19 56 – Magnum felhúzza a baseballsapkát, és megmenti a forradalmárt

7. Megáll az idő

A szó szoros értelmében. A forradalom leverése és a megtorlások után ugyanis az új rezsim legfőbb célja az volt, hogy megszilárdítsa a hatalmát (ezt hívták konszolidációnak), és abban volt érdekelt, hogy mindenkit meggyőzzön, teljesen helyreállt a rend az országban. A társadalom egyszerű ajánlatot kapott: minek harcolni, amikor emelkedik az életszínvonal, kiszámíthatók a viszonyok, és aki nem ugrál, semmitől nem kell tartania – az ötvenes évek militáns „aki nincs velünk, ellenünk van” jelszavát felváltotta a szelídebb „aki nincs ellenünk, velünk van” változat. Ez volt az, amit aztán 

És ebbe nem fért bele 1956 felemlegetése. Ami akkor történt, nem csupán kellemetlen epizód volt a párt számára, amit jobb lenne elfelejteni, hanem maga az alap, amire a rendszer egésze épült. Vagyis arra a narratívára, hogy október 23-án a kommunizmust akarták megdönteni a régi fasiszta rezsim hívei, és vissza akarták állítani az elnyomók uralmát, de jött Kádár János, és a nemzetközi munkásosztály segítségével (így mondták a szovjet inváziót) megakadályozta. Viszont még mindig mindenki élénken emlékezett, mi történt valójában, ezért 

(Ha mégis, akkor úgy említették, hogy a „sajnálatos októberi események”, vagy ha nagyon felbátorodtak, az „ellenforradalom” kifejezést használták.)

Aligha lehet csodálkozni rajta, hogy a téma jókora késéssel jelent meg a filmvásznon. A hetvenes évek elején mutatták be Szabó István Szerelmesfilmjét, amely egy 1956-ban szüleivel Nyugatra disszidált lány és egy itthon maradt fiú szerelmének kibontakozását, pontosabban ellehetetlenülését meséli el. Makk Károly Szerelem (1971) című filmje egy politikai fogoly hazatéréséről és újrakezdéséről szól, miután kiengedik a börtönből. Bár az író, Déry Tibor eredeti története az ötvenes években játszódik, a Rákosi-rendszerben, a rendező olyan utalást is elrejtett a filmben, aminek alapján okkal gondolhatta a néző, hogy valójában az 1956-os forradalom utáni megtorlások áldozatáról van szó: az egyik képen az Esti Hírlap látható, amely 1957-től jelent meg. A korabeli közönség számára köztudott volt, hogy mind a szerző, mind a főszereplő Darvas Iván börtönben ült 1956 után, az ő szerepeltetésük erős szimbolikus jelzésnek számított akkoriban, ami a történet hitelét erősítette.

Az első jelentős magyar film, ahol ténylegesen megjelent az 1956-os forradalom, Gothár Péter 1981-es Megáll az idő című alkotása volt. A nyitó jelenet november 5-én játszódik, amikor javában dúlnak a harcok, és a belátható tragikus végkifejlettől tartva két szabadságharcos elrejti fegyvereit. Egyikük hátrahagyja családját, és Nyugatra menekül, másikukat bebörtönzik. Amikor kiszabadul (a Szerelemből ismerős motívum), felkeresi barátja szeretteit, a két gyereket és az őket egyedül nevelő anyát. A film lényegében a két fiú kamaszkori vívódásait követi végig, és kíméletlen pontossággal mutatja be a hatvanas évek igaztalan világát.

