Myra Hindley és barátja, Ian Brady még évtizedekkel ezelőtt váltak ismertté, miután 1963 és 1965 között meggyilkoltak öt, 10 és 17 év közötti gyereket Manchester környékén, majd elásták őket a városon kívül, egy lápos vidéken. Innen kapta a lápi gyilkosságok elnevezést a bűneset. Az áldozatok közül legalább négyen szexuális zaklatásnak lettek kitéve. A pár tette pedig nem maradt büntetlenül. Az ekkor még 23 éves Hindley-t és 28 éves Bradyt 1966-ban ugyanis életfogytiglani börtönre ítélték. Előbbi még 2002-ben halt meg a rácsok mögött, míg párját 1985-ben pszichopatának nyilvánították, és a szigorúan őrzött Ashworth intézetbe zárták, ahol 79 évesen halt meg még 2017-ben. 

Hindley egy dologban rendkívül jó volt: könnyen az ujja köré csavart mindenkit. Sokan úgy vélték, hogy rendkívül okos nő, másokat lenyűgözött az oktatás és a vallás iránti érdeklődése, ám ezzel csak azt a látszatot akarta kelteni, hogy ártatlan. Sikerült is neki elbűvölni szinte bárkit, akivel találkozott. Többek között a politikus Lord Longford és a The Observer korábbi szerkesztője, David Astor is beleestek a csapdájába, mivel elhitték neki, megbánta, hogy részt vett a gyilkosságokban (bár ragaszkodott hozzá, hogy senkit nem ölt meg), így azért kampányoltak, hogy engedjék őt szabadon. Mások egy alattomos hazudozót láttak benne, aki hiszékeny embereket környékezett meg, majd a halálba csábította őket.

A This Woman: Myra Hindley's Prison Love Affair And Escape Attempt című, hamarosan a boltok polcaira kerülő könyvben azonban arra derítenek fényt, Myra Hindley miképp tudott a varázs alá vonni befolyásos személyeket a kiszabadulás után vágyakozva. Ezen felvetést az egyik börtöntiszt is megerősítette, aki a nő aktájában arról írt, mindenkit képes volt manipulálni, akiről azt sejtette, a későbbiekben a hasznára lehet – írja a Sun.

Szeretője lett

A HMP Holloway börtön, ahol Hindley töltötte a büntetését, egyik gondnoka, az exapáca Trisha Cairns is bekerült Hindley bűvkörébe, mivel próbálta megszöktetni őt. Még 1970-ben estek szerelembe pingpongozás közben, majd ezt követően együtt töltötték minden idejüket, többek között a The Carpenters lemezeit hallgatták. Bár a leszbikus kapcsolatok mindennaposak voltak az intézmény falai mögött, azonban a személyzetnek biztonsági okokból megtiltották, hogy személyes kapcsolatba kerüljenek a fogvatartottakkal. Hindley és Cairns viszont ennek ellenére is együtt maradtak. Hindley még arra is rávette szerelmét, hogy próbálja megszöktetni a börtönből, hogy utána együtt Brazíliába menekülhessenek. 

Mint az egy rendőrségi dokumentumból kiderült, Cairns azt tervezte, hogy Sao Paulóban végeznek majd misszionárius munkát. Ugyan Hindley a tárgyalásán kijelentette, hogy nem hisz Istenben, ám mégis tiszteletét tette a börtön kápolnájában, ezzel elnyerve Cairns szívét, aki azt hitte, hogy jó útra tért. Az exapáca elmondása szerint kezdetben amiatt kerültek közeli kapcsolatba, mivel egy helyről származnak, Manchesterből, egykorúak, illetve mindketten keresztények. Hindley az orránál fogva vezette őt, és rávette, készíttessen másolatot a börtön kulcsairól, hogy az éj leple alatt kiszabadulhasson a cellájából, majd az intézmény falán átmászva elmenekülhessen Cairnsszal együtt. 

Azt javasoltam, hogy este kilenc körül induljunk. Előttünk állt az egész éjszaka, hogy megvalósítsuk a tervet, de ő elszalasztotta

– vallotta be a rendőröknek korábban Cairns, aki nagy árat fizetett a tettéért.

