyv azért is jó, mert nem idealizálja az amerikai igazságszolgáltatást, bemutatja, hogy a törvény és annak betartatói nem mindig jelentik azt, hogy az igazság úgy és abban a formában működik, ahogyan kellene. Ugyanakkor a gyakorta vívódó Titus gondolatai, belső őrlődése sokszor hozza fel az amerikai társadalmat 2023-ban meghatározó témákat. 

Idézet a főhőstől

Jelen van finoman a woke, és természetesen érezhető, hogy az író maga is megélte mindazt a rasszizmust, amelyet könyvében a fekete bőrű seriff figurájához köt. Remekül ábrázolja a mély Délen élő fehér amerikaiak egy részét jellemző gőgös, lenéző világlátást, elsősorban azokkal szemben, akik nem írhatók le a WASP rövidítéssel (Fehér-Angolszász-Protestáns). És gyakran úgy tekintenek rájuk,

mint a múlt századból véletlenül itt maradt lábasjószágra.

(Ez, tudom, kicsit erős, de a főhőstől vett idézet.)

Amiért jó a könyv, hogy mindvégig rajta marad a nyomozáson, tehát bár a karakterek jól vannak ábrázolva, és nem hiányzik az érzelem, az intimitás sem a könyvből, mégsem pazarolja idejét és betűjét öncélú szexjelenetek leírására vagy a gyilkosságok helyszínén talált megcsonkított áldozatok túltolt, vérbő, horrorisztikus ábrázolására. Tényleg olyan, mint egy fejezetről fejezetre magába szippantó, hatrészes krimi-minisorozat a Netflixen, amit ha elkezdünk nézni, akkor hajnalig biztosan nem hagyjuk abba.

S. A. Cosby: Bűnösök vére folyjon
Agave könyvek, 2025. 335 oldal

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)