A nyolcvanas évekre már omladozni kezdtek a hallgatás falai. Egyre több film foglalkozott 1956-tal, például Sándor Pál 1983-as Szerencsés Dánielje, Gárdos Péter 1987-es Szamárköhögése és Bereményi Géza 1988-as Eldorádója. Ma már jól látható, hogy a rendszerváltás előtt a vígjátékok, pontosabban a szatírák tudták a legjobban megragadni a lényeget, és drámaibb képet festettek az ötvenes évek embertelen körülményeiről, mint maguk a drámák:

6. Honthy Hanna utoljára még eljátssza a Szovjetuniót

Ha a reformkor évszázadában a János vitéz volt a nemzeti popkánon ikonikus alkotása, a huszadik században ez minden bizonnyal A tanú. Kevés olyan alkotás van, amelyből ennyit és ennyien tudnának idézni, mint Bacsó Péter filmjéből, amelynek szinte minden mondata szállóigévé vált. (Talán csak Rejtő Jenő regényei.)

Nem sokon múlt pedig, hogy a film nem maradt dobozban. Bár 1969-ben már elkészült, csak tíz évvel később mutathatták be, akkor is azért, mert féltek tőle, hogy kijut külföldre a Betiltott Filmek Fesztiváljára. Néhány vetítést már tartottak belőle a hetvenes években is, de a nagyközönség sokáig nem ismerhette meg. És az a változat, amit akkor láttak, nem az a változat volt, amit ma lehet látni a tévében:

A tanú az ötvenes években játszódik, közelebből a Rákosi-rendszer egyik legnagyobb jelentőségű koncepciós perét idézi fel. Rajk László a világháború után tevékenyen részt vett a kommunista rendszer kiépítésében, előbb belügyminiszterként, majd a külügyeket irányította. Egy idő után viszont terhessé vált a párt vezetése, különösen Rákosi Mátyás számára, ezért kémkedés vádjával 1949-ben elítélték és kivégezték. Sztálin halála után (1953) Rákosiék háttérbe szorultak, és Rajk Lászlót 1955-ben rehabilitálták. Újratemetésén, 1956. október 6-án százezres tömeg vett részt, így az esemény az október 23-án kirobbant felkelés közvetlen előzményének tekinthető.

Bacsó Béla filmjében az ötvenes évek több ismert alakját is fel lehet ismerni. Rajk Lászlót az a régi harcostársból időközben miniszterré lett Dániel Zoltán (Fábri Zoltán) testesíti meg, aki balszerencséjére összefut a főhőssel, Pelikán József gátőrrel a Dunán, és aztán a bíróság előtt találja magát mint hazaáruló kém, aki a vádirat szerint 

A céljuk ezzel aligha lehetett más, mint hogy eltegyék láb alól Bástya elvtársat, a legfőbb vezért, akiben a néző Farkas Mihályra ismerhetett, a korszak rettegett honvédelmi miniszterére, aki a világháború végén Moszkvából tért haza, és a Rákosi-rendszer egyik legnagyobb hatalmú vezetője volt. A kacifántos per kitervelője és főrendezője pedig a fejét furcsán oldalra billentő és kétértelmű mondatokat előszeretettel használó Virág elvtárs (Őze Lajos), aki a szabóból a hírhedt államvédelem (ÁVH) irányítójává lett Péter Gábor filmbeli alteregója.

A tanú közvetlenül nem szól 1956-ról, de aki megnézi, elég pontos képet kaphat arról, miért lázadtak fel október 23-án az emberek. Annál pontosabban szól nemcsak az ötvenes évekről, hanem 1956-ról is Gazdag Gyula 1974-es filmje. Teszi ezt úgy, hogy látszólag egyáltalán nem arról szól, közben mégis. Emlékeim szerint az eredeti forgatókönyv még

Nem tudni, hogy az írótárs Györffy Miklóssal már eredetileg is csak a párt megfigyelőit szerették volna megtéveszteni az újrafeldolgozás ötletével, hogy engedélyt kapjanak a leforgatásra, vagy menet közben alakult át a koncepció, de az biztos, hogy a végeredmény egészen más lett.

