Hüllőkeltető és gyurcsányozás: egyre élesedik a Színművészeti miatti vita

A kormányközeli médiagépezet mostanra megtalálta a megfelelő narratívát a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltása kapcsán:

Ahogy arról beszámoltunk, indokolatlanul szűk, néhány hónapos határidővel, megannyi ellenséges kormányzati megnyilvánulás után szeptember 1-jével modellt vált az SZFE: fenntartója a kormány helyett egy vagyonkezelő alapítvány lesz. Ennek a vezetésére jelölték ki Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját; a névsorról az egyetemet nem tájékoztatták, a vezetőség csak egy részben másról szóló sajtóhírből értesült erről. A névsorra reagálva felmondott az egyetemen 41 éve tanító Zsámbéki Gábor és az egyik intézet vezetője, Gáspár Máté is, más oktatók és a kulturális élet jeles szereplői pedig einstandnak, gőgös nyomulásnak nevezték a lépést, az egyetem által felállított szakmai feltételrendszernek semmiben meg nem felelő kuratóriumi névsort pedig nyers és tiszta provokációnak.

Az új kurátorok közül megszólalt Rátóti Zoltán és Lajos Tamás is (Világi Oszkár szlovákiai magyar üzletember, a dunaszerdahelyi focicsapat tulajdonosa pedig megüzente, hogy nem akar nyilatkozni), de Vidnyánszky Attila csak napokkal később, a köztévé M5-ös kultúrcsatornájának Híradójában nyilatkozott. A híradó megtalálta azt a narratívát, amelyben nem a semmilyen létfontosságú döntésbe be nem avatott egyetem az elszenvedő fél, hanem azok, akik megkapták a jogot arra, hogy a fejük fölött bármiről döntsenek, vagyis az új kuratórium.

A keresztény és nemzeti kultúra ostromlói: ellenzéki támadás indult Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnöksége miatt

– szólt a riport beharangozója. A háromperces riportban az egyetem minden fontos ügyéről és kinevezéséről döntő testület elnöke mindössze annyit mondott a konkrétan az SZFE-t érintő kérdésekről, hogy ott új korszak és építkezés kezdődik, „sokkal nagyobb szabadság, sokkal nagyobb lehetőséghalmaz” lesz, „tiszteletben tartva azt, ami van”.

A riport nagyobb része viszont az egyetem ügyeire sem formálisan, sem informálisan, sem közelről, sem távolról semmilyen befolyással nem bíró Gyurcsány Ferencről szólt. Gyurcsány ugyanis augusztus 1-jén kiírta a Facebookra, hogy „Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek.” A bejegyzés semelyik oldalon nem aratott komoly sikert, Tamás Gáspár Miklós például a Hvg.hu-n írta meg róla, hogy „Gyurcsány Ferencet, aki hosszú évek óta egyetlen értelmes politikai javaslattal nem szerencséltetett bennünket, nem fűti semmi más, csak az Orbán Viktor elleni üres, artikulálatlan gyűlölete. Ez a gyűlölet eléggé elterjedt ahhoz, hogy átkozódása híveket szerezzen az átkozódónak, de hogy jogállam nem lesz ebből a szellemből, amely Gyurcsánynak és híveinek a kebelét eltölti, az biztos”. A Demokratikus Koalíció elnökének kijelentéseitől az SZFE is elhatárolódott (erről később).

Mindenesetre a köztévében csak arra jutott idő, hogy erről kérdezzék Vidnyánszkyt, aki el is mondta róla:

Ahogy egy alkotó embert megvádolnak, és amilyen szinten próbálnak megsemmisíteni, az minden elképzelésemet felülmúlja. Gyurcsány Ferenc megjegyzése meg egy bolsevik megjegyzés.

De ezután a kulturális csatorna híradójában még ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt is kikérdezték a Facebook-bejegyzésről (ő „szájhősnek vagy politikai terroristának” nevezte Gyurcsányt). Így az egyetemi tanárok felmondásairól és tiltakozásáról, a kuratórium feladatairól, az egyetem jelenlegi vezetéséről vagy a velük való együttműködésről már nem jutott idő kérdezni a műsorban.

Karsai György, az SZFE tanára Rátóti Zoltán korábbi nyilatkozatára reagált egy hosszú, a mondatokat részletesen és szakmai alapon elemző nyílt levéllel. Ahogy azt megírtuk, a kuratórium tagja, Rátóti Zoltán színész-rendező a Mandineren azt nyilatkozta, őszintén nem érti a mérhetetlen ellenállást. Bevallotta, hogy mivel sosem tanított az egyetemen, csak hallomások alapján állíthatja, hogy ott bajok lennének az oktatással, de azt kijelentette, „a polgári színházakból nem volt szinte egyetlen tanár sem az utóbbi években”, mindazonáltal „a változástól nemcsak félni kell, hanem türelemmel kezelni”. Rátóti szerint nem az új kuratórium hordoz veszélyt: „A legnagyobb veszély szerintem most az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba”, az egyetem polgárságának tagjai pedig „magukat akarják kivéreztetni az ellenállás elnyújtásával”. Mindezek után közölte: „A kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni.”

