Ne kapj frászt attól, ha a városban kell bringáznod

A kerékpár sok más jó tulajdonsága mellett praktikus közlekedési eszköz is, de sokan nem mernek rá felülni, mert veszélyesnek tartják. A közvéleménykutatások is általában ezt az ellenérvet hozzák ki legerősebbnek. Lehetetlen mindenhol védett kerékpárúton tekerni, de ha eleinte frászt is kapunk, a nagyvárosi forgalomban is megtanulhatunk biztonságosan tekerni.  

Az Index szerkesztőségében is elég sokan használják mindennapjaikban a biciklit, de többeknek meg kellett küzdeniük a félelmeikkel, kezdetben például inkább járdáztak, hogy ne kelljen az autók közé menniük.

„Sok évig bicikliztem forgalomban, aztán egyszer kicsit elütöttek (nem az én hibámból), azóta rettegek az autós forgalomtól. Van bringám is, és a lakásomtól idáig tartó szinte egybefüggő bicikliút is, mégsem tudom rávenni magam, hogy azzal jöjjek be a nagyvonalúan mérve is 3 km-es távon" – írta Anna. 

A félelem ösztönös reakció, azt még úgysem könnyű leküzdeni, hogy ha azt mantrázzuk magunkban, hogy a KRESZ is kölcsönös bizalmi elven alapul, nem lehet bajunk, ha mindenki betartja a szabályokat. Persze, ha bátrak vagyunk, akkor sem biztos, hogy jó ötlet egyből a Nagykörúton elkezdeni a városi bringázást.

„Az autóvezetéshez hasonlítanám a városi biciklizést. Az autónál is előbb rutint kell szerezni, valahogy megtanulni a vezetés technikáját, és csak azután kimenni az utcára. Amikor először mentem önállóan autóval forgalomban, félelmetesnek tűnt. Érthető reakció ez a kerékpáron is" – mondta Abelovszky Tamás, a BringaAkadémia programvezetője. 

Az autós példánál maradva, Abelovszky azt tanácsolja, hogy mielőtt az autók által is használt utakra mennénk, tökéletesítsük kerékpárkezelési készségünket és technikánkat. „Autóval is csak úgy lehetett forgalomba menni, ha valaki tudott tolatni, kanyarodni, sebességváltót kezelni. A kerékpáron is rutint kell szerezni. Fordítsunk rá időt, hogy uralni tudjuk a biciklit, a forgalomban már ne ezzel kelljen foglalkozni. Elég egyszerű gyakorlatokkal is megtehetjük ezt. Szlalomozzunk, gyakoroljuk az elindulást és megállást, a kanyarodást forgalomtól elzárt helyeken vagy kis forgalmú utcákon, utóbbiakon a helyezkedést is megtanulhatjuk."

A programvezető is tudja, hogy valós forgalmi helyzetek nehéz felkészülni, ha csak nem tudjuk megkérni a szomszédot, hogy míg mi bringázunk egy mellékúton, ugyan menjen már el mellettünk párszor a kisteherautójával. Erre azért nem alapozhat a többség, szóval kénytelenek leszünk belevágni magunk. Kezdésnek ne a legforgalmasabb utakon és csomópontokon tekerjünk, próbáljunk minél alacsonyabb forgalmú utakat keresni, nem szégyen az, ha odáig toljuk a bringát, vagy kivitetjük magunkat autóval.

Bálint is valami ilyen módszerekkel tréningezte fel magát: „Azt éreztem, hogy ha a kis utakon elmegy mellettem egy-egy autó, az igazából nem tér el attól, mintha a nagy utakon megy el mellettem sok autó. És ahogy egyre inkább bringával közlekedtem mindenhová, úgy lett egyre fontosabb, hogy gyorsan, egyszerűen odaérjek mindenhová, és mivel Budapesten szar a bringaúthálózat, ez egyre többször jelentette azt, hogy sokkal gyorsabb és egyszerűbb volt kimenni az autók közé, mint elkerülő utakat keresni vagy akár gyalogosok között araszolni. És ha párszor már kimentél a Nagykörútra vagy a Rákóczi útra, megszokod."