Az eredeti történet szerint a világháború utáni lakásínség idején egyszerre utalja ki a hivatal ugyanazt a Bástyasétányon található romos házat egy lánycsapatnak és egy fiúcsapatnak. Nem egyszerű bürokratikus tévedés történik, mert a szocialista operett nélkülözhetetlen figurája, a kapitalista rendszer kimúlásába beletörődni képtelen elvetemült intrikus, aki ráadásul jósnő, megvesztegeti a lakásügyi előadót, hogy együtt kaparintsák meg az ingatlant. Végül természetesen kudarcot vallanak, mert a fiúk és a lányok, bár kezdetben kitör köztük a háborúskodás, végül jótékony szerelembe torkollnak, hogy aztán együtt énekeljék, hogy együttes erővel bármit újjá tudnak építeni, és vár rájuk a napsugaras jövő.

Ehhez képest a filmben megjelennek ugyan az operett fő motívumai, eléneklik a legjobb slágereket (nemcsak a Bástyasétányból, hanem több más szocialista operettből is, például az Egy dunaparti csónakházbant az 1953-as Állami áruházból), de itt két operettszerző áll a történet középpontjában, aki szeretné megalkotni a nagy művet. A nagy mű éppenséggel nagyon hasonlít az Eisemann-féle Bástyasétányra, csakhogy a szerepekre összeválogatott fiúk és lányok csak ideig-óráig képesek tartani magukat az előírt instrukciókhoz, és egyre többször térnek el az elvárásoktól. A történéseket folyamatosan fekete keménykalapos, újságot olvasó néma férfiak kísérik figyelemmel, és egy darabig még fenn lehet tartani a rendet azzal, ha váratlanul elénekelnek egy heveny betétdalt, de a konfliktus lassan feloldhatatlanná válik.

Maga egy olyan hajadont akar nőül venni, akit nem magának rendelt az élet?!

– szegezi a kérdést az egyik lázongó ifjúnak Iglódi István operettszerzői minőségében, ám elkésik a figyelmeztetéssel. Minden a feje tetejére áll, nyílt felkelés robban ki, szerzőinknek sem marad más, mint a buzgó fohász. Mire a magaslaton bonvivánok vontatta hintón megjelenik maga az Örökifjú Primadonna, és dalra fakad:

Nem is tudod, drágám,

Hogy itt minden érted van,

Mire felnősz, élhetsz boldogan,

Úgy ám!

Neked épül,

Neked szépül,

Születik most egy új világ.

A folytatás már szóra sem érdemes, a bonvivánok elhúzzák a hintót, és immár semmi sem gátolhatja meg, hogy menthetetlenül bekövetkezzen a hepiendikus finálé. Éppenséggel az Állami áruházból, mi másról, mint a csodás jövőről. Az elvtársaknak sem kellett magyarázni, miről szól a film, dobozba is rekesztették egy évtizedig. A bizalmatlanság nem volt új keletű, Gazdag Gyula addigra már többször is kivívta a rendszer rosszallását a szocialista tehetségkutató kulisszatitkaiba bepillantást engedő A válogatás (1970) és az ifjúsági építőtáborban játszódó Sípoló macskakő (1971) című filmjeivel. Nyilván az sem volt ínyükre, hogy a másik operettszerző szerepére az akkor már több éve parkolópályára tett cseh új hullámos rendezőt, Evald Schormot kérte fel.

Arról nem szól a fáma, hogy az akkor 81 éves művésznő mit szólt az elkészült alkotáshoz, de ezt a jelenését úgy tartja számon a filmtörténet, mint az utolsó filmszerepét. Nem járt rosszul, mert az alkotók, mindenekelőtt az operatőr Ragályi Elemér rendkívül eredeti, ötletes, merész megoldásokban bővelkedő látványvilágot teremtettek a filmnek.

