Rejtély övezi az ötszörös Nobel-díj-jelölt halálát

A szegények költője, a nép írója – sokféle névvel illették Makszim Gorkijt, akinek felvett művészneve is valahol arra a keserűségre utal (a gorkij jelentése keserű), ami az orosz társadalmat átjárta akkoriban. Az egyszerű nép, a munkások soraiba született, hamar elárvult, fiatalon világgá ment és bejárta egész Oroszországot. Számos különböző munkát vállalt, mielőtt írói sikereket ért volna el, olyan tapasztalatokra tett szert, amelyek révén valóban képes volt az egyszerű emberek nyomorát papírra vetni. 

Azok közé tartozott, akik hittek a bolsevik eszményekben. Erősen bírálta a cári rendszert, és részt is vállalt a harcokban, írásban és tettben egyaránt. Az 1905-ös moszkvai felkelés után emigrálni kényszerült, Itáliában húzta meg magát. Olaszország élete több részében is menedékül szolgált számára, ahová vagy egészsége feljavítása, vagy politikai nézetei miatt kényszerült, hol az egyik, hol a másik oldallal való vitái miatt.

Az örök harc

Makszim Gorkij ugyanis nem tartozott a megrögzött fanatisták közé. Míg az 1900-as évek elején erősen hitt a bolsevikokba, addig később már bírálta vezetőik döntéseit. Szintén kettős viszonya volt Leninnel, akinek nyíltan jelezte aggályait a döntéseivel és módszereivel kapcsolatban. Ennek ellenére a politikus látta Gorkij nemzetközi jelentőségét. Hivatalokat adott neki a tudományos és művészeti szférában, de ezek a megbízatások nem voltak örök életűek. 

Míg eleinte a cári rendszer miatt kényszerült külföldre, később a szocialista rezsimmel való ellentéte miatt távozott Olaszországba, ahol ismét hosszú éveket töltött. Ekkor már családjával és alkalmazottaival együtt élt kint, de az 1930-as évekre végleg visszaköltözött a Szovjetunióba, ahol ekkor már Sztálin volt hatalmon. Bár az ő politikáját is bírálta, az író végső visszatérése az akkor fasiszta vezetésű Olaszországból egyfajta diadalt jelentett a szovjetek számára.

Ennek ellenére Gorkij kritikus gondolkodása sosem kopott ki teljesen. Élete utolsó éveiben is gyakorta ellenállást mutatott az általa elfogadhatatlannak ítélt, szélsőséges politikai döntésekkel szemben, eközben kapcsolatot tartott a politika és művészet számos területén tevékenykedő személyekkel. Megosztó nyilatkozatai miatt élete utolsó két évében egyfajta ki nem mondott házi őrizetben volt. Genrih Jagoda szovjet belügyi népbiztos, az NKVD vezetője szemmel tartotta az írót, aki ekkoriban egyre komolyabban küzdött tüdőbajával. 

Makszim Gorkij 1906-ban

Fotó: brandstaetter images / Getty Images Hungary

Halálának körülményei a mai napig vitatottak, sokan úgy vélik, Jagoda áll a hátterében, akit 1937-ben le is tartóztattak, majd 1938-ban kivégeztek államellenes cselekmények – köztük Gorkij megölésének – vádjával.

Minden kettőssége ellenére Makszim Gorkij munkássága az orosz irodalom és dráma akkori korszakának egyik legerősebb esszenciáját fogja meg. A szocialista realizmus alkotója, aki világszinten is elismerésnek és tiszteletnek örvend, 1868. március 28-án született és 1936. június 18-án halt meg. Lapunk összeállított egy kvízt, hogy további érdekességéket oszthassunk meg, olvasóink pedig tesztelhessék tudásukat. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!