Infernális tragédiába torkollt az abortusz

További Kultúr cikkek

Vannak regények, amelyek korántsem számítanak újdonságnak, de kiválóságuk, aktualitásuk miatt megérdemlik az olvasók, könyvbarátok figyelmét. John Barth Az út vége című, közel hetven éve megjelent regényére illik az előbbi leírás. Magyarul alig, talán egyáltalán nem recenzált műről van szó. Most teszünk egy próbát.

Egy pillanatra képzeljük magunkat a következő szituációba. Megelégelve eddigi életünket, pár ezer forinttal a zsebünkben ülünk egy forgalmas buszpályaudvaron. Nem tudjuk, hogyan tovább, hová utazzunk, mihez kezdjünk magunkkal. A beláthatatlan belső üresség miatt abban talán biztosak vagyunk, hogy így nem mehet tovább. Hosszú órákra teljesen mozgásképtelenné válunk, amikor szembesülünk a végtelennek tűnő lehetőségekkel. Eközben fogalmunk sincs, hogy kik vagyunk valójában.

Az imént vázolt epizód John Barth Az út vége című regényének egyik kulcsjelenete. A mű főhőse Jacob Horner, aki annak köszönhetően, hogy fontos szituációkban döntésképtelen, katatón állapotba kerül. Tanácstalanságának, bénultságának egyik könyvbéli magyarázata, hogy nincs szilárd személyisége. Szerinte azonban épp az a probléma, hogy számtalan személyisége van, amelyek hihetetlen gyorsasággal váltják egymást. És amikor kiüresedik, akkor csak a tehetetlenség és a mozdulatlanság marad. Pedig

a választás: létezés. Amilyen mértékben képtelenné válik az ember a választásra, olyan mértékben szűnik meg létezni

– olvashatjuk a regényben.

Mitoterápia

Különc, olykor egyenesen sarlatánnak tetsző orvosa a mitoterápiát írja elő számára, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy antihősünknek különböző szerepeket kell választania, amiken keresztül megnyilvánulhat, cselekedhet. Részben a terápiának köszönhetően Jacob Horner egy szerelmi háromszög részéve válik, ami végül

tragédiába, infernális abortuszba torkollik.

A kötet John Barth második regénye, először 1958-ban jelent meg. Tellér Gyula ültette magyar nyelvre, négy kiadást ért meg, szerencsére a webshopokban ma is könnyedén, ráadásul olcsón elérhető, annak ellenére, hogy 2005-ben adták ki utoljára. A mű szerzője 2024-ben hunyt el, a kritikusok egybehangzó véleménye szerint a posztmodern irodalom egyik legkiemelkedőbb amerikai alakja volt.

Aktuális

Miért ajánljuk? Azért, mert a regény az egzisztencializmus számos kérdésével mélyen, egyúttal egyedi, élvezetes humorral foglalkozik. Bárki számára könnyedén befogadható, közérthetően filozofikus. Olyan könnyedén visz minket a feneketlen mélységbe, hogy észre sem vesszük, milyen problémákkal szembesít.

Párbeszédei egyenesen fenomenálisak. Aktuális, de nemcsak azért, mert az önsegítő, személyiségfejlesztő kötetek elárasztották a könyvpiacot, úgymond mindenki meg akarja találni önmagát, és egyre többen teszik fel a kérdést, hogy kik ők valójában, csupán szerepet játszanak vagy sem, Az út vége pedig pont a személyiség, a nagybetűs én, divatos szóval az ego problematikáját járja körbe.

A mű azért sem vesztett aktualitásából, mert a párkapcsolatok, a férfi-női szerepek problémakörével is hitelesen foglalkozik, előrevetíti mindazokat a problémákat, amelyek

a 21. században párt, társat kereső embert foglalkoztatják.

Külön élvezetet nyújt, ahogyan megelevenedik az ötvenes évek Amerikája, a kisvárosi egyetemek világa. Érdemes úgy olvasni, hogy az Egyesült Államokban ma zajló folyamatokat összehasonlítjuk a regény világával. Talán jobban megérthetjük, milyen társadalmi folyamatok vezettek a woke és a metoo-mozgalom megjelenéséhez.

Túl rövid, nagyon olvasmányos, fekete humora elbűvölő. A végkifejlet pedig fejbe kólint, igen, mintha egy bazi nagy Steinway zongora zuhant volna a fejünkre. Meleg szívvel ajánljuk. Olvasásra feltétlenül érdemes, ma is frissnek ható mű.

John Barth: Az út vége
Kalligram, 2005
296 oldal

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)