5. Csinibaba, avagy sláger születik

Nem tudni, hogy milyen hatást gyakorolt Gazdag Gyula filmje Tímár Péterre, mindenesetre sok hasonlóságot mutatnak az általa előszeretettel alkalmazott szokatlan képi és hangi effektusok a Bástyasétányban előforduló megoldásokkal. Amikor 1996-ban elkészítette Csinibaba című filmjét, talán maga sem gondolta, hogy ez lesz az egyik legnépszerűbb zenés magyar mozi. Sikerét alighanem a rengeteg feldolgozott korabeli slágernek köszönheti: ezek számtalan nosztalgikus élményt idéznek fel a hatvanas évekből, és ezzel visszaadják a korszak hangulatát.

A rendszerváltás előtti filmekhez hasonlóan viszonyul a korai Kádár-rendszer kisembereihez, akiknek életét az itthoni kilátástalanság és a külföldre menekült honfitársak (akkori kifejezéssel disszidensek) példájából okulva a messzire vágyódás határozza meg. Tímár Péter mozija abban is követi a mintát, hogy 1956-ról alig esik benne szó (miként a hatvanas években ildomos volt kerülni a témát), egy ponton viszont mégis. Feltűnik egy titokzatos táska, mint a Ponyvaregényben, ám itt végül fel is nyílik. A titokzatos tárgy, ami előkerül belőle, nem más, mint a mutatóujj a monumentális Sztálin-szoborról, amely az ötvenes években a Felvonulási téren állt, és a forradalom első napján döntötték le a felkelők.

A Csinibaba eredetileg nem musicalnek készült, hanem játékfilmnek, amihez felvettek betétdalokat is, de forgattak Magyarországon kifejezetten zenés filmet is 1956-ról. A rockmusicalként bemutatott 56 csepp vér filmváltozata 2007-ben született. A főszerepben a fiatalon elhunyt Kaszás Attila látható, akinek ez volt az utolsó filmszerepe.

Film még nem készült belőle, de már írtak rockmusicalt Tóth Ilona életéről is. Az 1956-os forradalom után koncepciós perbe fogott, majd halálra ítélt medika történetét mutatja be az Őrizd a lángot! című előadás, amit Koltay Gábor rendező állított színpadra.

4. Mártírok és hóhérok

Míg a rendszerváltás előtti filmek központi témája a tragikus eseményeket átélt emberek mindennapjainak és az ország elhagyásának tragikuma, és végső soron arra a kérdésre keresik a választ, hogyan lehet élni az élhetetlenségben, addig az 1990 utáni 1956-os feldolgozásokban a forradalomban harcoló és a megtorlások áldozatául esett hősökre irányul a figyelem. Elsők között Nagy Imrére, a mártír miniszterelnökre, akit a Kádár-rendszerben emlegetni sem nagyon illett, holttestét a kivégzés után jeltelen sírban helyezték el, miként utal rá a 2004-es nagyjátékfilm címe, A temetetlen halott is.

A rendező, Mészáros Márta korábban több filmjében is foglalkozott a negyvenes-ötvenes évekkel és a forradalommal, mindenekelőtt híres trilógiájában, az 1984-es Napló gyermekeimnek, az 1987-es Napló szerelmeimnek és az 1990-es Napló apámnak, anyámnak című alkotásaiban. A magyar–lengyel koprodukcióban készült Nagy Imre-film forgatókönyvén négy évig dolgozott, rengeteg eredeti dokumentumot használt fel, ebben segítségére volt Rainer M. János történész és Nagy Erzsébet, a néhai miniszterelnök lánya is.

A filmben Mácsai Pál alakításában jelenik meg a per bírája, Vida Ferenc alakja. A kommunista meggyőződésű jogászt, aki elítélte Nagy Imrét, nem sokkal a halála előtt, a rendszerváltozás napjaiban sikerült mikrofonvégre kapnia a Magyar Rádió riporterének. A több mint hétórás felvett beszélgetésben a bíró a perről is nyilatkozott:

Hogy a volt bíró megszólalt, kapcsolódott a nyolcvanas évek végi események láncolatához, amelyek már azt jelezték, hogy új idők jönnek. A rendszerváltás szimbolikus nagy pillanata volt 1989-ben Nagy Imre és társainak újratemetése. Ezzel alapjaiban rendült meg a rendszer, hiszen minden arra a dogmára épült, hogy 1956-ban ellenforradalom történt, melynek legfőbb felelősét, Nagy Imrét felelősségre vonták, és Kádár János volt, aki békét és nyugalmat teremtett az országban. Mindez most romba dőlt, és a jelentőségteljes eseménynek több százezer ember volt tanúja a Hősök terén.

