Úgy zárták le az operettszínházi zaklatás vizsgálatát, hogy nem hallgatták meg az áldozatokat

2020.08.06. 17:59

Megszólalt az Operettszínház zaklatási ügyében dr. Gál András, aki az áldozatok egy csoportját képviseli, és azt állítja, nem igaz, hogy ügyfeleit megkeresték volna abban az állítólagos vizsgálatban, amelyet a Budapesti Operettszínház fenntartója, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) folytatott, és amelynek célja az volt, hogy kiderüljön, a jelenleg is a színházat vezető Kiss-B. Atilla megfelelően járt-e el a panaszok kivizsgálásában. Az ügyvéd – akinek neve a lúgos támadás áldozata, Renner Erika védőjeként is ismert – levelét közlő alapítvány arra is felhívja a figyelmet: a csütörtöki kormányinfón a minisztérium is beismerte, hogy az áldozatok meghallgatása nélkül jelentették ki, hogy nincs bizonyíték a zaklatásra.

A vádak

Az Indexnek még június elején mondta el az Operettszínház két (majd később további három) volt munkatársa, hogy Kriza Zsigmond korábbi ügyvezető igazgató, egykori fideszes miniszteri biztos elviselhetetlen munkakörülményeket teremtett, bánásmódja megalázó volt, visszaélt a hatalmával. Egyikük azt is állította, Kriza megengedhetetlen megjegyzéseket tett a szexuális életére és a testére is, erről pedig tájékoztatták Kiss-B. Atilla főigazgatót, aki tudomásuk szerint nem vizsgálta ki az ügyet, sőt egyiküket a panaszaira válaszul beküldte egy zárt ajtós, négyszemközti beszélgetésre a megvádolt igazgatóhoz.

A kormány által másfél éve kinevezett igazgató, a kultúrpolitika sok kormánypárti szereplőjével jó kapcsolatot ápoló Kiss-B. Atilla márciusban még azt állította a Hvg.hu megkeresésére, hogy egyáltalán nem kapott ilyen bejelentést, majd az Indexnek júniusban azt nyilatkozta, hogy a szerinte alaptalan panaszokat mind részletesen kivizsgálta, de nem talált semmilyen bizonyítékot, azt pedig sajnálja, hogy Kriza később közös megegyezéssel távozott az intézményből. Cikkünk megjelenése után néhány nappal ugyanakkor mégis azt nyilatkozta, Krizára „rávetült a gyanú árnyéka”, ezért távozott.

Az Emmi ez után közölte: „Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter utasítására felállt egy bizottság, amely kivizsgálja, hogy a Budapesti Operettszínház főigazgatója megtett-e mindent az adott ügy tisztázásával kapcsolatban.” Csaknem két hónappal később aztán lezárták a vizsgálatot, és megállapították, hogy

a főigazgató az elvárható gondossággal járt el: megtette a szükséges intézkedéseket, még független szakértőket is felkért az ügy kivizsgálására. A főigazgató és a független szakértők vizsgálata során sem nyert bizonyítást, hogy a Budapesti Operettszínházban bármilyen zaklató jellegű tevékenység történt volna.

Ekkor újra megkerestük az Indexnek szexuális zaklatásról beszámoló áldozatot, aki azt mondta, őt sem korábban a főigazgató, sem pedig az elmúlt hónapokban az Emmi megbízottjai nem keresték meg semmilyen módon.

Ez után a csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely azt állította: megidézték az áldozatokat, de azok sajnos nem jöttek el, így zárták le a vizsgálatot.

Azaz Gulyás beismerte: úgy jelentették ki, hogy nem találtak bizonyítékot a zaklatásra, hogy meg sem ismerték az áldozatok álláspontját.

Nem tudnak semmilyen vizsgálatról

Dr. Gál András most a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene emberi jogi alapítvány oldalán írt részletesen az ügyről. Gál megerősítette, hogy az Operettszínházból 2019 második felében hét hónap alatt 32 munkavállaló távozott, szinte mindannyian Kriza Zsigmond vezetési stílusa miatt. „Az ügyvezető igazgató magatartása miatt sok munkavállaló a főigazgatóhoz, Kiss-B. Atillához fordult, szóban tájékoztatva őt a rettenetes állapotokról. A tegnapi Emmi-közlemény úgy tünteti fel a történteket, hogy a főigazgató egyetlen panaszos meghallgatása után tette meg rendkívül gondos intézkedéseit. A valóság ezzel szemben az, hogy tucatnyi esetről szerzett tudomást a főigazgató, sokan személyesen számoltak be neki a velük történtekről, számos esetről pedig a tanúk által értesült” – állítja az ügyvéd, hozzátéve, ő és az általa képviselt áldozatok nem tudnak semmilyen intézkedésről, amit emiatt folytatott volna Kiss-B. Atilla.

Gál ír arról is, hogy jogi képviselőként levélben fordult a miniszterhez, „és felajánlottam a segítségemet, hiszen ügyfeleim birtokában vannak az állításaikat igazoló bizonyítékok, és az ő meghallgatásuk elengedhetetlen a vizsgálat lefolytatásához”. A levélre semmilyen választ nem kapott, majd másfél hónap múlva újra érdeklődött a vizsgálatról, megjegyezve azt is, hogy 

semmilyen releváns dokumentumot nem kértek be az áldozatoktól.

Erre a levélre már kapott választ: a minisztérium közölte, nem tudják tájékoztatni, hiszen nem csatolt meghatalmazást az ügyfeleitől. Pedig Gál szerint erre egyszerű a magyarázat: ügyfelei – a retorzióktól tartva – jogszerűen anonimitást kértek tőle, ha pedig meghatalmazást küld, azzal szükségszerűen felfedte volna személyazonosságukat. A válasz megküldése után a minisztérium gyakorlatilag azonnal lezárta a vizsgálatot.

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítvány mindehhez hozzáfűzi: valószínűtlennek tartja, hogy valóban mind a 32, a tárgyidőszakban felmondott operettszínházi munkatársat megidézték volna a vizsgálatban, és közülük valóban senki nem válaszolt ezekre az állítólagos megkeresésekre. Az Indexnek nyilatkozó áldozat is azt állítja: semmilyen idézést nem kapott.

Az alapítvány információi szerint hangfelvétel bizonyítja, hogy ahelyett, hogy az áldozatot behívták volna valamiféle vizsgálatra, a főigazgató ultimátumot adott neki, hogy vagy rendkívüli felmondással eltávolítja a színházból, vagy más munkakörbe helyezi át. Az alapítvány azt állítja, létezik egy SMS, amelyben a főigazgató megjelöli a napot, amikor a panaszosnak választ kell adnia az ultimátumra, de tudomásuk szerint erre az SMS-re a főigazgató többször úgy hivatkozott, mint a vizsgálatra való behívás bizonyítékára.