92 éves korábban elhunyt a Moszad-ügynök, aki levadászta Eichmannt

A legjobb kémek egyik fő jellemzője, hogy nem ismerjük őket. Amikor a kémek neve mégis ismertté válik, akkor általában lebukott, kiutasították valahonnan, rosszabb esetben meg is mérgezték, esetleg szőnyegbe csavarták.

Kevés kémnek adatik meg, hogy elismert lehet, az pedig végképp ritka, hogy valaki akkora sztár, hogy nem is egy, de legalább négy-öt neves akciója is széles körben ismertté vált.

Rafi Eitan Moszad-ügynök azonban ilyen szerencsés ember volt, nem csak azt a kommandót vezette, amely Argentínában elfogta és Izraelbe hurcolta Adolf Eichmann háborús bűnöst, de titkos fegyverüzletek szervezett, megbénított egy iraki nukleáris intézményt és hosszasan sikerrel kémkedett az Egyesült Államok ellen is.

Egy átharcolt élet

Szülei Oroszországból menekültek Palesztinába, ahol Rafi és három testvére kibucban született. Bár Izrael állam csak 1948-ban jött létre, de a palesztinai zsidó és arab lakosság konfliktusa évtizedekkel korábban kiéleződött. Az oroszok pogromjai után az arabok állandó atrocitásait is hamar megismerte a család, de a zsidó telepesek nem hagyták magukat.

1921-ben létrehozták a Hágáná (magyarul: védelem) nevű szervezetüket, amely a zsidók javait és életét óvta, segítette az új telepesek érkezését és rengeteg fegyvert csempészett a térségbe.

Gyerekként kezdte

Az 1926-ban született Rafi Eitan szinte kisgyerekként ehhez a zsidó titkos, félkatonai szervezethez csatlakozott, ahol tudott segített a zsidóknak, már 16-18 évesen illegális menekülttáborban, európai zsidók kicsempészésében, fogadásában vett részt.

Egyszer egy csatornarendszeren keresztül közlekedett, amiért megkapta a Büdös Rafi becenevet, máskor egy robbantásnál majdnem megsüketült, élete nagy részében hallókészülékekre szorult.

A Zsidó Állam

A zsidó állam megalapítását megelőző arab - izraeli háborúban is részt vett, súlyosan meg is sebesült. 1948-tól a zsidók saját országában már kém volt, eleinte a Sin Bét belbiztonsági szolgálatnál volt vezető  majd ő koordinálta a Moszad és a Sin Bét kapcsolatát (amerikai hasonlattal, a CIA és az FBI közötti koordinátor volt), így lett 1960-ban Adolf Eichmann elfogásának főszereplője.

Eichmann tömeggyilkos volt, a "végső megoldás" néven emlegetett tömeges deportálások és gyilkosságok első számú irányítója.  A hivatalnok külsejű főnáci azonban ügyesen megszökött Németországból és Ricardo Klement néven Argentínában kezdett új életet.

Megtudták

A kérlelhetetlen nácivadász Simon Wiesenthal azonban egyre több pletykát hallott attól, hogy Eichmann esetleg él. A Moszad ügynökei (így Rafi Eitan is) Argentínába siettek, hosszú ideig fotózták, követték Eichmannt, biztosra szerettek volna menni. 

Amikor már minden kétséget kizárólag azonosították Eichmannt, a kémekből álló elitkommandó egy hivatalos politikai küldöttség (Argentína fennállásának 150-ik évfordulóját ünnepelte) tagjaiként beszivárogtak az országba

1960. május 11-én két Moszad-ügynök autót javított Eichmannék közelében, majd cigarettát kértek a hazafelé totyogó Eichmanntól, akit aztán letepertek, elagyabugyáltak és elraboltak.

A talajrészeg szerelő

Eitan azonnal letépte Eichmann ruháját, és ő maga azonosította az ismert forradásait, sebhelyeit. Eichmann egyébként ott a különítménynek azonnal bevallotta, hogy ő az a személy, akit keresnek. később természetesen ezt megpróbálta tagadni és azt vallotta, hogy csak a kényszernek engedelmeskedett.

Igen ám, de még haza kellett juttatni Izraelbe a "testet". Eichmannt benyugtatózták, bepréselték egy izraeli repülőszerelő overalljába és részegként vitték fel a repülőre.

Az izraeli bírósági tárgyalás végén a háborús bűnöst  1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték.

Eitan figyelme ezek után az arab világ felé fordult, több arab - izraeli összetűzés is volt (a napokban például a Golán-fennsík kérdése miatt kerültek ezek a háborúk a hírekbe), Eitan csapata volt, hogy egyiptomi fegyvereket lopott, vagy éppen nemzetközi diplomáciai lépéseket olajozott meg.

Az Opera-hadművelet

Eitan következő nagy dobása az Opera-hadművelet volt. 1981-ben járunk és Irak egy vélhetően katonai célokkal is bíró atomreaktort (Osirak) épített. Izrael ezt nem nézte jó szemmel és az utolsó pillanatban, az atomtöltetek betöltése előtt néhány katonai repülővel szétbombázta a létesítményt, amelyet Irak soha többé nem épített újjá.

10 iraki katona és egy francia technikus volt a járulékos költség, de természetesen Izraelben ünnepelték ezt az akciót is.

Amire kevésbé lehet büszke

A hatvanhoz közeli Eitan ereje teljében volt. Az iraki hadművelet után szövetségese, az Egyesült Államok ellen szervezett nagyszabású kémakciót. beszervezett egy Jonathan Jay Pollard nevű katonai elemzőt, aki titkos anyagokat juttatott el Izrael számára. Eitan, a tartótiszt megdicsőült, Pollard megúszta 30 évnyi börtönbüntetéssel.

Sőt, gyaníthatóan később a hagyományosan jó amerikai - izraeli katonai kapcsolatokban közvetítő szerepet is játszhatott. Később üzletember lett, trópusi halakat tenyésztett, de időről, időre részt vett titkos küldetésekben, tanácsadói munkákat vállalt, soha nem szakított az általa annyira szertett szervezkedéssel, titkos akciókkal, csapásmérésekkel.

Szinte haláláig aktív volt, bőven nyugdíjaskorú politikusként, nyugdíjügyi miniszter volt az utolsó formális tisztsége.

Mostani halála kapcsán minden izraeli állami vezető méltatta és a XX. század egyik legfontosabb harcosának, a zsidó nép nagy hősének nevezték.