A kétezres években több film is készült 1956 hőseiről, ezek egyike volt Mansfeld Péter. Részt vett a harcokban, és a forradalom leverése után bíróság elé állították. Halálra ítélték, ám mivel kiskorú volt, megvárták, amíg betölti a tizennyolcadik évét, és akkor hajtották végre az ítéletet. Történetét 2006-ban filmesítette meg Szilágyi Andor rendező Mansfeld címmel.

Az 1956 utáni csendes ellenállás különleges formája volt az indiánmozgalom, ennek állít emléket Török Ferenc 2010-es Apacsok című filmje, amelynek előzménye az azonos című színpadi előadás a Radnóti Színházban. A történet főszereplői a hatvanas években kivonulnak a társadalomból, indián törzsként a zebegényi réteken táboroznak, ám még ezt is túl veszélyes lázadásnak tartja a rendszer. Bevetik a titkosrendőrséget, jelentések írására kényszerítik a társaság egyik kulcsfiguráját, és rajta keresztül szétzilálják a közösséget.

A 2010-es év szenzációja volt az a dokumentumfilm, amelyet júniusban mutattak be, és rögtön az érdeklődés középpontjába került. Két fiatal riporternek, Skrabski Fruzsinának és Novák Tamásnak sikerült szóra bírnia a forradalom utáni megtorlásokat levezénylő Biszku Bélát. A volt belügyminiszter akkor már jó ideje visszavonultan töltötte nyugdíjas éveit, a nyilatkozatra irányuló kéréseket udvariasan elhárította, ám annak a felkérésnek nem tudott ellenállni, hogy szerepeljen egy szülőfaluját bemutató helytörténeti videóban, melyben őt is megszólaltatnák mint Márok nevezetes szülöttét. Ennek érdekében még potemkin-találkozót is szerveztek a helyszínen a filmkészítők, később aztán rátértek a kényes témákra, így 1956-ról és az utána következő eseményekről is kérdezték. A Bűn és büntetlenség volt az egyetlen riport, melyben a rendszerváltás után sikerült nyilatkozatot kicsikarni a forradalomról felelős beosztású akkori politikustól.

3. Dráma hollywoodi módra

Yul Brynnert jobbára A hét mesterlövész című klasszikus western revolverhőseként ismerheti a magyar nagyközönség. A hajtalan akciósztárok fénykora nem Bruce Willisszel és Vin Diesellel kezdődött, elég, ha csak a Kojakből ismerős Telly Savalasra gondolunk, vagy éppenséggel hősünkre, aki az ötvenes évektől kezdődően keresett színésznek számított. Őt kérték fel 1959-ben Az utazás című film főszerepére, amely az 1956-os forradalom után játszódik Magyarországon.

Egy szovjet tisztet alakít, aki különítményével visszatart egy külföldiekből álló társaságot a határon. Köztük van egy magyar forradalmár, Paul Kedes (Jason Robards) és egy angol arisztokrata, Lady Diana Ashmore (Deborah Kerr) is, aki felkelti Szurov őrnagy figyelmét. Szerelmi dráma bontakozik ki, melynek tétje, hogy sikerül-e megmenekülniük a menekülő szabadságharcosnak.

A forgatókönyvet Tábori György írta, aki 1947-től az Egyesült Államokban élt. Korábban dolgozott Alfred Hitchcockkal is, mégpedig az elhíresült Meggyónom című filmben. Ez az a történet, amely arról a papról szól, akinek egy gyilkos megvallja a bűnét, ám a gyónási titok miatt hallgatnia kell róla. A lelkiismereti válság miatt viszont egyre zavartabban viselkedik, felkelti a rendőrség érdeklődését, és ő lesz az ügy gyanúsítottja.

