Csütörtökön vesznek végső búcsút Bertók Lászlótól

2020.09.23. 06:41 Módosítva: 2020.09.23. 13:37
Szeptember 24-én, csütörtökön 14 óra 30 perckor vesznek végső búcsút Bertók László Kossuth-díjas magyar írótól, költőtől, a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) alapító tagjától a Pécsi Központi Temető díszterén – közölte a Jelenkor folyóirat.

Bertók Lászlót szeptember 14-én, 84 éves korában érte a halál. Az 1965 óta Pécsett élő költő, író több mint húsz verseskötet és több prózakötet szerzője volt.

Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták: 1982-ben József Attila-, 1989-ben Graves-, 1990-ben Déry Tibor-díjat kapott, 1997-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját, 2004-ben a Kossuth-díjat is átvehette „új verstípusokat is létrehozó, a magyar líra megújulásában nagyon fontos szerepet játszó költői, prózai és elméleti munkásságáért”.

Bertók László 1935. december 6-án született a Somogy megyei Vésén. Csurgón érettségizett 1954-ben, s mivel az egyetemre nem vették föl, 1955-ben postai tisztviselő lett Marcaliban. 1955 augusztusában verseiért államellenes izgatás vádjával börtönbe került, ennek dokumentációját Priusz (1994) című prózai művében adta közre. 1959 és 1963 között végezte el a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–történelem, 1970–1973-ban a budapesti ELTE könyvtáros szakát. 1959-től Nagyatádon, 1965 és 1977 között a Pécsi Tanárképző Főiskolán könyvtárosként dolgozott; 1977-től a Pécsi Városi Könyvtár igazgatói feladatait látta el, 1982-től 1996-ig pedig főmunkatársként dolgozott az intézménynél – olvasható a DIA honlapján közölt életrajzban. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1975-től a Jelenkor című folyóirat szerkesztőségének tagja, 1999-től főmunkatársa.

Első versei 1953-ban jelentek meg a pécsi Dunántúl című folyóiratban, 1972-ben került a polcokra első önálló verseskötete, a Fák felvonulása. Második önálló kötetére, az Emlékek választására (1978) is sokáig kellett várnia. Közben

irodalmi életrajzot írt Csokonai Vitéz Mihályról és Vörösmarty Mihályról,

1984-től hasznos bibliográfiai munkákat tett közzé. A Tárgyak ideje (1981) óta kötetei folyamatosan, a termés ritmusa szerint jelentek meg, így 1985-ben a válogatott és új verseket tartalmazó Hóból a lábnyom, tíz évvel később a 243 szonettet magában foglaló Három az ötödiken, 1999-ben a Válogatott versek, 2003-ban a Valahol, valami, 2004-ben a Háromkák, 2005-ben pedig a Platón benéz az ablakon című kötet, amely a költő 1954 és 2004 közötti munkáit szedte csokorba.

2008-ban elnyerte az Artisjus Irodalmi Díjat, és ugyanebben az évben Pécs díszpolgára címmel tüntették ki. 2016-ban bemutatták a Priusz kibővített újrakiadását. 2018-ban Prima-díjat kapott.