Trump és Putyin is igazi nehézfiúkat vet be a mai sorsdöntő tárgyalásra Ukrajnáról

A kétmillió négyzetkilométeres, nyugati felén zord hegyekkel, a többi részén zömében sivatag által ölelt királyság nagyon aktív diplomáciai tevékenységet folytat az elmúlt fél évben. A szaúdiak benne voltak a gázai tűzszünet előkészítésében, most pedig házigazdái az első személyes egyeztetésnek, amikor az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio találkozik orosz tisztviselőkkel, hogy megkezdjék a tárgyalásokat az immár három éve tartó orosz–ukrán konfliktus rendezéséről.

Az amerikaiak nem gyenge csapatot küldtek Rijádba, hiszen Rubio mellett ott van Mike Waltz, Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadója és a Fehér Ház közel-keleti megbízottja, Steve Witkoff. Az orosz fél is nehézfiúkat küld a diplomáciai ringbe. Egyikük az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov, aki ezt posztot már több mint 20 éve tölti be és Vlagyimir Putyin egyik leghűségesebb minisztere.

A másik fekete öves volt orosz diplomata, Jurij Usakov, az orosz elnök külpolitikai tanácsadója és az orosz külpolitikai stratégia kiagyalója. Putyin első elnöki ciklusa alatt ő volt Oroszország washingtoni nagykövete. Az, hogy ilyen magas rangú tagjai vannak az orosz küldöttségnek, mutatja Moszkva lassan változó politikáját a béketárgyalásokkal kapcsolatban.

Hogyan jutottunk el idáig?

Hát nem könnyen – válaszolhatnánk röviden. A közvetlen előzményekhez tartozik, hogy Trump elnök a múlt héten telefonon beszélt Vlagyimir Putyinnal, és szerinte hasznos volt az eszmecsere. Aztán a hét végén felgyorsultak az események, különösen a péntektől vasárnap estig tartó Müncheni Biztonsági Konferencián. 

Szombaton Keith Kellogg, Donald Trump ukrajnai különmegbízottja azzal lepte meg a sajtót, hogy bejelentette:

Ugyan Európával fognak konzultálni, de nem fogják őket odaengedni a tárgyalóasztalhoz az ukrajnai háborúról szóló tárgyalások során.

Kellogg kissé kioktatóan hozzátette, ha vannak javaslatok, ötletek, azokkal jöhetnek, de jó lenne, ha közben az európaiak növelnék védelmi kiadásaikat. Na, ekkor elszakadt a cérna számos európai vezetőnél, köztük az ukrán elnöknél is. Volodimir Zelenszkij, aki régóta visszajáró vendége a konferenciának, beszédében utalt az előtte felszólaló J. D. Vance amerikai alelnök beszédére, aki nyíltan kimondta, az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatok megváltoztak, az eddigi status quónak vége, és ehhez bizony Európának is alkalmazkodnia kell.

Zelenszkij megerősítette, hogy nem szabad Ukrajna nélkül leülni Putyinnal egyezkedni, mert az orosz elnök úgy sem tartja be a szavát és egyébként is, hogy képzelik, hogy a megtámadott ország képviselője nélkül egyezkednek a békéről annak feje fölött. Ismét előhozakodott javaslatával, hogy nem érti, miért nincs még az 500 milliós európai kontinensnek önálló fegyveres ereje, amely nem a NATO ellenében, hanem azzal együtt létezne.

Kellogg kemény beszólását később Rubio külügyminiszter puhította, amikor azt mondta, a mostani egyeztetések csak a kezdetet jelentik. Ha eljutnak a tárgyalások abba a fokozatba, amikor érdemben lehet előrehaladni, akkor bevonják Kijevet és az Európai Uniót is, hiszen ez utóbbi szankciókkal és Ukrajnának nyújtott támogatásokkal tett le sokat az asztalra.

Ezt az érvelést gyengíti azon elemzők felvetése, akik szerint Trump azért beszélt már telefonon Putyinnal és jelezte újságíróknak a hétvégén titokzatosan, hogy négyszemközti találkozójuk sincs már messze, mert minden áron meg akar egyezni az orosz elnökkel. És ennek érdekében egyáltalán nem zárható ki, hogy olyan alkut köt Ukrajna nélkül, ami Ukrajna számára vállalhatatlan lesz.