2. A titkos akták feltárulnak

Hogy milyen szerepet játszottak a nagyhatalmak közötti küzdelmek az 1956-os eseményekben, a mai napig sokakat foglalkoztat. A forradalom és háttere megjelenik A Cég – A CIA regénye című 2007-es háromrészes minisorozatban, melynek vezető producere Ridley Scott, az Alien, a Szárnyas fejvadász és a Gladiátor rendezője.

A széria a negyvenes években indul Berlinben, ahol amerikai kémek egy veszélyes KGB-ügynököt próbálnak leleplezni, aki mélyen beépült a CIA soraiba. Az egyik ügynök évekkel később, 1956-ban Magyarországon találja magát, tanúja lesz a forradalomnak, majd hazatér, amikor értesül róla, hogy az Egyesült Államok titokban egyezséget kötött a Szovjetunióval.

Legközelebb Kubában látjuk viszont a főhőst, aki maga is elszenvedője lesz a kudarcba fulladt partraszállási kísérletnek a Disznó-öbölben. A történet innentől arra a szálra összpontosít, amely a beépült szovjet kém leleplezésére irányul.

1. Finálé a Hawaii-szigeteken

Amikor a mozik 1977-ben elkezdték vetíteni az új filmet, a Csillagok háborúját, George Lucas és felesége Hawaiira utaztak. A rendező eleinte meg volt győződve, hogy a filmje óriási bukás lesz, és úgy gondolta, hogy nyaralásuk alatt messze kerülnek a közönségtől és a kritikusoktól. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk a barát Steven Spielberg, akinek a tengerparton felvázolta új filmötletét. Egy kalandor régészről szól, aki műkincsek után vadászik, és mindenféle kalamajkába kerül. Spielberg azonnal lecsapott a témára, melyből később megszületett Indiana Jones figurája és Az elveszett frigyláda fosztogatói.

A karakter megformálására a legalkalmasabbnak Tom Sellecket találták, aki korábban reklámokban és tévéfilmekben játszott. Megállapodni viszont nem tudtak, mert a színész már elkötelezte magát a CBS tévétársaságnak, amely egy új bűnügyi sorozat főszerepére kérte fel. 

Az új sorozat ötletgazdája Donald P. Bellisario producer volt, aki utóbb olyan szériáknál bábáskodott, mint a JAG – Becsületbeli ügyek és az NCIS – Tengerészeti helyszínelők. A történet Hawaiin játszódik, és három jóbarátról szól, aki megjárta a vietnámi háború poklát, és szeretné túltenni magát az átélt szörnyűségeken. A pilóta (Roger E. Mosley) helikopteren kalauzolja a turistákat a szigeteken, másikuk elegáns klubot vezet a tengerparton, a harmadik pedig magánnyomozónak áll, főállásban pedig ellátás és szállás fejében elszegődik biztonsági főnöknek egy sikeres író, Robin Masters birtokára.

Így indult a Magnum P. I., melynek epizódjai a tűzpiros Ferrarival közlekedő címszereplő egy-egy veszélyes megbízatása körül bonyolódnak. Az egyik ilyen küldetés (a harmadik évad tizenhatodik részében) egy helybéli ornitológus felkutatására irányul. Csakhogy menet közben kiderül, hogy a célszemély nem más, mint a megtorlás elől bujkáló magyar forradalmár, a megbízó pedig a szovjet titkosszolgálat, a KGB veszélyes ügynöke, aki végezni akar vele. A Budapesti madarász című rész egyébként 1956-os magyarországi képekkel indul, és itt játszódik az a nyitó jelenet is, amely aztán a bonyodalmakhoz vezet.

Cikksorozatunk előző részei: