Bölcsészkaron kezdte, diszpécser lett, most egy világcég menedzsere Bonnban
További Szevasztok cikkek
A bölcsészkart sokszor lenézik, pedig épp ez az a képzés, ami igencsak széles spektrumon használható. Persze ehhez kell az ember is. Miklós igazi bölcsésznek vallotta magát a 2000-es évek elején. Már az egyetem alatt telefonos diszpécserként dolgozott egy ügyfélszolgálaton, aztán eltelt 10 év, és ma egy világcég németországi főhadiszállásán dolgozik menedzserként.
Miklós az ELTE angol-amerikanisztika szakára járt. Már az egyetem alatt elkezdett dolgozni, hogy tanulmányai mellett egy kis pénzt keressen. Először egy magyar közműszolgáltató ügyfélszolgálatán volt telefonos diszpécser. Egy ottani kollégájától hallotta, hogy egy Magyarországon is tevékenykedő világcég ügyfélszolgálatánál jobbak a feltételek, úgyhogy 2005-ben ő is elment oda dolgozni. Nagy előny volt, hogy jól beszél angolul, 2005-ben ez még különlegességnek számított az ilyen pozíciókban.
Látott perspektívát
Mindezért teljesen átlagos magyar fizetést kapott, amiből meg lehetett élni, havonta egyszer-kétszer el lehetett menni étterembe, belefért egy-egy utazás is, de félre tenni alig tudott. Az egyetem elvégzése után is maradt a cégnél, mert perspektívát látott maga előtt. "Sok minden érdekelt, voltak hobbijaim, de egyikkel se tudtam volna pénzt keresni. 25 évesen így nem az érdeklődésem alapján választottam foglalkozást, ez csak egy jó munkalehetőségnek tűnt" - magyarázza a választást Miklós.
A cégnél elkezdett felfelé araszolni a ranglétrán. Mivel érdekelte az informatika és értett is hozzá, egy idő után céges ügyfelekkel kezdett el foglalkozni, náluk telepítette és szervizelte a szoftvereket. Ennek a munkának köszönhetően többször járt Németországban konferenciákra, céges rendezvényekre, ahol elkezdte kiépíteni nemzetközi kapcsolatrendszerét. A cégnél 2010 körül komolyabb leépítések indultak, a brüsszeli központból több száz embert küldtek el. A cég úgy döntött, hogy akire szükség van, azt Bonnba telepíti át, ott lesz az egyik vezetői központ.
Miklós addigra már alaposan bedolgozta magát, így az átalakítások során az informatikai terület menedzselését bízták rá, de ehhez Bonnba kellett költöznie.
Bár egyáltalán nem tudtam németül, és Németország sem állt túl közel hozzám, a döntést nem volt nehéz meghozni. Az addigi fizetésem megháromszorozódott, és csábított a továbblépési lehetőség is.
A stressz minden formája
Az áttelepülés nagyon profi módon zajlott. A cég külön embereket foglalkoztatott arra, hogy elintézzék az érkezőknek a szükséges papírokat. Ők szervezték meg Miklós itthoni dolgainak, bútorainak szállítását, raktározását, segítettek neki lakást találni, bejelentkezni, az egészségbiztosítást elintézni, internetelőfizetést kötni.
A kezdet azonban egyáltalán nem volt könnyű. Az első időkben az új pozícióval és környezettel járó stressz a depressziótól kezdve a pánikrohamokig a lehető legváltozatosabb formákban mutatkozott meg. "Nagyon magasak voltak az elvárások. 30 évesen rá kellett döbbennem, hogy itt már nem olyan könnyed a vállalati kultúra, mint amit Magyarországon megszoktam, és nagyon nagy léptekkel kell fölzárkóznom ehhez".