Ide tartozik még, hogy az amerikai védelmi miniszter is egyértelművé tette, hogy a formálódó béketerv nem teszi lehetővé Ukrajna számára a NATO-tagságot és amerikai békefenntartókkal sem kell a későbbiekben számolni. Ez pedig nem hangzik túl biztatóan a kért ukrán garanciák esetében, és az is valószínűsíthető, hogy az oroszok által eddig megszállt ukrán területeket sem fogja visszakapni Kijev.

Jelenleg Európa második legerősebb hadserege az ukrán

A müncheni konferencia nyitónapján egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vett az ukrán elnök, ahol még négy amerikai szenátor volt jelen. A kérdésre válaszolva, hogy legyen-e NATO-tag Ukrajna, érdekes kijelentést tett Lindsay Graham republikánus szenátor, amikor azt mondta:

Meg kell értetni nagyon világosan Putyinnal, hogy ha létrejön a béke, és utána mégis megtámadja Ukrajnát, akkor Kijev azonnal a NATO-tagja lesz, és visszavágnak Oroszországnak.

Zelenszkij azzal érvelt országa mielőbbi NATO tagsága mellett, hogy jelenleg az ukrán hadsereg a második legerősebb a kontinensen. Elmondta, jelenleg 110 ukrán dandár áll fegyverben, az orosz haderő 220 dandárból áll, a többi európai állam pedig legfeljebb 85 dandárt tud együttesen kiállítani.

Tehát ha felvennék Ukrajnát, akkor egy ütőképes, harcban edzett hadsereggel bővülhetne a NATO.

Zelenszkij finoman utalt arra is, hogy az európai országok teszetoszasága az utóbbi 20 évben vezetett oda, hogy gyakorlatilag elsorvadtak a haderőfejlesztések, lefaragták a védelmi kiadásokat, és most, amikor baj van, nagyon nehezen lehet versenyképes szintre visszahozni az európai védelmi ipart, pedig szükség lesz rá, különösképpen a hidegülni látszó transzatlanti kapcsolatok miatt is. És Európának egyszerűen képesnek kell lennie megvédenie magát és nem szabad csak az amerikai védernyőre hagyatkozni.

Az európai vezetők megsértődtek, és most kapkodnak

A ma kezdődő rijádi egyeztetéseknek azonban van néhány kulcspontja. Az egyik, hogy mikor és hogyan vonják be abba Kijevet, és ha lesz béketerv, akkor milyen biztonsági garanciákat kap, amelyek visszatarthatják Oroszországot egy jövőbeli újabb Ukrajna elleni inváziótól.

Ez utóbbi felé mutató első lépésként lehet értékelni a brit kormányfő cikkét, amely vasárnap jelent meg a Daily Telegraphban. Ebben Keir Starmer sürgeti, hogy Európa mielőbb kezdje meg összerakni saját védelmét, és ebben igazat ad Donald Trump erőfeszítéseinek. Ugyanakkor ő volt az első európai vezető, aki egyfajta garanciaként felajánlotta, ha megszületik a béke, akkor hajlandó brit békefenntartókat, vagyis NATO-katonákat küldeni Ukrajnába. Később hasonlóképpen nyilatkozott a svéd vezetés és egy német parlamenti képviselő is.

Az uniónak bőven lett volna ideje, például a hónapokon át zajló amerikai elnökválasztási kampány ideje alatt, amikor az USA-ban mindenki a belpolitikával volt elfoglalva, átvenni a béke ügyében a kezdeményezést. 

Nem tettek semmit az európai vezetők, folyamatosan azzal riogattak csak, hogy mi történik, ha ismét Trump lesz az elnök, és amikor Biden visszalépett, szinte egyöntetűen beálltak Kamala Harris mögé. Most részben ennek az elszalasztott lépésnek az amerikai válaszával szembesülnek.

Kétségbeesett lépésként hétfő délután Párizsban összeült néhány európai tagállam állam- és kormányfője, valamint az Európai Tanács és az Európai Unió vezetői, hogy megpróbáljanak erőt mutatni. 

(Borítókép: Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök a finnországi Helsinkiben 2018. július 16-án. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)