Ha van rocksztár, lehetne jazzsztár is: föld, szél és tűz Paloznakon

Véget ért a tizedik, jubileumi Paloznaki Jazzpiknik, amelynek utolsó napja több szempontból is különleges volt. A fesztiválokat hosszú hónapok szervezése előzi meg, egyetlen dolog van, amire a szervezők nincsenek hatással, tőlük független, hogy ez a legjobb barátjuk vagy legnagyobb ellenségük lesz. Ez nem más, mint az időjárás.

A kánikulát a napközbeni programok sínylik meg, ha tomboló vihar van, fellépések maradhatnak el. A rendszeres fesztivállátogatók biztosan tudnak mondani olyan saját élményt, amikor tikkasztó napsütésben vagy fagyos esőben próbáltak addig bulizni, amíg csak a körülmények engedik.

A szél átszervezte a programot

Paloznakon se túl meleg nem volt, se túl hideg, az eső sem esett, viszont orkánerejű szél támadt, ami nagyon jól érezte magát a Balatonfüredi járásban, vagy csak Mary Poppins nem tudta eldönteni, hogy merre szeretne utazni, és tanácstalanul körözött a tó északi partján.

Így pár programot át kellett szervezni, volt némi késleltetett koncertkezdés, illetve csere is. A Black Circle Orchestra például a Nagyszínpad helyett a Fábián Juli Színpadon lépett fel és később, mint ami az eredetileg kiírt terv volt, de így legalább azok is odaérhettek, akiket a megtelt piknikbuszok már nem tudtak felvenni, és dönthettek a további várakozás vagy a séta között.

A zenekar élén álló Áron András (Apey) hangja töltötte be a Fábián Juli Színpad vonzáskörzetét, a nagyszínpadról áthelyezett produkció nézőtere csordultig megtelt emberekkel. Lehetett látni az arcokon, hogy kik találkoznak először a zenekarral, mert náluk pozitív döbbenet volt leolvasható. A közönség tagjai meg sem próbáltak beszélgetni, egy félbemaradt mondat sem volt olyan fontos, mint megélni a pillanatot, hogy tomboló szélben ilyen minőségű muzsikát fogadjanak be.

Ezen a helyszínen kicsit később a szél tripla fokozatra kapcsolt, így nem volt könnyű dolga az Éles Gábor Triónak. Két másik zenésszel kiegészülve látogattak el Paloznakra, hogy soul-jazz-blues hangzásvilággal járuljanak hozzá a fesztivál egyik missziójához, hogy meg tudják mutatni, hogy nem csak a mainstream előadók lehetnek könnyen befogadhatóak, és egy kicsit több fület igénylő zenekar koncertjének élvezéséhez sem kell a zeneművészetin diplomázni.

A Taittinger Pezsgőteraszon többek között a Szabó-Gyányi Quintet játszott, kiegészülve Fekete-Kovács Kornéllal. Ha létezik rocksztár, akkor el kéne terjeszteni a jazzsztár kifejezést is, Fekete-Kovács biztosan az elsők között kapná meg ezt a jelzőt.

A Jazzpiknik Nagyszínpadján az esti őrületet stílusosan a Random Trip indította, nekik köszönhetjük az idei fesztivál himnuszát is. A zenekar a vendégművészekkel szédületesen jó hangulatot teremtett. Azt már Delov Jávoréknak köszönhetően egy ideje tudjuk, hogy bennünk a fény, hát most már a zene is.

A Nagyszínpadnál sem csitult a szélvihar, ám annyiban szerencsésebb volt ez a helyszín a többinél, hogy a zenészeket pontosan szembe fújta, így minden fellépő átélhette a Lukács Laci-élményt, csak épp színpadi ventilátor nélkül.

Az isteni Fábián Juli emlékére

Delov Jávor fellépésük végén megemlékezett barátjukról és egykori zenésztársukról, Fábián Juliról, aki többször is zenélt a Random Trip zászlaja alatt. Bár az aranytorkú, eszméletlenül egyedi hangszínű, csodálatosan tehetséges jazzénekes már majdnem öt éve meghalt, a szeretet, amit ő adott, és amit iránta éreznek, nem engedi kikopni az emlékét. A számára olyan kedves Paloznakon szinte érezni lehetett a jelenlétét.

A már eleve jó hangulatot a legendás Earth, Wind and Fire muzsikáját megidéző Earth, Wind and Fire Experience fokozta. Az EWF 1969-ben jött létre, zenéjük a funky és az RnB műfaját vegyítette a hagyományos afrikai zenével. A zenekar 1975-ben Shining Star című dalával beírta magát a zenetörténelembe. Talán a világ leglehetetlenebb kihívása lenne, ha valakinek úgy kéne végighallgatni pár számukat, hogy nem mozdulhat meg közben, ugyanis zenéjük az első ütemtől ringatózásra kényszeríti a csípőt, nem lehet ellenállni a 70-es 80-as évek házibulijait idéző hangzásnak.

A Nagyszínpadon a fesztivált az MF Robots zárta. Rod Stewart, Phil Collins és Michael Bublé egykori vokalistája, Dawn Joseph, illetve a The Brand New Heavies alapítója, dalszerzője és zenei rendezője, Jan Kincaid uralta a színpadot.

A szombat este a táncról, az örömről szólt, az este alatt felcsendülő muzsikák pedig még passzoltak is a szélviharhoz, hiszen ez utóbbi és a zene is elemi erővel bírnak, a kettő találkozása pedig különleges élménnyé kovácsolódott. 

(Borítókép: Mónus Márton / MTI)