A szökést meghiúsították, majd 1973-ban hat év börtönre ítélték, ám ezt követően is hű pártfogoltja maradt Hindley-nek, akit élete szerelmének tartott. Még azt is elhitte neki, hogy nem ölt meg senkit, csak félt attól, hogy párja megöli őt, ha nem segít neki. Az egykori apáca meg volt győződve arról, hogy a közös hitük köti össze őket. Cairns sógora, Stan Ball azonban így nyilatkozott a történtekről:

Trisha szerette Myra Hindley-t és bármit megtett volna érte. Mindannyian azt mondtuk neki: »Rossz úton jársz«.

Trisha Cairns jelenleg a 70-es évei végén jár és a Stalybridge Country Park környékén él, ahol egyébként egykori kedvese hamvait szórták el.

Különösen kegyetlenül bánt a gyerekekkel

Ugyan Hindley-t többen is kedves, légynek sem ártó nőként írtak le, ám ezzel teljesen ellentmond az a brutalitás, ahogy azon gyermekekkel viselkedett, akiket korábbi párjával öltek meg. Az áldozatok közül ketten 12 évesek voltak. A legfiatalabb, Lesley Ann Downey csak tízéves volt, Brady még magnóra is vette, ahogy kínozta a kislányt. Ezen felvételt egyébként a tárgyalásán is játszották. Bár a bíró úgy vélte, hogy Brady volt a felbujtó, ám Hindley is különösen kegyetlenül bánt a gyerekekkel. Ennek ellenére a börtönben sokan bíztak benne, és hittek abban, hogy a nő ártatlan volt.

Közéjük tartozik az intézmény akkori vezetője, Dorothy Wing, aki 1972-ben még egy sétára is elvitte Hindley-t a Hampstead Heath parkba, és azt tapasztalta, hogy pozitív irányba változott. 

Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy Myra próbál megszökni

– mondta még kollégáinak Wing, ám mára tudjuk, hogy ennek pontosan az ellenkezője történt. A börtönvezető tette pedig sokaknál kiverte a biztosítékot, szó szerint botrány lett belőle, így le kellett mondania. Wing viszont ezután sem pártolt el mellőle.

Hindley egy másik befolyásos személy bizalmába is férkőzött, ő David Astor újságíró volt, aki pénzt küldött neki a börtönbe, sőt az ügyvédeit is fizette. A börtönökben a hit gyakorlását a rehabilitáció egyik elemének tekintik, Hindley pedig pont ezzel kerítette hatalmába a politikus Lord Longfordot, aki azért kampányolt, hogy szabadon engedjék őt. Azt állította róla, hogy tisztességes, vallásos nő lett belőle. 

Nem jött be a terve

Bár Hindley egész élete folyamán azon ügyködött, hogy megvezesse az embereket, és ezzel befolyást szerezzen, ám nem mindenkit tudott átvágni. A tárgyalásokon ugyanakkor mindvégig tagadta, hogy bűnös lenne, illetve mindent megtett annak érdekében, hogy szabadlábra kerüljön, ám végül kudarcot vallott.

A 80-as években részleges beismerő vallomást tett, abban bízva, hogy ez majd javít a helyzetén. Elismerte, hogy neki is és  Bradynek is benne volt a kezük az említett gyilkosságokban, ám azt állította, hogy ő nem volt ott a helyszínen. Ugyan voltak bizonyítékok, köztük a Lesley Ann Downey megöléséről készült hangfelvétel, amelyek alátámasztották, hogy nem mond igazat, ám még így is volt, aki inkább Hindley-nek hitt. Köztük a HMP Cookham Wood börtön vezetője, Chris Duffin.

Nem is követett el semmilyen gyilkosságot.

–  állította még a 90-es években, és ezen nyilatkozatával hűen ábrázolta, Hindley mennyire meg tudta babonázni az embereket, akikben még csak fel sem merült, hogy ezt hátsó szándékkal teszi.

(Borítókép: Myra Hindley. Fotó:  Greater Manchester Police / Getty Images)