Jó másfél évbe telt, amíg Miklós az első igazi elismeréseket megkapta a cégnél, ennek köszönhetően sikerült elmozdulnia a mélypontról. "Magyar viszonylatban nagyon jól keresek, német viszonylatban is megfelelően, de a cég főhadiszállásán dolgozó többi vezetőéhez képest én valahol a fizetési lista alján állok". Miklós szerint Magyarországon sokan azt gondolják, hogy könnyű az ilyen váltás. "Sokan szeretnének sok pénzt keresni úgy, hogy ez csak egy munka, ami közben azért lehet lazáskodni. Bennem az évek során az változott meg, és az tett sikeressé, hogy valóban elkezdtem érdeklődni a hivatásom iránt, és személyes felelősséget tudok vállalni érte". Nincs fix munkaideje, így most egy hétköznap délutánba is belefér, hogy elmenjen fogorvoshoz, de mindig elérhetőnek kell lennie, így ha szükséges, egy szombat délután is be kell dobnia magát a munkába.
Állampolgár lett
Miklós a cég központjában a világ legkülönbözőbb helyeiről érkezett emberekkel dolgozik együtt. Az összekötő nyelv az angol, barátai egy részét innen ismeri. Ő is azt tapasztalta, hogy a helyiekkel nehezebb barátságot kötni, még ha nagyon nyitottak és kedvesek is. Az évek során Miklós egyre aktívabb lett a Bonnban élő magyarok Facebook-csoportjában. A szimpatikus emberekkel személyesen is találkoztak, így kialakult egy olyan közösség, ami nemcsak arról szól, hogy éppen ki indul haza üres kocsival Magyarországra vagy ki mit szeretne eladni a többi magyarnak.
Miklós bármennyire is angol nyelvű céges környezetben dolgozott, rájött, hogy német nyelvtudás nélkül nagyon nehéz meglenni, így elkezdett tanulni. Ahogy teltek az évek, lehetősége nyílt arra, hogy megszerezze a német állampolgárságot is. Ehhez minimum nyolc év munkaviszony kell, de egy évet elengednek, ha valaki elvégez egy integrációs kurzust vagy kulturális ismeretekkel kibővített, B1-es szintű nyelvvizsgát tesz. Miklós az utóbbit végezte el, és megoldott egy állampolgársághoz szükséges tesztet is, amelyen 330 előre kiadott kérdésből kell megoldani 30 véletlenszerűen kiválasztott feladatot.
Az állampolgárság megszerzése ezután sem megy könnyen. A bevándorlási hivatal leterheltsége miatt elég hosszadalmas, bürokratikus procedúrára kell felkészülni. Tavaly februárban jelentkezett, júliusra kapott időpontot. Akkor személyesen világosították fel a teendőkről, és a szükséges papírok beszerzéséről, és miután ez ott kötelező, már akkor rövid előadáson ismertették vele a német demokrácia és a német kultúra alapjait. A következő időpont, amikor leadhatta a papírokat, decemberre esett. Az ügyintéző azonban beteg lett, így januárban hívta vissza, hogy másik időpontot ajánl - márciusra. Onnantól kezdve már gyorsan ment minden. Az állampolgárságért 255 eurót kellett fizetni, plusz 60 eurót a német útlevélért és még valamennyit a személyi igazolvány kiállításáért.
Kinyílt a világ
Miklós távlati terveiben az szerepel, hogy munkáját valahol Európán kívül, talán a Távol-Keleten folytatja. Az elmúlt évek alatt számos olyan tapasztalatot szerzett, amellyel ma már tudja, hogy az eltérő kultúrák miatt mennyire más módszerekkel kell és lehet megoldani ugyanazokat a problémákat Ázsiában mint Európában.
Miklós nagyon szereti Magyarországot és Budapestet, gyakran van honvágya. Mivel az utóbbi években sokat utazott a világban és multikulturális környezetben dolgozik, nagyon másként látja hazáját az utóbbi időben. "Ha hazajövök, néha nehéz kapcsolódni az itthoniakhoz, mert azt látom, számukra nem nyílt ki a világ, mindenki elvan a munkájával, a családjával, de mintha az életével és a szemléletével is bezárkózott volna itthonra. Tapasztalom az alaptalan bevándorlásellenességet is. Néhányan szabályosan rémüldöznek, amikor megtudják, hogy én indiaiakkal, távol-keletiekkel vagy arabokkal is együtt dolgozom. Pont ezek miatt most nehéz lenne visszatérni ide, megszoktam ezt a színes környezetet."
Rovataink a Facebookon