Ha a lakhelyünk és a munkahelyünk között használnánk a bringát, arra az esetre Abelovszky azt tanácsolja, hogy előzetesen járjuk be az útvonalat autóval végiggurulva vagy gyalogosan, próbáljuk meg előre felmérni a necces helyzeteket. Még ha kicsit más is a nézőpont a kerékpárról, elég sok minden kiderülhet az útvonalról. De érdemes a térképre is ránézni, keressünk bátran alternatív útvonalakat, mellékutakon pár kilométeres kitérő is megérheti, hogy ne stressztől görcsölve bicajozzunk be a munkahelyünkre.

Az első élményeket sokan a járdákon tekerve szerzik, de ez nagyon kevés helyzetben szabályos a KRESZ szerint. Ráadásul a járdán sem vagyunk igazi biztonságban, a gyalogosok sokkal váratlanabbul tudnak irányt változtatni, mint bármelyik autós. Arra azonban van lehetőségünk, hogy a járdán toljuk a bringánkat. Egy kezdő biciklisnek pedig ez tökéletes mentőöv is.  „Legyen általános, ha olyan helyzetbe kerülünk – például balra kanyarodásnál, vagy több sáv váltásánál – , amelyben nem érezzük magunkat biztonságban, akkor lényegüljünk át gyalogossá. Ezt bármikor megtehetjük, és a bicikli tolásával nehéz szituációk is megoldhatók" – mondta Abelovszky.

A kezdeti bizonytalanságon átsegíthet minket egy rutinos városjáró bringás ismerősünk is. Kérjük meg rá, hogy tekerjen velünk párszor. Egy csomó mindent át tud adni nekünk úgyis, hogy csak utánozzunk, amit ő csinál. De vigyázzunk, nehogy olyan valaki legyen a mesterünk, aki a kelleténél rugalmasabban kezeli a szabályokat.

Jó megoldás lehet, ha szervezett városhoz szoktató túrákhoz csatlakozunk. A Magyar Kerékpárosklub is tart úgynevezett bebiciklizéseket, amin egy adott útvonalat végigjárva mutatják meg, mire kell figyelni. Abelovszkyék is tartottak már ilyet Kőbányán, ahol szinte minden kereszteződésben tudtak hasznos dolgot mondani a résztvevőknek, nemcsak a forgalmi helyzetről, hanem arról is, hogyan kezeljék a kerékpárt.

A biciklin is akkor vagyunk leginkább biztonságban, ha a közlekedés többi résztevője érzékeli a jelenlétünket, főszabályként ezért ezt mondaná Abelovszky:

A programvezető megjegyezte, ide is lehetne autós példát hozni, egy 30 km/h-s tempóval bizonytalankodó autós másokat is nehéz helyzetbe hoz az úton. Ugyanez igaz a kerékpárosra is, ha nem húzunk váratlan dolgot, magunkon és a többi közlekedőn is segítünk.

A nagyobb városokban, mint például Budapesten szinte elkerülhetetlen, hogy ne találjuk magunkat két kocsisor között. A KRESZ megengedi, hogy a kerékpárosok ilyen helyzetekben jobbról előzzenek, előre is sorolhatunk így a lámpáknál, de azért legyünk éberek, tipikus a parkoló autókból vagy az anyósülésről kinyitott ajtók által okozott bringásbaleset. Az is előfordulhat, hogy hirtelen elénk lép valaki a kocsisorok közül.

A forgalomban a nagy járművel, buszok, teherautók jelentik a legnagyobb veszélyt, Abelovszkyék úgy tanítják, hogy ezek közvetlen közelében, se elöl, se hátul, se oldalt nincs semmi keresnivalója a bicikliseknek. „Egyszerűen nem tudunk jó helyen lenni, mert nem is gondolnánk, milyen megdöbbentően nagy a holtterük. Inkább engedjük el ezeket a járműveket."

„Az autók hangját, sebességét és légörvényét és főleg a centizést nem lehet előre szimulálni, de meg lehet szokni. A közlekedés bizalmi elvre épül, ha vannak is figyelmetlenek és hülyék többségében azért bejön a dolog" – mondta Abelovszky. Ennek tudatában próbáljunk meg mi is bátran és okosan tekerni a városban. 

A cikk megjelenését a Decathlon támogatta.

Neked is van bringád? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!

(Borítókép: Huszti István / Index)