Bolondok napja: az emlékezetes átveréseket inkább olvasni szeretjük, mint átélni

shutterstock 741673
2023.04.01. 05:56
Egy nap, amelynek eredete máig nem tisztázott. Szinte mindenki tud róla, de legalább annyi embert idegesít, ahány jól szórakozik rajta. Bolondok napja.

A bolondok napját évszázadok óta április 1-jén ünneplik, de az eredet mind a mai napig nem tisztázott. Az áprilisi bolondozás már-már hagyománnyá vált: megvicceljük egymást, álhíreket mondunk, ugratjuk egymást, rászedjük a másikat, majd jót derülünk rajta. A népszokás szerint ha valakit április elsején rászednek, áltatnak, szédítenek, kecsegtetnek, akkor a bolondját járatják vele, így ő lesz „április bolondja”. 

Áprilisi hal vagy Hilaria

A History online történelmi portál összeállítása megemlíti: néhány történész szerint az április elsejei bolondozás egy kelta eredetű népszokás, míg mások szerint a bolondok napjának eredete 1582-re nyúlik vissza, amikor Franciaország a Julianus-naptárról áttért a Gergely-naptárra, miután a tridenti zsinat 1563-ban felszólította erre. Voltak jó páran, akik csak „késve értesültek” a változásról, miszerint az új év kezdete január 1-jére tolódott, így március utolsó hetétől folytatták az ünneplést. Ezért is váltak a viccek és álhírek célpontjává, és elkezdték őket „április bolondjának” hívni.

A korabeli csínytevések közé tartozott például, hogy papírhalat helyeztek a hátukra, és „poisson d’avril”-nak (magyarul áprilisi halként) hívták őket, ami állítólag egy fiatal, könnyen fogható halat és egyben egy hiszékeny embert is szimbolizál – írja a történelmi portál.

Megint más történészek a bolondok napját olyan fesztiválokkal kapcsolták össze, mint például a Hilaria (jelentése: vidám, örömteli), amelyet az ókori Rómában március 25-én, az áprilisi kalendáriumok előtti hetedik napon ünnepeltek a Cybele-kultusz (az istenek anyja) követői. Ünneplésének napja a tavaszi napéjegyenlőség után volt közvetlenül, vagyis akkor, amikor az évben először volt hosszabb a nappal az éjszakánál. A borongós tél elhalt, és egy jobb évszak első napja sok-sok vidámsággal telt. Ezen a napon mindenféle játék és szórakozás megengedett volt, talán a maszkabálok voltak a legkiemelkedőbbek közöttük. Mindenki álruhában járt és bárkit utánozhatott, akit szeretett.

A tavaszi napéjegyenlőség nem bolondság

Innen már tényleg csak egy kis lépés, hogy elhiggyük: a bolondok napja a tavaszi napéjegyenlőséghez, vagyis az északi féltekén a tavasz első napjához kötődött, amikor a természet megbolondította az embereket a változó, kiszámíthatatlan időjárással.

Ennek persze ellentmond, hogy a napéjegyenlőségek napjai sokkal kisebb szerepet játszanak a népi tradícióban. Ahogy a Magyarságkutató Intézet egy tavaly megjelent tanulmányában írja: a tavaszt köszöntő szokások sokkal inkább a nagyhét és húsvét ünnepeihez kötődnek, illetve Szent György napjához, mely egyszersmind ősi pásztorünnep volt, az állatok tavaszi kihajtásának napja.

A napéjegyenlőséghez kapcsolódó ünneplés hiányának egyik oka maga a húsvét, hiszen március 20–21. nagyböjt idejére esik. A balkáni országok többsége ezek mellett március 1-hez is kapcsol tavaszköszöntő szokásokat, így például ekkor ajándékozzák meg egymást az emberek piros és fehér fonálból készült karkötőkkel, fonalbabákkal. Azonban a fordulónap mégsem marad ünnep nélkül, amennyiben elfogadjuk, hogy a csillagászati fordulónapok ünneplése máig azok korábbi időpontjához igazodik: ha karácsony és Szent János napja a napfordulók ünnepei, a karácsonyt kilenc hónappal megelőzve, a tavaszi napéjegyenlőség régi, március 25-i napjára esik Krisztus fogantatásának napja. Ennek ünnepe az Annuntiatio Beatae Mariae Virginis, vagyis az angyali üdvözlet napja, magyar nevén Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Ez az ősi Mária-ünnep a VII. század óta ismert. Korai jelentőségét emelte az az elképzelés, hogy a világ teremtése, Krisztus fogantatása és kereszthalála is egyaránt erre a napra estek. Dionysius Exiguus a Krisztus megtestesüléséhez képest számított időszámítási rendszerében ezt a napot tette meg az év kezdetének, és sok országban az újkorig ekkor kezdődött az év.

Könnyű belátni tehát, hogy a bohémkodás nem a keresztény kultúrkör eme részéhez köthető.

Bolond angolok vagy skótok: mindenki

A bolondok napjának korai említései viszonylag zavarosak, és talán a Canterbury mesék szerzője, Geoffrey Chaucer volt az első, a XIV. század végén, amikor Az apácák papjának meséjében ezt írta.