Karsai rámutatott: nem „ellenállás” van az egyetemen, hanem „tiltakozás és elkeseredettség”, mivel a kuratórium vagy a kormány még mindig nem közölte a működés, együttműködés valódi feltételeit, sőt szóba sem álltak velük. Felteszi a kérdést, mi az a polgári színház, és emlékeztet,

Rátóti Zoltán a hosszú levélre mindössze egy rövid gyurcsányozást válaszolt:

Kedves Gyuri!

Biztos vagyok benne, hogy most sok piros pontot kaptál azoktól, akik elvárták tőled, ne hagyd szó nélkül a velem megjelent interjút az SZFE átalakításáról. Abban is biztos vagyok, hogy a társaid most vinnyogva röhögnek azon, milyen »szellemesen szedted darabjaira« a mondataimat.

Egy dolog azonban nagyon zavar és sokat ront azon a képen, ami eddig bennem élt rólad: kötelességednek érezted kifigurázni a nyilatkozatomat, ám Gyurcsány Ferenc Vidnyánszky-ellenes kirohanását szó nélkül hagytad – mint mindenki a szakma liberális oldalán. Így hallgatásotok egyetértést feltételez – ez mély csalódást okoz nekem, és szerintem sokakat elgondolkoztat, hogyan tovább, hogyan várható el így értelmes párbeszéd?

Végül hadd kérdezzem meg: most jobb? Most jobb érzés, hogy rajtunk próbáltatok röhögni? Közelebb kerültünk a megoldáshoz?

Üdvözlettel:

Zoli

A gyurcsányozós sort elsőként egyébként Pilhál Tamás, a Pesti Srácok szerzője nyitotta meg, aki szerint „nagy a sírás-rívás libernyák körökben”, Gyurcsány „vagyonelkobzásra” vonatkozó fenyegetéséhez „azért nekünk is lesz egy-két szavunk”, emellett az egyetemet „liberális hüllőkeltetőnek” nevezi, majd közli a hallgatókkal:

Miféle szabadságról hadováltok, ifjak? Zavart érzek az erőben. Ez egy egyetem, nem pedig Woodstock vagy Ozora, ahol napokig hentereghettek a fűben, szétcsúszva. Ide tanulni jártok, nem követelőzni. A nevetek is az: hallgató. Tehát hallgattok, figyeltek.

Mindezek után az egyetem Intézetvezetői Tanácsa is kiadott egy közleményt, amelyben közölték: 

A Színház- és Filmművészeti Egyetem elítél minden szélsőséges megnyilvánulást, származzon az önjelölt megmondóemberektől, Gyurcsány Ferenctől, vagy a Pesti Srácoktól. Egyrészt nehezményezzük, hogy szakmai álláspontunkat, érveinket összemossák a bennünket »támogató« hangos és taszító nyilatkozatokkal. Másrészt elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a védelmünkben bárki antidemokratikus kijelentéseket tegyen. Harmadrészt határozottan visszautasítjuk az oktatóinkat és a hallgatóinkat durván sértő, szabadságjogaikat alpári módon megkérdőjelező megnyilvánulásokat.

Az SZFE ezután hamar kiadott egy másik közleményt is, amelyben a szintén kuratóriumi tag operatőr-producer Lajos Tamás az általa felügyelt egyetemet illető, alapvető tárgyi tévedésére reagálnak. Lajos Tamás azt nyilatkozta: az egyetemen „fájó hiány a forgatókönyvíró-képzés”, a közlemény viszont rámutat, „az SZFE-n 2001 óta folyik filmdramaturgok és forgatókönyvírók képzése. Kezdetben osztatlan, mostanra osztott BA+MA rendszerben, a mesterképzés jelenleg akkreditáció alatt áll. Egyetemünkről számos hazai tévésorozat és mozifilm forgatókönyvírója, dramaturgja került ki, a forgatókönyvírói képzésen pedig a hazai forgatókönyvírói szakma legkiemelkedőbb gyakorlói mind tanítottak vagy órát adtak.”

A közlemény reagál arra is, hogy Lajos szerint „nagyon kevés mostanában az a komoly produktumokat előállító rendező, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, illetve annak rendező szakán végzett”. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Film- és Médiaintézetének közleménye ezzel kapcsolatban azt írja: „Egyrészt az utóbbi években az SZFE filmrendezői képzésén tanulók egymást követő három évben (2016, 2017, 2018) jelöltettek diák-oscar díjra, és a harmadik alkalommal a jelölést díjra is váltották. Ezen kívül számos rangos hazai és nemzetközi filmfesztiválon szerepeltek az SZFE vizsgafilmjei, ahonnan több tucat díjat hoztak haza az utóbbi években, évtizedben.”

Az már az egyetem korábbi összesítéséből is kiderült: a filmes állami díjak 67 százalékát kapták egykori SZFE-hallgatók 1990 óta, 2010 óta pedig a díjak 57 százalékára igaz ez, míg a pályakezdőknek elérhető színházi és filmes Junior Prima díjak 86 százalékát kapták az egyetem egykori hallgatói.

(Borítókép: Kovács Tamás / MTI)