Mely hónapban az Úr alkotta a

világot, embert – amidőn ama

március hónap eltelt és vele

harminckét nappal múlt már elseje

(Fodor András fordítása)

Az azonban vitatott, hogy a fenti sorok harminckét nappal március eleje utánra utalnak, ami március 32-e lenne, vagyis április 1-re, de az is lehet, hogy mindez a hónap végétől számítandó („március hónap eltelt”), mert akkor inkább május másodika.

A bolondok napja a XVIII. században terjedt el Nagy-Britanniában. Skóciában a hagyomány egy kétnapos eseménnyé vált, kezdve a „vadászattal”, amikor az embereket hamis megbízásokra küldték (a gowk a kakukkmadár szó, a bolond szimbóluma), majd ezt követte a Tailie Day, amikor különböző csínytevések jöttek (pl. álfarok feltűzése).



Az első feljegyzett bolondok napi álhír 1698-ban volt, amikor a londoniaknak azt mondták, hogy menjenek el megnézni az oroszlánok mosakodásának éves szertartását a Tower of Londonban. És naná, hogy több ezren álltak sorba – mindhiába. A londoni Towerben akkor se, azóta se volt ilyen műsor. 

Bolond média

A modern korban a csínytevések, viccelődések új fóruma a média lett. Az újságok, rádió- és tévéállomások, majd a weboldalak is gyakran viccelték meg április 1-jén olvasóikat. Vagy adtak terepet egy-egy tréfának.

1905-ben egy német újság arról számolt be, hogy rablók egy csoportja alagutat ásott az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma alatt, és ellopták az ország összes ezüst- és aranytartalékát. A történetet gyorsan felkapták a lapok Európa-szerte és az Egyesült Államokban is. Hatalmas hír volt – vagy az lett volna, ha igaz.

1957-ben a BBC arról számolt be, hogy a svájci farmerek rekord-spagettitermést tapasztaltak, hozzá olyan felvételeket mutatott be, amelyeken az emberek tésztát szüretelnek a fákról.

1967 április elsején egy német nyelvű svájci rádióállomás adását megszakítva jelentette a rendkívüli hírt, miszerint amerikai űrhajósok szálltak le a Holdon. A bejelentést a svájci lakosság és az ott vakációzó amerikaiak is óriási izgalommal fogadták – állították a másnapi újságok. Két évvel később viszont talán éppen Svájcban hitték el a legkevesebben, amikor Neil Armstrong az Eagle holdkomp fedélzeti ajtaján kilépve a Hold felszínére lépett. A 67-es álhírben benne volt a hitelesség és a hihetőség…

1976. április 1-jén Patrick Moore csillagász a BBC egyik műsorában bejelentette, hogy 9:47-kor a Plútó elhalad a Jupiter mögött, létrehozva a Jovian–Plútó gravitációs effektust. Ezek a bolygók meghúzzák majd a Földet, átmenetileg csökkentve annak gravitációját. Moore azt mondta a hallgatóinak, hogy ha pontosan 9:47-kor a levegőbe ugranak, akkor érezni fogják. Amikor eljött az idő, Moore utasította hallgatóit, hogy: „Ugorj, most!” Ezt követően rengeteg hallgató telefonált a műsorba, és mondta el, hogy kellemesen lebegett.

1985-ben a Sports Illustrated írója, George Plimpton sok olvasót becsapott, amikor kitalált cikket közölt egy Sidd Finch nevű újonc dobóról, aki 168 mérföld per órás sebességgel tudott dobni egy labdát.

1992-ben a National Public Radio megjelentetett egy hirdetést Richard Nixon volt elnökkel, aki abban azt mondta, hogy újraindul az elnökválasztáson… az akkor 79 éves exelnököt egy színész helyettesítette, a bolondok napi tréfát elég sokan elhitték, mert annyira abszurd volt az ötlet, annyira rájátszott a félelmeikre.

1998-ban, amikor a Burger King meghirdette a balkezes Whoppert, hosszú hetekig álltak sorba a vásárlók a hamis szendvicsért. 

A világ egyik legnívósabb lapja, a National Geographic 2016-ban a Twitteren keresztül bejelentette, hogy soha többé nem tesz közzé fényképeket meztelen állatokról. Azokat az olvasókat, akik rákattintottak a történetre, egy olyan cukisággaléria fogadta, ahol felöltözött kiskutyákban és cicákban gyönyörködhettek. 

Az Index 2015-ben tréfálta meg talán legemlékezetesebben olvasóit. Egy pontosan megfogalmazott hír szerint meglepő eredményt hozott a Magyar Tudományos Akadémia Intelligenciakutató Intézetének reprezentatív vizsgálata, amellyel az ország egyfajta „intelligencia-térképét” rajzolták meg. A speciálisan a magyar viszonyokra igazított IQ-teszt alapján kiderült, hogy a vidék okosabb, mint a főváros. A cikkből aztán kiderült, hogy az egész kamu, nincs ilyen kutatás, az MTA-nak nem létezik ilyen nevű intézete. Persze a népi-urbánus ellentétet szító áprilisi tréfáért ment a bocsánatkérés, de a közösségi médiában kiderült, hogy szép számmal vannak olyan olvasók, akik nem olvasnak (maximum a cikk címét), csak kommentelnek.

(Borítókép: Shutterstock)